A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

darabtól eltekintve —, hogy csattestüket mindig, csatkarikájukat és a csatpecket pedig többségében bronzból

79 öntötték. Általában egyoldalas öntvények, néhány esetben azonban előfordul hátlap is. A csattcstek téglalap, illetve enyhén trapéz alakúak.

80 Ez utóbbi esetben a csattest az áttört vég felé kiszélesedik, ahol a téglalap alakú áttörés a szíj (öv) befűzésére szolgált.

81 A csattesthez többnyire jobbról kapcsolódó csatkarika szinte mindig szélesebb a csattestnél. A csatpecek általában hangsúlyos, megvastagodó vége ráhajlik a csatkarikára. A csattest előlapján látható az öntéssel kialakított díszítés, melyet utólag gyakran véséssel és poncolással javítottak. Erre azért azért volt szükség, mert a rossz minőségű öntvények (állat)alakjai a sorozatgyártás folyamán egyre elmosódottabb formában kerültek az előlapra. Egyes daraboknál a díszítés nem öntéssel, hanem bevéséssel készült. A jobb minőségű vésett darabok esetében a csattest felületén poncolással alakították ki a mintát, a provinciálisabb kivitelű munkáknál pedig egyszerűen bekarcolták (vö. 4. táblázat!). A vésett darabok motívumkincse megegyezik az öntöttekével (vö. 5. táblázat!). Gyakran előfordul, hogy a csatok keretét is tovább díszítették pl. vésett farkasfogmintával, kannellúrával, ferde irányú rovátkolással vagy kerek poncdíszek és ferde rovátkolás ritmikus váltakozásával. A kereten belül többnyire a jelenet alakjait emelték ki további poncolással, a hátteret azonban nem díszítették. A keret gyakran — főként az előlapjukon griffet mintázó csatoknál — megszakad, így az ábrázolt jelenet nincs teljesen beszorítva a kijelölt területre.

82 Ritka altípust jelentenek a szintén öntött, de áttört testű csatok, melyeknél az áttöréssel kialakított minta geometrikus alakzatot (téglalapok és karikák szabályos váltakozása), vagy ómega betűt formáz. A két fulrész számos tárgynál jelezte a csattest előlapján kialakított díszítés belső keretét is. Egyes esetekben ez a fulrész kicsit szélesebb a belső keret vízszintes szegélyéhez képest, számos darabnál azonban megegyező méretű. A csattest másik vége téglalap alakban áttört.

83 Megállapítható, hogy az áttörést az öntés során kialakították, később pedig reszelővel tovább szélesítették.

84 A csatok többségének a hátlapja díszítetlen, a díszítetteknél pedig ugyanazok a vésett motívumok figyelhetők meg, mint a csatok előlapjain. A csattesthez egy tengelyen keresztül kapcsolódik az öntött csatkarika, melyet a felgyűjtött darabok jelentős részénél a csattest bal oldalán alakítottak ki, de ritkábban előfordul ennek fordítottja is.

85 A csatkarikát néha, a csatpecket azonban gyakrabban díszítették, a csattesthez hasonlóan főként vésett ornamentális vagy geometrikus mintákkal. A díszítés a legtöbb esetben csak a csatnyelv és a karika érintkezési pontján szakad meg, ahol ez utóbbi elvékonyodik. A csatpecket általában szintén öntéssel készítettek, kiszélesedő téglalap alakú végükön furat van, ezen keresztül vezették át a csatkarikát és a csattestet összekötő tengelyt, mely a tárgytípus legsérülékenyebb része.

86 A csatnyelv általában háromszög átmetszetű, melyet középen éles gerinctag oszt két részre. Külső felületét gyakran — a csatkarikához hasonló módon — poncolással és véséssel díszítették, megvastagodó vége többnyire a csatkarikára hajlik. 79 A mindszenti lelet vas csatpecke alapján feltehető, hogy a nyelv más csatoknál is készülhetett ebből az anyagból, azonban ezeket a rozsda megsemmisítette. 80 A szakirodalomban gyakran trapéz alakú csatnak nevezik ezt a tárgytípust (VINSKI 1974: SCHULZE-DÖRRLAMM 1984, 473: MESTERHÁZY1990, 88), mely terminussal kapcsolatban azonban fontos megjegyezni, hogy a csatok jelentős része téglalap alakú. 81 Másodlagos rögzítésük is ismert, amikor a szíjbefűzős csatvég letörései?) után a tárgy sarkait egy-egy lyukkal átütötték, és valószínűleg szegeccsel fogatták a bőrszíjhoz, esetleg félvarrták. 82 A korabeli, griffet mintázó kőfaragványoknál is gyakran kerek formájú keret határolja az ábrázolást, vö. BLISS 1987, 136-137! 83 Az áttört keretes kialakítás már a 9. században is előfordult, amint arra Zdenko Vinski is felhívta a figyelmet az egyik prèslavi szíjvég kapcsán (VINSKI 1974, 62). 84 A csontból faragott csat is áttört volt. Ezt a darabot minden bizonnyal előbb egy vagy több ponton átfúrták, majd ezt követően a furatot vagy furatokat reszelővel kiszélesítették, és lekerekített sarkú téglalap formára alakították. 85 Ilyen volt a mindszenti csat, de ilyen a Kastro Tigani lelőhelyről ismert darab (No. 24) is, a kis-ázsiai leleteknél ilyen kialakítás a mainz-i múzeum gyűjteményében lévő példányok esetében figyelhető meg (No. 56, 60, 62, 89). 86 Erre utal, hogy a gyűjteményekben ismert darabok jelentős részénél hiányzik a csatkarika és a csatnyelv, annak ellenére, hogy az összekötő fülek megmaradtak.