A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

sebb sírleírás nélkül közöltek. A galántai és a tapolcai szórvány leletek (valamint a teljes közlés hiányából adódóan a szakonyi) kivételével tehát mindössze négy olyan eset marad, ahol a tárgyalt viseleti szokás esetleg rekonstruálható. Közöttük három sírban azonban páratlan számban ismert a tárgyalt ékszertípus. A pontos megfigyeléssel feltárt és leírt szolnoki lelet esetében a két, egymáshoz közel előkerült ezüstkarikához mindössze egy kauri tartozott, így fülbevalóként való viselete bizonytalan. A szentes-szentlászlói leletekről pontos ásatási megfigyelés és sírrajzok hiányában nehéz állást foglalni. A mindszenti 1. sírról — amely a legbiztosabbnak tűnő ilyen lelet — tudjuk, hogy nem szakember tárta fel, továbbá az egyik kauri ezüstkarikáját Csallány Gábor is csak valószínűsítette. Ezek nyomán úgy tűnik, egyelőre fenntartásokkal fogadható el, hogy kauridíszes fülbevalókat viseltek a honfoglalás és a kora Árpád-korban, illetve számolnunk kell azzal, hogy több esetben hajba font szalag díszeiként értelmezzük azokat.

67 A lemezből kivágott lószerszámdíszek, illetve a nyeregkápaf?) veretei A koponya körül összesen 22 db kisméretű, 1-3 helyen átlyukasztott, téglalap alakú ezüstlemez került elő, amelyek többségükben a lószerszám szíjazatának — valószínűleg a kantár — díszei voltak.

68 A lelet párhuzamait áttekintve elmondható, hogy négyzet vagy téglalap alakú, a peremén 2-4 helyen átlyukasztott, lemezből kivágott ezüstdíszeket több viseleti helyzetben is

69 ismerünk a Kárpát-medence honfoglalás kori leletanyagában, ezért a szórványleletek meghatározása bizonytalan (RÉVÉSZ 1996, 77). A dokumentációval rendelkező sírok többségénél viszont megállapítható, hogy ezek a tárgyak kantárdíszek voltak. Ezt főként azon temetkezések bizonyítják, amelyekben csak ilyen 67 A szalagot díszítő különböző gyöngyök és veretek meglétét már számos leletegyüttesben igazolta a kutatás (CSALLÁNY 1970, 270; DIENES1972, 83,31. kép; SZŐKE-VÁNDOR 1987, 57-59; FODOR 1996,188-189,195,197). Több olyan sírlelet is ismert, amelyeknél a kauri is számba jöhet mint szalagdísz. A Sárétudvari-Hízóföld 234. sírjában talált kaurik a bal kulcscsontfelett voltak (NEPPER 2002,1. 345), elhelyezkedésük alapján a ruhát vagy a kisgyermek hajába fűzött szalagot díszíthették. A Tímár-Béke Tsz lelőhely 14. sírjában talált kaurik a juvenis korú lány hajába font szalagokat díszítették (KOVÁCS 1988a, 126). 68 Kovács László (KOVÁCS 1986,13. kép) nyeregtakaró díszeiként határozta meg, majd Straub Péter is felvetette ennek lehetőségét (STRAUB 1999, 412). Hasonló ezüstlemezeket Kürti Béla szintén nyeregtakaró díszeiként értelmezett az algyői 37., 52. és 92. számú sírban (KÜRTI 1980, 341). Mivel a régészet ma még nem tudja minden kétséget kizáróan bizonyítani a nyeregtakaró fémveretekke! való díszítésének 10. századi meglétét, magunk a kantárdísz rekonstrukciót tartjuk valószínűbbnek. A nyeregtakaró ellen szól(hat) a mindszenti 2. sírnál még az a megfigyelés is, hogy a fej alá tett nyereg esetében a nyeregtakaró egyik szárnyának a koponya alá, a másiknak a koponya alatt és attól Ny-i irányban kellett volna feküdnie — a nyereg feltételezhető iránya alapján —, nem pedig a koponya bal és jobb oldalán, ahol a lemezkék előkerültek. 69 Lemezből kivágott díszek övveretként kerültek elő a Zsombó, Bába-dűlő lelőhelyen feltárt magányosan eltemetett felnőtt férfi sírjában (LŐRINCZY-SZALONTAI, 1993, 296, XII. t. 3-8). Mohács-Téglagyár lelőhely 5. sírjában a ló lábszárcsontjain feküdtek, amelyek Kiss Attila véleménye szerint — a mellettük talált fadarabok alapján — a nyerget díszítették (KISS 1983, 241, 120. t.). Hasonló rekonstrukció képzelhető el a Szegvár-Oromdűlő, Purger János tanyáján fekvő homokbányából előkerült sírban is. A 10. századi temetkezés leletanyagában megfigyelt 5 db, középen átfúrt ezüstlemez között szegeccsel átütött is található (LŐRINCZY-SZALONTAI 1993, 295, 10. t. 6; LŐRINCZY 2000, 79, No. 24. 64, 4. kép 6). Nyeregveretek lehettek a naszvadi (Nesvady, okr. Komárno) lelőhelyről szórványleletként előkerült ezüstlemezek, az egyiken megfigyelt bronzszegecs, továbbá az ötszög alakú lemez ezt valószínűsíti (SZŐKE 1941, 218,1.1. 18-23; TOÖK1968, 36, Taf. 26. 20-23). Szemfedő részeként határozta meg Nepper Ibolya a Hajdúböszörmény-Bodaszőlő, Büdöskút lelőhelyen az 1. és 6. sírban, illetve a szórványként előkerült ezüstlemezeket (NEPPER 1996, 220, 221, 3. kép; NEPPER 2002,1. 55,13. t. 1-4,16. t. 8-10, 24. t. 5-6). A karosi III. temető 11. sírjában a medencetájon 6 db, kissé szögletes kialakítású, két-két lyukkal átütött ezüstlemezke feküdt, amelyeket Révész László tarsolydíszekként értelmezett (RÉVÉSZ 1996, 35, 120. t. 7-12). Ugyanebben a sírban a lószerszám szíjazatán, de nem a kantáron, hanem a kengyel fiiggesztőszíjára varrva rekonstruálható néhány darab (RÉVÉSZ 1996, 36, 77, 128. t. 7-10). A Sárrétudvari-Poroshalom 11. sírban 3 db ezüstlemez alkotja a teljes leletanyagot, amelyek feltehetően a lábbelit díszítették, melynek egykori meglétét az ásató a csontok helyzete alapján feltételezte (NEPPER 2002,1. 369, 363. t. 1, 400). A felsőruházathoz tartozhatott az a két ezüstlemez, amelyek a Szered (Sered) II. 16. sírban a mellkason voltak (TOCÍK 1968, 57, Taf. 49. 17). Bizonytalan a bánkeszi (Banov, okr. Nové Zámky) 22. számú, erősen bolygatott sírban feltárt ezüstlemezek megítélése, amelyek rciadásul — egy vaskés mellett — a temetkezés egyetlen mellékletét jelentik (TOŐÍK 1968, 14, Taf. 5. 3-7). A leletek helyzete miatt hasonlóan kérdéses a naszvadi 2. sír lemezeinek funkciója, bár a sír lovastemetkezés volt (SZŐKE 1941, 222, 4. i. 1-5; TOŐÍK 1968, 36, Taf. 25. 54-68). A bánkeszi 28. sírban feltárt lemezkék a publikáció szerint bronzból készültek (TOCÍK 1968, 15-16, Taf. 7. 22-31), azonban ez az anyag a lemezekkel díszített kantárok esetében ritka, így elképzelhető, hogy ezek is gyenge minőségű ezüstök voltak.