A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

GYUCHA Attila – PARKINSON, William A. - YERKES, Richard W.: Kora rézkori településkutatás a Dél-Alföldön. Előzetes jelentés a Körös regionális régészeti program 1998-2002 között végzett munkájáról

tummal azonos szinten. A padlószint alatt ugyanazt a — telep korábbi fázisát reprezentáló réteget — találtuk, amelyet a szomszédos objektumnál is megfigyeltünk. A házrészletben nem volt nyoma a 4. objektumban nagy számban lelt nyílhegyeknek. Délnyugati részén, a honfoglaló temetkezéstől közvetlenül északkeletre viszont több edény, köztük teljes csuprok (4. kép 1-2) kerültek elő egy csoportban. Ezektől keletre tárolóedények töredékeit bontottuk ki. A 4. és 14. objektumok közötti kapcsolat vizsgálatát nagy mértékben nehezíti a sír, mivel az akna ásásával mindkét objektum déli részében kárt tettek. A közeljövőben reményeink szerint, mind a két objektum teljes kiterjedését, mind kapcsolatukat tisztázni tudjuk majd. 3. szelvény, 5. objektum. 2000. évi szondázó ásatásunk során a 3. szelvény területén a 2. szelvényben megfígyelthez hasonló omladékréteget, közvetlenül alatta pedig tiszapolgári kerámiát találtunk igen nagy mennyiségben. A feltételezett épület kutatására 2001-ben egy 6><6 méteres felületet nyitottunk, amelyet 2002-ben déli irányban kiterjesztettünk ilyen módon összekötve a 2. és 3. szelvényünket - a ház teljesebb feltárhatósága érdekében, illetve a megismert építmények közötti kapcsolat vizsgálata céljából. A szelvény főképpen északi részén jelentkező átégett, többé-kevésbé összefüggő paticsomladék alatt nem tudtunk padlóra utaló nyomokat megfigyelni. Sőt a kerámia- és állatcsont leletek inkább a szelvény déli felében sűrűsödtek, közvetlenül az omladékréteg alatti szinten (3. kép 2). A déli rész bontása során kiderült, hogy az épület északi része itt lehetett, a kétségtelenül falra utaló átégett paticsomladék feltehetően az északi fal kidőlésekor terülhetett szét a megfigyelt módon. A 2. szelvény objektumaihoz hasonlóan itt is igen vékony, nehezen követhető padlószintet találtunk, amelyen nagy mennyiségű teljes vagy részben összeillő kerámia, feltételezhetően a ház edénykészlete hevert (4. kép 4-6; 5. kép). Az épület tájolása eltér a 4. és 14. objektumokétól, északnyugat-délkeleti irányú. Ez a terület szolgáltatta számunkra a legtöbb bizonyítékot a lelőhelyen folyó textil-háziiparról; az eddigi agyagnehezékek és orsókarikák nagy többségét itt, az épülethez köthetően bontottuk ki. A szelvényben mindössze egy agancs nyílhegy került elő. Az, hogy a 3. szelvényben — az említett északi részen túl — nem találtunk a 2. szelvényben tapasztalthoz hasonló, erősen átégett omladékréteget, arra utalhat, hogy az 5. objektum nem égett le olyan gyorsan, illetve olyan magas hőmérsékleten, mint a 2. szelvény objektumai. Ezt látszik igazolni az a körülmény is, hogy sem a ház edényei, sem az említett nyílhegy nem égett meg. A TELEPOBJEKTUMOK ERTEKELESE Az árkokkal, árokrendszerekkel övezett helyek, települések első alkalommal Közép- és Kelet-Európában a vonaldíszes kultúra tömbjén belül jelennek meg (PETRASCH 1990; WHITTLE 1996, 174-176). A Kárpát-medencében — a Dunántúlon és az Alföldön egyaránt — szintén erre az időszakra keltezhető a hasonló jellegű objektumok felbukkanása, majd építésük, használatuk tovább folytatódik a késő neolitikum folyamán is (HORVÁTH 1988; ZALAI-GAÁL 1990; PAVÚK 1991; WHITTLE 1996, 187-192). Hódmezővásárhely-Gorzsán a neolitikus település megszűnését követően is többször megújították az árkot (HORVÁTH 1988, 145), míg a nyugat-romániai Uivar/Ujvár késő neolitikus és kora rézkori rétegeket is eredményező tellfeltárása során olyan körárok nyomait találták meg, amely a rézkori település idején is használatban maradt.

13 A későbbiekben az Alföldön a bodrogkeresztúri kultúra feltételezett szertartási központját övezte körárok Szarvas-Cigányér-parton (MAKKAY 1983; MRT 8, 415-n6). Az említett példák mind szerkezeti szempontból, mind méreteikben változatos képet mutatnak, funkciójuk majd minden alkalommal vita tárgya. Az alföldi kora rézkori településrészletek mindezideig csekély számú feltárása alkalmával két esetben, Bélmegyer-Mondokon és Tiszaug-Kisrétparton figyeltek meg hosszabb-rövidebb árokrészleteket az ásatok (GOLDMAN 1977, 221-222, 1, 3. kép; SIKLÓDI 1982). Részben a megnyitott felületek kis mérete miatt ezek funkciója sem volt tisztázható; a 13 Florin Draçovean szíves szóbeli közlése, 2001.