A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

GYUCHA Attila – PARKINSON, William A. - YERKES, Richard W.: Kora rézkori településkutatás a Dél-Alföldön. Előzetes jelentés a Körös regionális régészeti program 1998-2002 között végzett munkájáról

jelenségek azok a határozott, négyszögletes formájú anomáliák, amelyek minden bizonnyal egymás közelébe épült házakra utalnak (3. kép 1, A l-l 3). Eddigi feltárásaink során a 2. és 3. szelvényünkben 2-3, az egykori felszínre épült ház maradványait találtuk meg. Ugyanakkor egy lehetséges negyedik építmény nyomai is előkerültek a 1. szelvényünk északi falánál a 2000-ben folytatott szondázó ásatás alkalmával. Bár megtartásuk, jellemzőik esetenként változó képet mutatnak, minden épület rendelkezik néhány olyan karakterisztikus jeggyel, amelyek alapján feltételezzük, hogy olyan háztartásokkal van dolgunk, amelyek különféle kézműves tevékenységek színterei is lehettek. 2. szelvény, 4. objektum. A házat 1998-ban a felszínen talált nagy mennyiségű patics és kora rézkori kerámia alapján azonosítottuk. 2000. évi szondázó ásatásunk során 2x2 méteres tesztszelvényünkben megtaláltuk az épület vastag, átégett paticsréteggel borított, feltételezett északkeleti sarkát. A ház és közvetlen környezetének feltárása céljából 2001ben egy 10x10 méteres felületet nyitottunk. A szántott réteg alatt 5-12 centiméteres tartományban mozgott az egykori fal omladékrétegének vastagsága, mely alatt nagyon vékony (2-5 cm), kompakt, paticsszemcsés, nehezen követhető padlószintet figyeltünk meg. Az omladékréteg és a padló egy körülbelül 4x4 méteres, négyszögletes, majdnem pontosan a fő égtájakhoz igazodó területet fedett le (3. kép 3). A padlószint a középső részen mintegy 10 centiméterrel magasabb volt, innen lejtett a szélek felé. A padló elbontását követően a település korábbi fázisára utaló szintet, illetve réteget találtunk. A többtucatnyi, csontból és agancsból készített nyílhegy, valamint azoknak a házban történt készítését jelző hulladék-, illetve alapanyag mintegy 1,5x2 méteres területre koncentrálódott. Több edényt (4. kép 3), köztük egy majdnem teljes, bütyökdíszes, tipikus tiszapolgári kerámiát is találtunk a padlón, amelynek egyik oldala másodlagosan erősen átégett volt, míg másik fele alig. Abból, hogy az edényt átégett felével lefelé leltük meg, arra következtetünk, hogy az valahonnan — állhatott polcon vagy függeszthették a mennyezetre —, ahol csak egyik oldalát érte az extrém hőhatás, az épület összeomlásakor leeshetett. A ház padlóján előkerült minden állatcsont lelet — a nyílhegyek is — átégett volt, míg azok, amelyek a padlószint alatt közvetlenül vagy kissé mélyebben feküdtek, egyáltalán nem égtek meg. Ezeket vagy egyszerűen beletaposták a padlóba, vagy az épület megépítését megelőző időszakban keletkezett telepréteghez tartoztak. 2002-ben azonosítottuk a ház alapárkait, melyek közül az északi és nyugati falhoz tartozókat részben feltártuk. Az árkok a padlószinthez képest 35-50 cm mélyek, U átmetszetűek, nem túl nagy számban az aljukba mélyülő cölöplyukakat is megfigyeltük. A nyugati és északi irányú árkok találkozásánál, az épület északnyugati sarkánál egy mély gödör részletét találtuk (13. objektum). Az alapárkok mind keleti, mind nyugati irányban túlnyúlnak a 4. objektum feltételezett padlószintjének határán. Az északi falárok keleti irányban a 14., a 4. objektumtól közvetlenül keletre azonosított épület északi falának irányába tart; nem kizárható, hogy ez az alapárok olyan falhoz tartozott, amely a két épületrészletet egyetlen egységbe fogta. A ház feltételezett délkeleti sarkát keresztülvágva egy DK-ÉNy-i tájolású honfoglaló lovassírt bontottunk ki 2001-ben.

12 2. szelvény, 14. objektum. A 200l-es ásatási idény végén kezdődött meg a 4. objektumtól közvetlenül keletre eső terület kutatása. A szántott réteg alatt 2. szelvényünk északkeleti sarkában a 4. objektumnál megfigyelthez hasonló, vastag, vörösre égett paticsréteg és nagy mennyiségű tiszapolgári kerámia került elő. A két omladékréteg között 1-1,5 méternyi hiatus volt. 2002-ben az objektum teljes feltárhatósága érdekében egy 4x4 méteres, a 2. szelvény keleti oldalához kapcsolt felületet nyitottunk. A 2001-ben feltett kérdést — azaz, hogy ez az épületmaradvány közvetlen kapcsolatban állt-e a tőle nyugatra lévő 4. objektummal vagy egy teljesen különálló építmény volt-e — a következő idényben sem sikerült megnyugtató módon tisztázni. Az objektum a megnyitott felülethez képest mind déli, mind keleti irányban kiterjedtebb (3. kép 3). A 14. objektumban talált patics, állatcsont és kerámialelet mennyisége hasonló volt a 4. objektumnál tapasztaltakhoz. A padló ebben az esetben is egészen vékony, nehezen követhető volt, közvetlenül az omladékréteg alatt jelentkezett, a 4. objek12 A sir feldolgozását Lichtenstein László végezte el (LICHTENSTEIN 2004).