A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája

alakú díszítésére vezethetők vissza. A gátéri ötvössír félkész veretettek és a tarnamérai A sírból származó verettöredékeknek a felső része többszörösen tagolt. Ezek formájuk alapján az összetett halfarkas veretek kevés számú, egyedi variánsa közé sorolhatók (BÁLINT 1995, 41. kép 1-13; 42. kép 30-36). Pontos párhuzamukat öntött kivitelben az Altaj vidékéről, a gorno-altajski múzeum gyűjteményből (6. kép 12) ismerem (KOVALEVSKAÂ 1990, Ris. 4. 16). A veretek kivétel nélkül peremesek, felerősítésük a Szeged vidéki darabhoz hasonlóan, valószínűleg a kitöltő masszájukba rögzített kapcsokkal történt. Az öntött előképeik öweretek, ritkábban előfordulnak lábbeli- és lószerszámveretként is (SOMOGYI 1987,127), és mindig egyesével kerülnek elő. A hazai példányok közül a gátéri, a keszthelyi, a jutási, a tarnamérai és a Szeged vidéki darab övgarnitúra része lehetett, számuk 1-14 között változik. Az ezekkel díszített övek mellékszíj nélküliek. A jutási (RHÉ FETTICH 1931, 32) és a tarnamérai (SZABÓ 1965, 41) sírokban vitathatatlanul övveret funkciójuk volt, a szegvár-oromdülői darab a lábbeliveretek között került elő (LŐRINCZY 1991, 129), a mokrini 10 préselt, bronz, gyöngysorkeretes, középen szalagfonatos kisszíjvéggel és sima, préselt félgömb alakú véretekkel (21. kép) lószerszámot díszített. A KARPAT-MEDENCEI MASZKOS VERETEK ES AZ AVAR KORI ÖTVÖSSIROK A lemezes és préselt maszkos öweretek áttekintése után nem fér kétség ahhoz, hogy azok az áttört, öntött maszkos veretek utánzatai. Fettich Nándor (FETTICH 1937, 132) és Csallány Dezső (CSALLÁNY 1939, 142) ezt már korán megállapította, és erre a következtetésrejutott Somogyi Péter is (SOMOGYI 1987, 133). Míg az öntött veretek kis száma a Kárpát-medencei leletanyagban arra utal, hogy ezek semmiképpen nem helyben készültek (SOMOGYI 1987, 133), addig az avar kori örvössírokból előkerült, maszkos veret előállítására alkalmas préselőminták arra engednek következtetni, hogy a préselt darabok itt készültek. De mivel az ismert avar sírok számához képest a préselt (illetve lemezes) maszkos veretek száma is igen csekély, úgy látszik, hogy az ilyen díszítésű veretek idegenek maradtak az avar ízléstől. A maszkos veretek és az avar kori ötvössírok kapcsolatának két aspektusa van. Egyrészt az adonyi és a gátéri préselőminták között előfordulnak maszkos veretek előállítására alkalmas verőtövek, valamint a fönlaki mintakészletben található, szíjvég előállítására alkalmas egyik verőtő (FETTICH 1926, ív. t. 20) is kapcsolatba hozható a maszkos véretekkel, amelynek díszítése érdekes módon ötvözi a maszkos és a tamgás díszítés elemeit. Másrészt a Jutás 166. és a Klárafalva-B 60. sírokban nyugvó ötvösök övét maszkos veretek díszítették. A gátéri préselőtővel megegyező verettöredékek a Tárnáméra-Urak-dűlői A sírból (SZABÓ 1965, vu. t. 22-23) kerültek elő, melyek Szabó János Győző véleménye szerint a gátéri félkész verettél közös préselőmintán készültek (SZABÓ 1965, 46). Annak nagyobb a valószínűsége, hogy a gátéri veret a vele egy sírban lévő préselőmagon készült. Az adonyi préselőminták között két, maszkos díszű mag található. Az ívelt oldalú szíjvég előállítására alkalmas préselőmintához (FETTICH 1926, vi. t. 4) analóg veretek jól ismertek a kelet-európai steppe öntött, maszkos veretei között. Legközelebbi párhuzama a kamuntai temetőből (GAVRITUHINOBLOMSKY 1996, Ris. 43. 37) és Cufut-Kale 34. sírjából (KROPOTKIN 1958, Ris. 5a) származik. Azonban arra eddig nem figyelt fel a hazai kutatás, hogy préselt párhuzama is előkerült a Kárpát-medencéből, Sontaról (KOVACEVIC 1961, si. 16. 5). Sajnos a szíjvég leírása és rajza is elnagyolt, összefüggése az innen származó többi lelettel (egybeöntött pajzstestű csatok, poncolt karperec, áttört liliomos nagyszíjvég) (KOVACEVIC 1961, 5-6, Sl. 16. 1-4) bizonytalan, nem tisztázott. A másik adonyi, maszkos díszű préselőmag (FETTICH 1926, VI. t. 12) T alakú akasztóveret előállítására alkalmas. A verőtő pajzs alakú részén található maszkos díszítés 3 pont-körelemből áll. A veret arányaiban és díszítésében is viszonylag közeli párhuzama a gapanovoi kincsben található öntött, ezüst kivitelben (GAVRITUHINOBLOMSKY 1996, Ris. 29. l). A Kárpát-medencében hasonló díszítésű akasztóveretet csak a környei 23. Sírból (ERDÉLYI-SALAMON 1971, Taf. 3. 23:4) ismerek. Azt a feltevést, hogy a maszkos préselőmagok jelenléte az ötvössírokban arra enged következtetni, hogy az ilyen préselt veretek a Kárpát-medencében készülhettek (SOMOGYI 1987, 133), a fenti közeli-távoli analógiák kétségtelenül megerősítik. A Jutás 166. és a Klárafalva-B 60. sírban is ötvösök voltak eltemetve, azonban e temetkezésekből a maszkos veretek mint az ötvösök övét díszítő veretek kerültek elő. A klárafalvi ötvös sokmel-