A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája

szíjvégek csoportja alkotja. Valamennyi peremes veret, melyeket a kitöltő masszájukba rögzített pántokkal erősítettek fel. E szempontból kivételes a Deszk-M 2. sír kétlapú nagyszíj vége (5. kép 1) átütött szegecses felerősítésével, amely egyébként a veret nagy méretével (h.: 9,9 cm) is elüt társaitól. A veretek mind forma, mind pedig díszítés tekinte­tében két, jól elváló csoportot alkotnak. Az alsó ré­szén csúcsosan végződő szíjvégeken (4. kép 10-11,17, 20) jelentkező felkiáltójel-minta és a le­felé álló háromszögből és alatta elhelyezkedő kör­ből álló díszítés előképe egyértelműen az áttört, öntött maszkos szíjvégek között van. Csak a Keszthely-Fenéki út 8. sírjának szíjvége lekerekí­tett végű. Az ezen kívül ismert, lekerekített végű többi szíjvégen az arcábrázolás más megfogalma­zású: bepréselt pontokból és ívelt vonalakból tevő­dik össze (4. kép 24-27, 5. kép 1-2). A rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, hogy a keszthelyi, nyíregyházi és a petronelli da­rabok kivételével elsősorban a Maros menti teme­tőkre jellemző előfordulásuk. A szíjvégek övgar­nitúrákhoz tartoznak. Kivételt a szegvár-sápoldali sírból származó darabok képviselnek, melyeket Bóna István lószerszámdíszként rekonstruált (BÓNA 1980, 67-69). Cl.2. ívelt hosszoldalú szíjvég Jánoshida-Tótkcrpuszta 67. sír (5. kép 10) (ERDÉLYI 1958, XVIII. t. 4) A jánoshidai szíjvég ismereteim szerint párhu­zam nélküli. Formailag előképei az összetett, ívelt oldalú szíjvégek (5. kép 11-14) között keresendők, mint pl. a szentes-nagyhegyi darab (5. kép 14). Elő­lapja préselt díszítésű, hátlapja díszítetlen. Valószí­nűleg a két lemezt oldalpálca kapcsolhatta össze. Felerősítése megegyezik a többi préselt, masz­kos véreiével: felső, egyenes oldalánál a két leme­zen átütött bronzszegeccsel rögzítették. C.2. Pajzs alakú veretek C.2.1. Egyszerű pajzs alakú veret Deszk-G 18. sír (5. kép 21), Deszk-M 2. sír (5. kép 17), Mokrin/Homokrév (Yu)-Vodoplav-dűlő 49. sír (5. kép 20), Petronell-Carnuntum (A) (5. kép 19) (WINTER 1997, Taf. 8. 3m:l) Forma, díszítés és területi elhelyezkedés alapján egységes csoport, vitathatatlanul egyes áttört, ön­tött veretek utánzata. A veretek ívelt oldalú, csú­csosan végződő pajzs alakú veretek. A veretek ezüstlemezből készültek, peremesek. Valószínűleg felerősítésük is hasonló lehetett, a kitöltő masszá­jukba rögzített fülekkel történhetett. A petronelli szórvány kivételével a többi három darab Maros­vidéki temetőkből származik, mindhárom sírban övet díszítettek. A Deszk-G és Deszk-M temetőben egy-egy sír­ból 2-2 db került elő, mindkét sírban egyéb öv­veretek társaságában. A Deszk-G 18. sírban sima, hatszögletű lemezveretekkel, sima téglalap alakú merevítőkkel és maszkos díszítésű szíjvéggel együtt (7. kép 5-11) kerültek elő. A Deszk-M 2. sírban a maszkos, pajzs alakú vereten kívül 8 db préselt, rozetta alakú övveret, 6 db maszkos kisszíjvég és ugyancsak maszkos nagyszíj vég volt (14. kép 11-25). A mokrini sír (20. kép) esetében, bár a sír­lap szerint bolygatatlan volt, a feljegyzésből nem derült ki, hogy a pajzs alakú maszkos veret hol ke­rült elő. Az előbbi párhuzamai alapján nagy való­színűséggel feltételezhető, hogy itt is övveret funk­ciója lehetett. C.2.2. Szimmetrikus pajzs alakú veret Ismeretlen lelőhely/Szeged vidéke (19. kép 13) (GARAM 1991, 62, Abb. 5. 8), 6 Mokrin/Homokrév (Yu)-Vodoplav-dülő 49. sír (5. kép 23), Szegvár-Oromdűlő 1. sír (5. kép 24) (LŐRINCZY 1991, V. t. 1) A veret a Kárpát-medencében eddig két sírból adatolt: a Mokrin-Vodoplav-dűlői 49. sír lószer­számveretei között (20. kép 8-10) 3 db, bronzle­mezből készült, peremes veret került elő, a szeg­vár-oromdűlői 1. sírban (LŐRINCZY 1991, V. t. l) lábbeliveret funkcióban került elő. A Szeged vidé­kéről, közelebbről ismeretlen lelőhelyről a szegedi múzeumba került, ólomlemezből préselt övgarnitú­rában is található egy feltehetően hasonló formájú veret (19. kép 13). A veretek formailag egysége­sek: két, egyenes szélével egymás felé fordított pajzsformából és a kettőt összekötő téglalap alakú 6 Az ólomlemezből préselt véreiből szinte csak kitöltő masszája maradt meg, és abban egykori díszítésének lenyomata alig kivehető, a szegvárihoz hasonló maszkos díszítése nem ellenőrizhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom