A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája

egyes kutatók népmozgással magyarázzák (LŐRINCZY 1991, 141). A .4. Négyszögletes veretek pajzs alakú résszel Ismeretlen lelőhely/Dél-Magyarország (Óföldeák?) (6. kép 15) (GARAM 2001, Taf. 94. 5) Ritkán előforduló verettipus, nomád temetkezésből eddig nem adatolt. A verettipus szerkezetében az összetett halfarkas véretekhez hasonló, mivel két részből áll: felső részük téglalap alakú, alsó részük egy kissé csúcsos pajzs alak. Egyes példányoknál a téglalap alakú rész hosszoldalai mindkét oldalon középen körszelet alakú bevágással tagoltak vagy a felső szélük hullámos, mint ahogyan a Suuk-Su 54. SÍr (AJBABIN 1990, Ris. 49. 2, 4, 6, 14) példányain megfigyelhető. A két rész találkozását bevésett vonallal vagy vonalakkal hangsúlyozzák. Arcábrázolásuk kis, geometrikus áttörésekből áll össze, erősen stilizáltak. Gyakran vésett vonalakkal kombinálódnak. Felerősítésük szempontjából nem egységesek, előfordul egybeöntött szegecsek és hurokfúlek alkalmazása egyaránt. A suus-sui (AJBABIN 1990, Ris. 49), sadovecí (WELKOV 1935, Abb. 2.7), VÍlhovcikí (PRIHODNÛK 1980, Ris. 61) és Pjâtra Frekècej-i (AURELIAN 1962, Ris. 13) darabok alapján egyértelmű, hogy csak övveretként funkcionáltak. A.5. Akasztóveretek A.5.1. T alakú akasztóveret Kecel (6. kép 18), Környe 23. sír (6. kép 21) (ERDÉLYI-SALAMON 1971, Taf. 3. 23:4) Nagy területen elterjedt verettipus, népszerűsége valószínűleg funkcionalitásának következménye. A pajzs alakú felerősítő résszel rendelkező darabok a Dunától az Urálig megvannak, azonban az Uraitól keletre hiányoznak (BÁLINT 1995, 486). Előfordul négyszögletes és halfarok alakú veretrészes változatuk is. Az előbbi a Krím-félszigetre és a Kaukázus-vidéki temetőkre jellemző, míg az utóbbiak keletebbre, egészen az Altaj vidékéig és északabbra, Ufa környékéig is nagyobb számban képviselve vannak (GAVRITUHIN-OBLOMSKY 1996, Ris. 39). Az arcábrázolás a pajzs alakú részen található, amely egyszerű geometrikus, áttört elemekből áll. Ehhez a tipológiai csoporthoz szokták sorolni az egyszerű pajzs alakú áttöréssel rendelkező példányokat is, de mivel az általam elsődlegesnek tekintett kritériumnak (arcábrázolás) ezek nem felelnek meg, kihagytam a csoportosításból. A Kárpát-medencében a keceli (6. kép 18) az egyetlen ismert öntött darab. A keceli veretnek pontos párhuzamát nem ismerem, mivel a formai analógiáival szemben az arcábrázolást nemcsak áttöréssel, hanem véséssel is kiegészítették. Ugyanakkor a veret közepének áttörése egy hosszúkás, kissé szabálytalan pajzsforma, ami szintén párhuzam nélküli. Talán az öntési hibának tudható be sajátos alakja. Felerősítése a csoporttársaihoz hasonlóan két, a verettél egybeöntött szegeccsel történt. A T alakú akasztóveretek övveret funkciója kizárólagos. A délorosz steppén általában párosával kerülnek elő. A pajzs alakú részt és az akasztórészt összekötő veretszár hosszát tekintve a környei 23. sír vereté (6. kép 21) átmenetet képez a klasszikus T alakú akasztóveretek és a hosszú szárú akasztóveretek között. Ugyanakkor mivel a maszkos díszítése a pajzs alakú részen található, a veret jellegében talán mégis inkább ehhez a tipológiai csoporthoz sorolható. A pajzs alakú veretrészt három pont-kör díszíti. Ugyanez a díszítése az adonyi T alakú préselőmintának (6. kép 20), és visszaköszön pl. a gaponovoi lelet áttört, öntött, T alakú akasztóveretén (6. kép 19) is. A.5.2. Hosszúszárú akasztóveret Budapest-Farkasrét (6. kép 28) (BÓNA 1983, 14. kép 5-6), Kiskunfélegyháza-Pákapuszta (6. kép 27) (BALOGH 2002, 15. kép 5), Környe 147. sír (6. kép 24) (ERDÉLYI-SALAMON 1971, Taf. 25. 147:2), Rácalmás-Rózsamajor 30. sír (6. kép 25) (BÓNA 2000, Taf. VIII. 6), Szekszárd-Bogyiszlói út 784. sír (6. kép 26) (ROSNER 1999, Taf. 52. 784: 6) Általában bronzból készített darabok, de durvább kivitelűek, mint a többi maszkos veret. Mivel néhány példány arcos áttörésü, ezért valószínűleg ezek a darabok kapcsolatba hozhatók az öntött maszkos véretekkel (SOMOGYI 1987, 133-134), még akkor is, hogy ha készítéstechnikájuk nem azonos, ugyanis ezek nem peremes öntvények. Különbségük a többi T alakú akasztó véreitől abban áll, hogy ezeknél a daraboknál a felső pajzs vagy négyzet alakú veretrészhez egy igen hosszú taggal kapcsolódik a T alakú akasztó rész. Feltehetően formai különbözőségük mögött más funkcionális tartalom