A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája

A.2.3. Hármas pajzs alakú veret Hajdúszoboszló (5. kép 25-26) (FETTICH 1937, XXVI. t. 1-3) Az ide tartozó veretek csoportját Somogyi Péter lóhere alakú szíjdíszként tárgyalja (SOMOGYI 1987, 126). A csoport darabjai formailag rendkívül egységesek: a három, ívelt oldalú pajzs egymással 120-120-120°-ot zár be. Jelen ismereteim szerint mindössze két példány tér el ettől, a Suuk-Su 54. sír (AJBABIN 1990, Ris. 49. l) és a hajdúszoboszlói veretek egyike (5. kép 26), amelyeknél a pajzsok 90-90-180°-ot zárnak be. Nagyon is elképzelhető, hogy e formai eltérésnek funkcionális oka van. A hármas pajzs alakú veretek (valamint a négyesek is) lószerszámok szíj elosztói vagy veretei, gyakran lábbeliveretek. Viseleti rekonstrukciójukat a Sivasovka 3. kurgán 2. sírja alapján korrigálta Somogyi Péter (SOMOGYI 1991, 107-108). A suuk-sui nem nomád temetkezésben azonban a 2 db hármas pajzs alakú veret övgarnitúra részeként került elő. Az övön ezeket a mellékszíj és a főszíj találkozására rekonstruálták (AJBABEM 1990, Ris. 49. 1-13). Sajnos a hajdúszoboszlói darabok funkciója a rendelkezésre álló kevés adat alapján teljes biztonsággal nem rekonstruálható, de a párhuzamok alapján a középen háromszöggel díszített darab, amelynek pajzsai egyenlő szöget zárnak be (5. kép 25), lábbeliveret és az áttört, pont-vonalmintás példány (5. kép 26) övveret funkciója valószínűsíthető. A verettípusra az áttört, kerek díszítés a jellemző, illetve a pajzsok által határolt középmezőben háromszög alkalmazása. Bár e díszítések nem egyértelműen értelmezhetők arcábrázolásnak, de mivel a klasszikus maszkos véreteken is ezek a geometrikus elemek a leggyakoribbak, mégis ide sorolhatók. Mindkét hajdúszoboszlói veret hátoldalán a véretekkel egybeöntött szegecsek (LŐRINCZY 1992, Abb. 7. 3-4) szolgáltak felerősítésükre. A háromszögdíszes hajdúszoboszlói veret forma és díszítés alapján is e veretcsoport klasszikus darabjai közé tartozik. Azonban a másik darabról ez már nem mondható el. Bár áttört pont-vonal díszítése gyakori az ívelt oldalú, maszkos szíjvégek krími csoportjában (GAVRITUHIN- OBLOMSKY 1996, Ris. 43), saját verettípusában abszolút unikálisnak számít. E verettípus Keleten nagy területen (Ukrajna, Fekete-tenger partvidéke, Kaukázus és Baskíria) elterjedt (LŐRINCZY I99i, 138-139). Öntött kivitelben a hajdúszoboszlói darabok egyedül állnak a Kárpát-medencében, de préselt, díszítetlen változatban sem sok sírból adatolható egyelőre: pl. Budakalász (SOMOGYI 1991, 114), Szegvár-Oromdűlő 1. sír (LŐRINCZY 1991, V. t. l-A), Szentes-Sárgapart (LŐRINCZY 1991, 138). A3. Halfarkas veretek A3.2. Összetett halfarkas veret Mandjelos/Nagyolaszi (Yu) (6. kép 6) (ERCEGOVICPAVLOVIC 1973, Tab. II. 2) A verettípus jellemzője, hogy két részből áll: felső részük az egyszerű halfarkas véretekkel megegyező forma, alul egy pajzs alakú veretrész van. Már 1973-ban felhívta Ambroz arra a kutatás figyelmét, hogy a veretcsoport nem egységes (AMBROZ 1973, 291-293). Két nagyobb alcsoport választható szét: az x alakú áttöréssel és a felül négy, alul két, pontszerű, kis kerek áttöréssel díszített darabok. A Kárpát-medencében öntött kivitelben csak az első csoport van képviselve, mindössze egyetlen előfordulásáról tudunk a mandjelosi lovassírból (ERCEGOVIC-PAVLOVIC 1973, Tab. II. 2). Mivel ez a darab szórványként került be a múzeumi gyűjteménybe, funkciója nem tisztázott. Legjobb párhuzama Pantikapejből került elő (BLAVATSKIJ 1955, Ris. 32). A délorosz steppei analógiák alapján az összetett halfarkas veretek a garnitúrákban egyesével fordulnak elő (pl. Cufut-Kale 34. kripta (KROPOTKIN 1958, Ris. 59), Christoforovka 7. kurgán 7. sír (RASEV 2000, Tab. 33. 18), Kalininskij 10. kurgán 4. sír (ATAVIN 1996, Tab. 9. 5), Mokraja Balka 94. katakomba (AFANAS'EV-RUNIC 2001, Ris. 106. 12), Skalistqje 420. SÍr (VEJMARN-AJB AB IN 1993, Ris. 72. 20). Az egyetlen kivételt gyakorlatilag a pantikapeji lelet jelenti, ahol 3 db van egy garnitúrában. Nem zárható ki, hogy lószerszámdíszként és lábbeliveretként is előfordulhatnak, de a legtöbb ismert sírleletben mint övveretek kerültek elő. A két altípus szóródása a délorosz steppén csak részben fedi egymást. Az x alakú áttöréssel ellátott példányok legnagyobb számban a Kaukázus nyugati felében és a Krímben fordulnak elő (BÁLINT 1995, 146), a másik típus nemcsak itt, de a Volga felső folyásának vidékén is nagy számban kerül elő, sőt Iránban is előfordul. Mivel az összetett halfarkas veretek felbukkanásának súlypontja a Kaukázusra és a Pontusz-vidékre esik, valószínű, hogy az utóbbi helyről terjedtek el kelet felé az Altájig, feltehetően távolsági kereskedelem útján, ezzel szemben nyugati, Kárpát-medencei megjelenésüket