A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

REGENYE Judit: Kultikus leletek Kaposvár-Gyertyános neolitikus lelőhely anyagában

gère keltezi Szathmári Ildikó (SZATHMÁRI 1993, 33), utóbbit a késő lengyeli időszakra Károlyi Mária (KÁROLYI 1992, 44). Az idol másik jellemző vonása a kartöredékből kikövetkeztethető kartartás. A korai lengyeli idolok sajátossága a vízszintes karcsonk. Morvaországi darabokon jelenik meg az előre felemelt kar Vladimír Podborsky idolokra vonatkozó perodizációja szerint a II. és III. fázisban (PODBORSKY 1970, 284-285), a morva festett kerámia Ib—

IIb időszakában (PODBORSKY 1985, 210-211). Legismertebb példánya ennek a típusnak a Hluboké Masúvkyban talált idol (MARESOVÁ 1971, 1.

1.; PODBORSKY 1985, 103. ábra). A kaposvári töredék azt a határozott benyomást kelti, hogy a karok előreálltak, tehát az említett morva idoltípusra emlékeztet. Rokon vele egy jaromëficei töredék (PODBORSKY 1985, 48. ábra) és a wetzleinsdorfi ülő idol felsőteste (RUTTKAY 1973,1.

1.). A magyarországi lengyeli idolokon viszonylag ritka a kar ábrázolása, gyakoribb a karcsonk. A teljes karral készült szobrok karjaikat a mell alatt vagy a hason tartják (ZALAI-GAÁL 1993, Abb. 21; ZALAI-GAÁL 1996, 63). A dél-dunántúli idolok közül a mucsfai darab válla (ZALAI-GAÁL 1996, Abb. 13.) emlékeztet némileg a kaposváriéra, de a mucsfai szobor sokkal durvább megjelenítésű. A felemelt kar a magyarországi leletek közül inkább az ember alakú edényekre jellemző, nem a szobrokra. Megformálását tekintve a kaposvári idol a kultúra nyugati csoportjába tartozik, nem a keleti csoport kevéssé művészien megformált, egyedileg különböző darabjai közé. A két csoport idoljainak különbözőségét legutóbb Kalicz Nándor foglalta össze (KALICZ 1998, 65-72, 103-104). A nyugati típusú idolok sorát (Sé, Letenye, Bakonyszücs, Bakonycsernye) (KALICZ 1988, 65-72) egészíti ki a kaposvári. Fontos darab a Gyertyánoson talált töredék egyrészt mivel viszonylag kevés idolt ismerünk a lengyeli kultúra magyarországi területéről (Sét nem számítva), másrészt időben zárja az előbb említett sort. Később, a lengyeli kultúra III. periódusában más ábrázolási mód bukkan fel, mint azt a zalaszentbalázsi leletek mutatják (BONDÁR 1995, Pl. 73, 195). Ez az idoltípus a kialakuló lengyeli kultúrában már megvan, és előfordul még — kisebb számban — a kultúra II. periódusában is. Területileg Morvaországtól egészen a Dunántúlig vannak lelőhelyei. Elterjedésének keleti határvonala a Bakonycsernye-Bakonyszűcs-Kaposvár vonallal írható le. A kutatás hangsúlyozza a típus balkáni eredetét, főként a Vinca-kultúrával való kapcsolatát (KALICZ 1988, 68-69; NEUGEBAUER-MARESCH 1995). Felmerül a kérdés, hogy a kultúra keleti csoportjának lelőhelyein, melyek a balkáni kapcsolatrendszertől nem voltak elzárva, miért hiányzik ez az idoltípus. A keleti csoport idoljaival kapcsolatban Kalicz N. megemlíti a tiszai kultúra hasonló módon kevéssé művészi megjelenítésű szobrait. A keleti csoportnak a tiszai kultúrával való kapcsolata nyilvánvaló (KALICZ 1985, 78-80). Meg kell azonban említeni, hogy a morva festett kerámia idoljai között is megtalálható egy, a keleti csoport alkotásaira emlékeztető típus (PODBORSKY 1985, Obr. 39, 44-45, 61). Sén ugyancsak használatban volt egy leegyszerűsített formájú típus (KALICZ 1998, Abb. 35, 1-4, 6, Abb. 36, 1-4), valamint Ausztriában is (BERGMAURER 1998, Abb. 103). A két különböző típus egyidejű használata nyugaton és csak az egyik használata keleten felvet kérdéseket, melyek további vizsgálatot igényelnek. Korát illetően a kaposvári szobor a morva párhuzamok alapján semmiképpen sem keltezhető a lengyeli kultúra legelejére. Tekintettel a wetzleinsdorfi és a zalavári példányokra is, a II. periódusba kell sorolni. Az idoltöredék alsó fele hiányzik, ezért nem esett még szó arról, hogy álló vagy ülő figurával lehet dolgunk. Magán a töredéken semmi sem utal arra, hogy ülő szobor lenne, azonban előkerült a leletmentés során két „zsámoly" vagy „trónus" töredéke, az egyik az idollal azonos objektumban, a 3. ásónyomban, a másik a 8. objektumban. Zsámoly töredéke (2. kép 1): trapéz alakú, kifelé álló láb (széttartó láb) lekerekített sarkokkal, homorú felső résszel; a láb felső szélén 3 kis kerek bütyök, a láb kívül-belül vörösre festett; színe szürke, felülete egyenetlen. Sz. alul, fölül: 5,5 cm, 4,5 cm, ma.: 7,4 cm, a láb v.: 0,9 cm. RRM ltsz.: Ő 97.5.511. Zsámoly töredéke (2. kép 2): fekvő téglalap alakú, széles láb, a vízszintes rész hiányzik; sötétszürke színű, barna foltos, egyenetlen, durva felszínű. Méretek: 6,8 cm, 4,7 cm, v.: 0,7 cm. RRM ltsz.: Ö 97.2.316. E két tárgy valamelyike tartozhatott a szoborhoz. Anyaga alapján inkább a 8. objektumból származó társítható az idolhoz. Ha az ismertetett idolhoz nem is bizonyítható a kapcsolat, az mindenesetre kétségtelen, hogy valamely zsámolyon/trónon ülő plasztika használatban volt a lelőhely életében, méghozzá két különböző darab. A leletegyüttes legtöbb kérdést felvető darabjai az arcos töredékek. Edénytöredék (3. kép 1): peremtöredék; sötétszürke színű, vékony falú, finom kerámia. A peremtöredék egyenes, a perem alatt vízszintesen borda fut, alatta függőlege-