A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
REGENYE Judit: Kultikus leletek Kaposvár-Gyertyános neolitikus lelőhely anyagában
sen felrakott, keskeny, hosszúkás, hegyesedő, orrot formáló bütyök található. Az orr hegye vörösre festett. Méretek: 2,8 cm, 4,1 cm, falv.: 0,2 cm. A 18. objektum felső részéből, az 1. ásónyomból kerül elő. RRM ltsz.: Ő 97.7.64. Edénytöredékek (3. kép 2-4): perem- és oldaltöredékek; szürke színű, vékony falú, finom kerámia. A peremtöredék egyenes, tehát hengeres nyakú edény darabja; a perem alatt kissé ferdén borda fut, alatta középen függőlegesen felrakott keskeny, hosszúkás, lefelé nyúló, hegyesedő bütyök töredéke. Az egész töredék vörösre festett. Az oldaltöredékek közül az egyik enyhén domborodó, a másik nagyjából hengeres falú, de nem szimmetrikusan, mint az a két profi haj z eltéréséből kitűnik, és a peremhez hasonló vízszintes borda fut rajta körbe. Mindkettő vörösre festett. A peremtöredék arcábrázolásnak tartható. Méretek: 4,5 cm, 3,9 cm; 2,8 cm, 4 cm; 5,2 cm, 5,4 cm, falv.: 0,3 cm. A 8. objektum 3. ásónyomából kerültek elő. RRM ltsz: Ö 97.5.446. Az első töredék egyértelműbben értelmezhető arcábrázolásnak. A két ábrázolás szerkezete azonos: plasztikus borda jelzi a szemöldököt, a szem hiányzik, az orr erősen hangsúlyozott keskeny, hegyesedő, kiálló bütyök formájában, a száj valószínűleg szintén hiányzik, bár mindkét esetben az orr alatt tört el az edény, a száj tehát nem látszik. Az arctöredékek két különböző objektumból kerültek elő, de mégsem zárható ki egy edényhez való tartozásuk, hiszen a fentebb már említett szándékos törés és szétszórás szokása a neolitikumban a kultusszal összefüggésbe hozható tárgyaknál alapvető volt. A szándékos törésnek kitűnő bizonyítéka, amikor Törökbálinton egy steril réteggel lezárt áldozati gödörben talált arcos edények esetében is előfordult, hogy az edényeknek csak a töredékei kerültek az objektumba (VIRÁG 1998, 67). Bizonyítani sem lehet ugyanakkor, hogy kettős arcos edény darabjairól van szó, mert az arcok nem egészen azonosak minden részletüket tekintve. A kaposvári edény vagy edények darabjai szemétgödrökben voltak, mégpedig az egyik a 8. objektumban, egy hatalmas gödörben, ahol a két megtelepedési fázis anyaga keverten fordult elő, sőt Sopot-kerámia is keveredett bele. A másik darab a 18. gödör tetején volt, a gödör anyagába szintén keveredtek Sopot-leletek. A kerámia anyaga alapján az arcos töredékek a lengyeli kultúrába sorolhatók, bár ez a megjelenési fonna első pillantásra nem tűnik a kultúra sajátjának. A vízszintes bordával jelzett szemöldök, a markáns orr együttesen a zselízi arcos edények szigorúan azonos arcábrázolásait idézik (összefoglalva és további szakirodalommal: KALICZ 1998, 27-30, Abb. 12 13; VIRÁG 1998). Különösen az ismert békásmegyeri kettős arcos edény (KALICZ-MAKKAY 1972, Abb. 7. 1) és egy másik arcos töredék szintén Békásmegyerről (KALICZ 1998, Abb. 12. 2), ábrázolása rokon a kaposváriakkal - az orr megformálása miatt. A zselízi arcokon a kaposváriaktól eltérően vízszintes árkolás jelzi a szemet és a szájat. Itt az előző biztosan hiányzik, valószínűleg az utóbbi is. Ha az arcábrázolás egyes részleteit nézzük, találunk azonos elemeket a lengyeli kultúra arcos edényein. A plasztikus borda ott is megtalálható szemöldökként, bár nem vízszintes vagy az arc széle felé lefutó egyenes vonalban, hanem a szemöldök természetes ívét követve (Sé — KALICZ 1998, Abb. 38). Megtaláljuk a nagy orrot is, például az egyik svodíni arcos edényen (NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1998, 65). Az orr egészen hasonló a kaposvárihoz. Eredetileg a séi edényen is plasztikus volt az orr, de letörött. A szemet festéssel jelölték, a szájat rituális okokból nem ábrázolták (KALICZ 1998, 72). Találunk még egy közös vonást a kaposvári töredékek és a lengyeli kultúra arcos edényei között: az egész edényt borító vörös festést. A dél-dunántúli leletek közül több darab vörös festésű, így pl. a györei edény (ZALAI-GAÁL 2000, 8), ilyen az említett svodíni edény is (NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1998,65). A zselízi arcábrázolásra emlékeztető, de a lengyeli kultúra antropomorf edényeivel is rokon kaposvári arcos töredékek a lengyeli kultúrán belül a vonaldíszes örökség őrzőiként értékelhetők. így tekintve nyer jelentőséget a két arcábrázolás. A fentieket kiegészíti még három kis agyagoltár töredéke. Kis oltár (2. kép 3). Hasáb alakú, lekerekített élű, aszimmetrikus kis oltárka felülről induló, 1,5 cm átmérőjű, 2 cm mélyre nyúló mélyedéssel a közepén. Sötétszürke színű, kopott felületű. Méretek: alsó élh.: 4,2 cm, felső élh.: 3,7 cm, ma.: 4 cm. A 18. objektum 1. ásónyomában került elő. RRM ltsz.: Ő 97.7.125. Kis oltár töredéke (4. kép 2). Kocka alakú kis oltárka töredéke felülről induló, 0,35 cm mély, belül kiszélesedő mélyedéssel, oldalán kis kerek, függőlegesen átfúrt bütyökkel. Vörös színű, szürke foltokkal. Méretek: 3,7 X 2,6 cm, ma.: 3,6 cm. Ali. objektum 3. ásónyomában került elő. RRM ltsz.: Ő 97.6.205. Állat alakú „mécses" töredéke (4. kép 1). Téglavörös színű, hosszú hengeres testű szobor, egyik végén két, kiálló, henger alakú nyúlvány csonkjával — nyilván a szarvak helye, a fej nincs külön megformázva, a szarvcsonkok alatt kiszélesedik a szobor, a lábak széttartóak, a hengeres testen felül két 2 cm átmérőjű bemélyedés található. A tárgy két összeillő darabból áll. H.: 8,4 cm, legnagyobb
