A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

FOGAS Ottó: A Körös-kultúra újabb kultusztárgyai Nagytőkéről (Csongrád megye)

4,2 cm, sz.: 2,8 cm. Az oltár h.: 3,2 cm, sz.: 2 cm. A furat h.: 1,3 cm, átm.: 0,6 cm. Kisplasztika töredéke (3. kép 1 a-c). Kézzel formált, pelyvával soványított, világosbarna színű, enyhén fényezett felületű darab. Teste hengeres, melyből két, egymással 120°-os szöget bezáró, kerek átmérőjű, lábakra emlékeztető nyúlvány indul ki. A tárgy középen, hossztengelyében teljesen átfúrt. A furat két részből áll: felső része tölcsérszerűen kiszélesedik — a hengeres test alakját követve —, s a csonk felső harmadában végződik. Ezt egy 20°-os szögben eltérő, keskeny, kerek átmérőjű, valószínűleg növényi ággal kialakított másik furat töri át. Legnagyobb h.: 5,4 cm, sz.: 4 cm. A hengeres test sz.: 2,8 cm. A tölcséres furat átm.: 1,8 cm, illetve 0,8 cm. A másik furat átm.: 0,6 cm. Antropomorf edény lábtöredéke (3. kép 2 a-c). Kézzel formált, homokkal és pelyvával soványított, világosbarna színű, néhol fényezett felületű, oldalnézetből kettős kónikus alakú. Atmetszete ovális. A talprész egyenesre levágott, a lábujjakat becsípésekkel hangsúlyozta az alkotó, kiváltképp a nagylábujjat. Talpra állítva megáll, de maga a láb nem függőleges, hanem mintegy 12°-ot befelé dől. A sarokrész letört. A lábfej tömör, csak a külső oldalfal indulásának magasságában van egy sekélyes, ovális alakú mélyedés. Ebből indul a láb belső részének osztófala, mely alapján kiszámítható, hogy a két láb egymással mintegy 25°-os szöget zárhatott be. Legnagyobb ma.: 7,8 cm, sz.: 5,7 cm, v.: 4,2 cm. A talp h.: 7 cm, sz.: 3,6 cm. Az edény falának v.: 0,6 cm; az osztófal v.: 1,4 cm. Stilizált állatfejekkel díszített oltár lábtöredéke (3. kép 3). Kézzel formált, pelyvával soványított, sötétbarna színűre égetett, felülete fényezett. Felső vége kiszélesedik, mely tulajdonképpen már az oltár falának a csonkja. Ovális átmetszetű, ívelt, de az ív felső része 120°-ban megtörik. Alsó része enyhén síkozott, középvonalában sekély besimításokkal tagolt. Felső törésvonalán kissé ferdén elhelyezett, állatfejet stilizáló kettős bütyökdísz látható. Legnagyobb h.: 6 cm, sz.: 2,3 cm, v.: 1,8 cm. A Körös-kultúra anyagi kultúrájának kiemelkedő darabjai az antropomorf edények, melyek sorába illeszthető a Kistőke-Karácsonytelkéről származó lábtöredék is (3. kép 2 a-c). A Magyarországon eddig talált három, teljesen ép — gorzsai, öcsödi, rákócziújfalui — Vénuszon

5 kívül mindössze két — szintén láb — töredéket ismerünk: Hódmezővásárhely-Kotacpart-Vata-tanya (BANNER 1935, 118, 18. kép 19),

6 valamint Rákócziújfalu-Cseber-ér (RACZKY 1980, 19, 10. kép 7 a-c). Az általunk közölt töredék abban tér el az ép példányoktól, hogy egy legalább 20 cm magas „Vénuszhoz" tartozhatott (a gorzsai és a rákócziújfalui 14 cm, az öcsödi mindössze 11 cm magas). Ez azonban a másik két töredékre is igaz. Az eredeti magasságokat ugyan nem lehet pontosan kiszámítani, de mindkettőnél — ahogy a karácsonytelkinek is — 11-12 cm a két láb együttes szélessége, míg a három ép példány esetében ez mindössze 4-5 cm között mozog. A lábrész belső kiképzésének pontos analógiáját pedig a gorzsai Vénusz esetében figyelhetjük meg (GAZDAPUSZTAI 1957, 6; KOREK 1984, 126). Ennek az edénytípusnak fontos szerepe lehetett a Körös-kultúra hitvilágában, mivel előfordulása ritka, kialakítása viszont kötött, uniformizált. Egyetlen esetben találkozunk a többi edénytípushoz képest funkcionális eltéréssel: a gorzsai Vénusz belsejében megégett emberi koponyatöredékeket találtak. Ennek jelenléte a mindennapi élet egyetlen momentumával sem magyarázható, így ez mindenképpen valamilyen szertartási, hitvilági funkcióra utal. A Körös-kultúrának nemcsak az antropomorf edényeire, de idolplasztikáira is az a jellemző, hogy a megjelenítendő figurát álló helyzetben ábrázolják (KALICZ 1970, 19-21). Ez, mivel a női jellegre kimondottan csak a steatopygia utal, a tárgy többoldali nézetét, „körbejárhatóságát" hangsúlyozza.

7 A nagytőke-pankotai állami gazdaság földjéről származó kisplasztika (3. kép 1 a-c) alakja és funkciója — egyedi és töredékes volta miatt — sajnos nem rekonstruálható pontosan. Annyi viszont megállapítható, hogy eredetileg két részből állt, kapcsolódási pontként pedig a furatok szolgáltak. Ezek alapján azonban egy hengeres testű, háromlábú tárgyra éppúgy gondolhatunk, mint ahogy egy nagyobb méretű, négy lábbal ellátott állatplasztika mellső része sem zárható ki. További formai párhuzamot jelenthet még a Gura Baciului-i (Bácsi-torok, Ro) lelőhelyen előkerült, szintén ferde furattal ellátott idoltöredék is (LAZAROVICI 1995, Fig. 22.4). Leletegyüttesünkben — funkcionális szempontból — összetartozó csoportot jelentenek a négylábú oltárok töredékei (2. kép 1 a-d; 3. kép 3), valamint az állatplasztika (2. kép 2 a-d) is

8 (BANNER 5 Ezekkel rokon még egy madártestű edény is Felgyöröl, ez azonban nem lábakon, hanem gyűrűs talpon áll (CSALOG1957). 6 Banner itt „ emberi lábalakot utánzó edénylábak "-nak határozott meg három tárgyat. Ezek közül kettő agyagkanál nyelének, egy pedig ember alakú edény lábtöredékének bizonyult. 7 A későbbi korok ülő alakjait úgy formázták meg, hogy a szemből való nézetet tartották elsődlegesnek. A Körös-kultúránál ez — a hangsúlyozott fenék miatt — nem lett volna túl célszerű. 8 Trogmayer O.: A Dél-Alföld korai neolitikumának főbb kérdései. I—II. Kandidátusi értekezés. Szeged 1968, 162.