A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

F. LAJKÓ Orsolya: Kora újkori mázas kerámia a hódmezővásárhelyi Ótemplom területéről

A vásárhelyi leletegyütesben a folyatott mázas díszítés meglétére egyetlen aljtöredék utal.

5 A 2. kutatóárokból származó darab színhatása és technikája nagyon hasonlít a folyatott engobe-bal díszített talpastálak felületalakításához (FEHÉR 1959, ill, XXXIV. T.; FODOR-KOZÁK 1971, 149, 9-10. kép; FEHÉR 1972, 192-193, II. t. 3, III. t. 1, IV. t. 4-6, V. t. 3; SOPRONI 1981, 65, 1. t. 5; KOVÁCS 1984, 31-34, 12. t. 3-7, 13. t. 1-2, 4-6, 14. t. 1,3, 15. t. 1-6, 16. t. 1-6, 17. t. 1-3), a tál azonban nem talpas kiképzésű. A leletegyüttesből teljesen hiányoznak a sgraffito-technikával díszített darabok, előkerült viszont több, fésűs díszű töredék.

6 Egy részüknél az agyagba karcolt fésűs hullámvonal világoszöld mázzal szerepel, de találtam példát világossárga engobe-ba karcolt ívminta feletti színtelen fedőmázú típusra is. A fésűs hullámvonal-díszítés jellemző a hódoltság kori kerámiaanyagban (KOVÁCS 1984, 14. t. 2, 19. t. 1-8, 33. t. 1-4; FODOR-KOZÁK 1971, 149, 11. ábra; FEHÉR 1972, 192, II. t. 2; FEHÉR 1959, 112, XXXIII. T. 17), de jelenléte a 18. századi leletegyüttesekben is kimutatható (MÉSZÁROS 1968, XX-XXI. T.; GERELYES 1991, 25-27, 37,45). Az ótemplomi tálak és tányérok több mint felét írókázott, geometrikus és növényi ornamentika díszíti (1. kép 1; 2. kép 1-2).

7 Anyaguk főként halványvörösre égetett, esetleg sárgásfehér színű. Az edények pereme egyenesen felhúzott, a peremszél az edénybelső felé ferdén levágott vagy lekerekített, többnyire tagolatlan, esetleg egyszerűen tagolt. Az edények egy része sinces kiképzésű, gyakoriak a függesztőfüles típusok. Az ótemplomi tálak és tányérok felfüggesztését kivétel nélkül akasztófülek kialakításával oldották meg, a leletegyüttesből hiányoznak a lyukasztott fenékszegü darabok. A fülek kialakítása eltérő. A sinces darabokra általában függőlegesen ragasztották fel az akasztófüleket,

8 de előfordulnak a vízszintes irányú, függőlegesen lyukasztottak

9 is. A világos alapszínű tálasedények díszítőtechnikája azonos. A festés alapszíne sárgásfehér, a motívumokat sötétbarna kontúrral írták meg. A kontúrok belsejét zöld és vörös színnel töltötték ki. Az edény felületét színtelen ólommázzal borították. Ritkán előfordult, hogy a második égetéskor a zöld festés megolvadt, így a fedőmáz halványzöld árnyalatot kapott.

10 A díszítést kizárólag írókával vitték fel, ecsetes festésű darab nem került elő. A kerámiaegyüttes töredékessége és a töredékek kis mérete, valamint az alkalmazott motívumok jellege miatt, nehéz a díszítőmotívumok kompozíciós rendjét rekonstruálni. Általában elmondható, hogy a díszítmények kompozíciós rendjére jellemző a geometrikus szerkesztés, bár a minták szabadrajzúsága és a kompozíció kötetlensége már a tisztán növényi ornamentikával szerkesztett edények díszítőköre felé mutat. A geometrikus ornamentika legfőbb jellegzetessége, hogy a díszítés nem összefüggő növényi motívumokból épül fel, hanem kevés, az edény felületéhez képest viszonylag nagyméretű, geometrikus szerkesztésű ornamens ismétlődése adja a mintát. A kompozíció szerkezete a tál formájához igazodik, a peremet díszítő, szimmetrikusan szerkesztett motívumokból, illetve a tál öblében található középmotívumokból épül fel. A peremre leggyakrabban íveket alkotó akantuszleveleket, zöld vagy vörös színkitöltésü íveket, hármas levélkével bővített ívsorokat, koncentrikus félköröket, hullámokat, valamint szalagdíszt vittek fel. Az alj és a perem találkozását gyakran több körbefutó koncentrikus kör festésével hangsúlyozták. Gyakori díszítőelemek a gömbös végű kacsminták, spirálrugós díszítések, a csigavonalba végződő hullámtarajok, az íveket lezáró kettős pálcadíszek és a lépcsőzetes piramis alakban rovátkolt térkitöltő ornamensek. A tálak alján leggyakrabban különböző technikai megoldású rozetták díszlenek, de előfordultak a koncentrikus körökkel, rácsozással és pöttyözéssel díszített darabok is (1. kép 2-3).

11 Hasonló szerkesztésű edényeket a füleki (KALMÁR 1959, LXX. T.) és a diósgyőri várból (VIDA 1999,17, 6. kép, 19, 8. kép) ismerünk. Figurális díszű, ember- vagy állatalakos tálhoz vagy tányérhoz tartozó töredék egy sem került elő. Ennek oka lehet, hogy a kétféle szerkesztési elven nyugvó stílus nem egyidejű, hanem időben egymást követte (VIDA 1999, 28). Külön kell szólnunk a sötét alapozású, írókával díszített kerámia kora újkori jelenlétéről. Az ótemp5 TJM ltsz.: 99.2.99. 6 TJM ltsz.: 99.2.403.. 99.2.257. 7 TJM ltsz: 99.2.390-391., 99.2.394. 8 TJM ltsz: 99.2.394., 99.2.448. 9 TJM ltsz.: 99.2.402., 99.2.404. 10 TJM ltsz.: 99.2.394. 11 TJM ltsz.: 99.2.400., 99.2.411. 99.2.400-405., 99.2.410-412.