A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

SZATMÁRI Imre: Késő gótikus, ember alakú bronz gyertyatartó Sarkadról

hogy a nürnbergi bronzmüvesség a 14. századi felvirágzását követően iparszerüen állította elő tömegcikktermékeit, melyeket azután a kereskedők távoli területeken is értékesíteni tudtak. Végül e körbe helyezte a jászágói leletet is, melynek Magyarországra kerülésének idejét legvalószínűbben Zsigmond király uralkodásának korára, a 15. század első felére határozta meg (FODOR 1984,163-172).

7 Fodor Istvánnak a tárgytípusra vonatkozó öszszegzése hazai szempontból máig meghatározó és egyedüli e tárgykörben. Megjelent feldolgozását követően Magyarországon azóta sem született újabb, kimondottan e tárgytípussal foglalkozó közlemény. Gere László a témához közeli, a gótikus csillárokkal és asztali gyertyatartókkal kapcsolatos tanulmánya viszont kiszélesítette a háztartásokban előforduló, hasonló funkcióval rendelkező 15-16. századi tárgyak körét, s megerősítette ezek dél-németországi, flandriai eredetét (GERE 1998, 98,110-113). Igen szerencsés ezenkívül, hogy az emberalakos gótikus gyertyatartók európai előfordulását nemrégiben Kari Schmotz az eddiginél is alaposabb, szisztematikusabb gyűjtéssel még teljesebbé tette, s összesen 53 hasonló tárgyat sorolt fel (SCHMOTZ 2000).

8 Ehhez hozzáadva még a szlovéniai Skofja Loka Museumban őrzött, a krancelji ásatáson az 1950-es években előkerült, a 14. század végére, illetve a 15. század elejére keltezett gótikus gyertyatartót (STAMCAR 1995; NABERGOJ 1995, 26-27), valamint a sarkadi darabot, e tárgytípus csoportjába ma már 55 rokon darab sorolható.

9 K. Schmotz a listába szedett gyertyatartókat az emberalakok külső megjelenése alapján három külön csoportra választotta szét. A bohóc és a szolga, illetve az ezektől eltérő, más jellegű szakáll- és hajviselettel rendelkező, fejfedő nélküli alakokat A, B és C csoportba sorolta, néhány további szobortöredéket pedig típusbesorolásra alkalmatlannak talált (SCHMOTZ 2000, 110-115). A sarkadi gyertyatartót — a haj-, szakáll-, sőt még a ruhaviselet és a karok megformálása alapján is — egyértelműen a harmadik, vagyis a C csoportba sorolhatjuk. Hajviseletének megformálása tekintetében különösen közelinek tűnik hozzá Berlin iparművészeti múzeumának egyik tárgya és egy időközben elveszett, nyugat-csehországi (Susice) gyertyatartó, valamint a koszovói darab is (SCHMOTZ 2000, 104, 114, Abb. 8, Abb. 21; RADOJKOVIC 1978, 181, Fig. 8-9). Az emberalak felsőtestének, karjainak és a csuklók, illetve a kezek helyén lévő, a gyertyafoglalat tüskéjének helyet biztosító kerek lyukaknak a formája viszont leginkább az A-B-C csoportba nem sorolható, a prágai Nemzeti Múzeumban őrzött figurához áll legközelebb (SCHMOTZ 2000, 115, Abb. 22). Deréktól lefelé hiányzó töredékekre is van példa — Tressow, Kr. Waren (RENNEBACH 1979, 155-156, Taf. 24 b),

10 illetve egy ismeretlen lelőhelyű, Prágában őrzött darab (SCHMOTZ 2000, 137, Abb. 23) —, amelyek az alsó szélek kialakításában feltűnő hasonlóságot mutatnak a sarkadival. Kari Schmotz az általa összegyűjtött, többnyire Nürnberg, München, Braunschweig, Speyer, Köln, Passau, St. Paul im Lavanttal, Orlík, Ceské Budëjovice, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád őrzési helyű, illetve Dél-Németországban és a vele közvetlenül szomszédos területeken (Észak- és KözépNémetországban, Dél- és Nyugat-Csehországban, Ausztriában, Svájcban) előkerült gyertyatartók korát a késő gótika korára, főképpen a 15. századra — néhány esetben a 14-15. század fordulójára vagy a 15. század első felére — keltezte (SCHMOTZ 2000, 116-121).

11 A délnémet mühelyközpontoktól távolabb eső területeken, például a magyarországi Budán, Szendrőn, Miskolcon, Jászágón vagy éppen Sarkadon talált gyertyatartók származási, gyártási helye a fenti példák alapján szintén Dél-Németország, Nürnberg környékére lokalizálható. A város a 15. század második felétől egyre jelentősebb öntőműhelyekkel rendelkező kézművesközponttá fejlődött (SCHMOTZ 2000, 132), s kereskedelmi kapcsolatok útján minden fémműves terméke könnyen eljuthatott messze vidékekre (FODOR 1984, 170-171). Éppen úgy, mint a délnémet, illetve nürnbergi egyéb termékek széles választéka Szászországba, 7 A szendrői gyertyatartó nem a szerbiai Al-Duna melletti Szendrőn (Smederevo) került elő, hanem a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lévő Szendrőn, ez már a folyóirat megjelenésekor nyilvánvaló volt, s erre maga a szerző is felhívta figyelmemet. (Vö. még GERE 1998, 97!) 8 A tanulmányra Fodor István hívta fel figyelmemet, fogadja ezért hálás köszönetemet. 9 Az ausztriai Brixen melletti Neustift kolostornál talált, a 15. század első felére meghatározott és nürnberginek vélt szobrocskát O. v. Falke szintén gyertyatartóként írta le, K. Schmotz viszont nem vette listára (FALKE 1930, Nr. 483, Taf. CLXXIV). 10 Ennek magassága is nagyon közeli a sarkadihoz: 4 cm (RENNEBACH1979, 156). 11 Ezzel egybecseng a brixeni és a krancelji darab keltezése is (FALKE 1930, Nr. 483; STAMCAR 1955, 330-331). A karintiai Sankt Paul im Lavanttal-i kolostor kincstárában lévő, 1380-ra keltezett gyertyatartót legutóbb G. Sitar közölte (SITAR 2000, 159, 161).