A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
HORVÁTH Ferenc: Újabb kun vezéri sír leletei a Kiskunságból: Kiskunmajsa-Kuklis-tanya
szédos Szatymaz 'nem eladó' helynév is, amely kun személynévi eredetű (RÁSONYI 1981, 131). Ez ugyanis Peter B. Golden szerint a kipcsakból és oguzból egyaránt levezethető berendi (Berindi, Berendel, Berendici) népnévvel is kapcsolatba hozható, mivel az orosz krónikák 1158-ban említik Tudor Satmazovic-ot, a herendiek vezérét. Rásonyi László egy 1159-ben Romániában említett Satmaz személynév és a berend helynevek alapján vetette fel e néptöredék al-dunai és magyarországi megjelenését (GOLDEN 1996, 102; RÁSONYI 1981, 104-105). A nyelvészeti megfigyelést a romániai régészeti leletanyag is megerősíteni látszik. Victor Spinéi a késő nomádok romániai leletanyagának teljes körű elemzéséből ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy a Duna-torkolatban a 13-14. században már nem azok a nomádok éltek, mint a mongol invázió előtt. A későbbi temetkezések párhuzamait az Alsó-Dnyeszter-vidék és a Rosz folyó medencéjébe találta meg, a korábban kijevi szolgálatban állt fekete süvegesek szállásterületén. Ebből arra következtetett, hogy a csornüje klobuki harcosok egy részét ismeretlen okból átköltöztették a Dnyeper völgyébe és a Duna torkolatvidékére (SPINÉI 1987, 123). Az orosz kutatók ugyancsak lehetségesnek tartják, hogy a fekete süvegesek egy része a Dnyeszter-vidéken telepedett le, és ők voltak a gagauzok elődei (MAVRODINA 1983, 65). 15 Ezért nem lehetetlen, hogy az Al-Duna-vidékéről 1246-táján visszatért kunokkal az említett fekete süvegesek egyes csoportjai is bekerültek Magyarországra. Mándoky Kongur István a Pecsene (Pecsenesziget, Becsene vagy Becsene-sziget) Kisújszállás melletti helynévvel kapcsolatban a következőkre jutott: a terület...„névadója az az itt megszálló kun nemzetség (vagy annak csak egy, esetleg több tagja) volt, amely a besenyők népéből kiszakadva a kunokba olvadt, egykori népnevüket kun törzs-, illetőleg a nemzetségnévként megőrizve. A besenyők egyes törzsei vagy törzstöredékei előbb nem közvetlenül a kipcsakok (kunok) népével egyesültek, hanem az oguzokhoz, majd az oguzok törzseivel, illetve törzstöredékeivel együtt olvadtak a kunokba. Az oguz néphez való korábbi kötődésüket bizonyítják az anatóliai Peçene, Peçenek, Beçene, Beçenek nevű települések, melyek száma megközelíti az 50-et. ...a kimekek törzsszövetségéből kiszakadó Bayandur törzs is, miként a Becenek nép töredékei, illetőleg egy része - előbb az oguz törzsszövetséghez csatlakozik, majd kettéválván, egyik részük a kipcsak (kun) törzsszövetséggel egyesül. Kisújszállás határában a Bajandor és Pecsene határrészeket mindössze 7 km választja el egymástól. " (MÁNDOKY 1993, 151 152). Az oguz-besenyő elem tehát a csornüje klobuki töredékektől függetlenül is fellelhető a kunok soraiban. NÉHÁNY SZEMPONT A BESENYŐ LELETANYAG ÚJRAÉRTÉKELÉSÉHEZ Nem könnyű meglelni a választ arra az ellentmondásra, hogy a 10-12. századi magyarországi besenyőkről szóló források sokaságával szemben, régészeti nyomuk elenyészően kevés (Bajcs, Tinód, Kölesd, Alap, Sárszentágota-Felsőtöbörzsök és Óvoda, Csabrendek). Valójában csak a bajcsi ívelt, egyenes szájvasú, csukló nélküli zabla (KOVÁCS 1986, 279) és a Sárszentágota-Felsőtöbörzsök-Ovoda lelőhely 10-11. századi leletei (HATHÁZI 1996,1-2. t.) azok, amelyek a besenyők 10-12. századi, eredeti steppei kultúrájukat tükröző emlékanyagába meggyőzően besorolhatók. Ezeken túl — az imént tárgyalt tinódi szablyákon és zabián kívül - - a felsorolt lelőhelyekről kizárólag az ún. vállába kovácsolt fülű kengyel-típusokat ismerünk, amelyek szinte megegyező vagy közeli párhuzamai előfordulnak a 13. századi kun sírokban is. A kengyelek esetében a talpaló szélessége adhat még bizonyos támpontot a korhatározáshoz, ehhez azonban a kengyelpárok mindkét darabját ismernünk kellene. A tapasztalatunk szerint a bal oldali (fellépő) kengyel talpalója a kunok esetében még az egyenlőtlen formájú és méretű kengyelpároknál is szélesebb: Csengéié: 4,6, illetve 6,2; Csólyos: 4,5, illetve 4,6; Kiskunmajsa: 3,7, illetve 5,5 cm; Kunszentmárton: 4,7, illetve 4,7; Tiszaföldvár: 5, illetve 5 cm. (HORVÁTH 2001, 301-302; PÁLÓCZI-HORVÁTH 1969, 114-115; HAVASSY 1966, 97-98; HATHÁZI 1996, 228). A besenyőnek meghatározott leletek közül csak az alapi kengyelpárról (2,2, illetve 2,5 cm), a kölesdi (2,5 cm) és a felsőtöbörzsöki pár egyik példányról (4,2 cm) ismerünk méretet. Az utóbbiról a metszetrajz azonban elárulja, hogy az egyforma kengyelpár talpalói különböző méretűek (HATHÁZI 1996, 229, IV. t. 3); szinte 15 Az elmélet gyengéje azonban, hogy a modern korban felbukkanó karakalpak (qara qalpaq) nép azonosítása a fekete süvegesekkel— pusztán a névegyezés alapján — legalábbis vitatható.
