A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
KOVÁCS S. Tibor: Egy keleti díszsisak a tatárjárás korából
mezekkel megerősített sodronying is ezt támasztja alá (PÁLÓCZI-HORVÁTH 1969a, 123-125). A kunok számára páncélok és sodronyingek az orosz fejedelemségekben, a Kaukázusban vagy Perzsiában készültek, de a Krím-félsziget vagy a Donyec-vidék sem kizárt a kovácsműhelyek köréből (PÁLÓCZI HORVÁTH 1982, 91-93). Véleményem szerint a fenti megállapítás csak a tatárjárás előtti időszakra érvényesíthető. A tatárjárás utáni évek legfontosabb fegyverkészítő központjának a Kaukázust tartom. Az ottani Derbend és Dagesztán páncélkovácsairól már a 10. század közepén íródott Hudud al-Alam is elismerően szól. A vidék a kereszténységüket a 14. század elejéig megőrző, majd mohamedánná váló alánokhoz kapcsolható. Az itteni műhelyek a 14. században a timuridák, a 15-16. században a szafavidák és az oszmán törökök számára készítettek sokszor arcvértes sisakokat és pompás sodronyingeket (DAWSON 1955, 24-32; IVANOV 1987, 213-217; ROGERS 2000, 141, 83. ábra). A csengelei típusú sisak a tatárjárás utáni időszaktól jelenik meg, talán perzsa hatásra. 1335-ben egy Tebrizben készült Sahname miniatúráin a harcosokat a fenti típusú sisakkal ábrázolják (HATTSTEIN-DELIUS 2000, 282-284). A budapesti sisak alsó felének 5 cm széles részére alul és felül kettős vízszintes keretet véstek (1. kép 2). A kettős keret között hullámszerűen ábrázolt indák vannak, amelyekből félpalmetták ágaznak ki, és — sokszor egymást is keresztezve — visszakanyarodnak az indaszál felé. Az indákon kívüli felületet apró tűponcok segítségével hangsúlyozták ki. A sisak homlok- és tarkórészén a kettős keretvonal stilizált, karéjosan aláhajló félmedaliont formáz. 7 A homloklemez mindkét oldalára egy-egy mitikus madarat, azaz szimurgot vagy pávasárkányt véstek. A műtárgyunk csúcsán szőlőindák és rozetták láthatóak párhuzamos vonalakkal elválasztva. A sisak fő motívumainak számító palmetták az iszlám művészetben alapvető arabeszkeknek felelnek meg. Ennek a stílusnak a bölcsője a Tigris folyó nyugati partján fekvő Szamárra volt, ahol a 8. században alakult ki az arabeszkes díszítőstílus. 8 Ennek korai változata az úgynevezett „A" stílus, melynek lényeges eleme az ötkaréjos szőlőlevél, karéjai között karikákkal. Ezt a stílust veszik át és fejlesztik sajátosan magyarrá honfoglaló őseink. A sisakon ábrázolt stílus az érett, késői változat, a „C" típus (KÜHNEL 1977, 22^*7; FEHÉRVÁRI 1987, 56-61). A sisakunkra veséitekkel pontosan megegyező arabeszkek találhatóak II. Roger szicíliai király Közép-Keletről származó 1133-34-re keltezett palástján (GRUBE 1968, 26, Abb. 18). Egy 14. századra datált iráni mihrábfülke csempéi is teljesen hasonlóak, valamint egy bronzüst arabeszkes motívumai Herátból 1374-75-re keltezhető évszámmal (FEHÉRVÁRI 1987, 365, 143. ábra, 498, 145. ábra). A sisakon ábrázolt mitikus madár, amelyet arabul ankának, perzsául szimurgnak vagy szenmurvnak hívnak, fontos szerepet töltött be a Közép-Kelet mitológiájában. A legendák szerint a Kaif, azaz az El-Burz-hegyen fészkel, az ég szimbóluma. Aki tollának birtokába jut, örökké él (MAHIR 1987, 123-128; BORGES 1988). A 8-10. századi szogd ezüsttárgyakon sokszor ábrázolják, érdekes, hogy néha tevefejjel (SMIRNOV 1909,44, 50, Ris. 70). Egy 1090-re datált perzsa kéziratos munkában textilmintákat rajzoltak szőnyegkészítők számára. Ebben a korai „szakkönyvben" a szimurgot több esetben is ábrázolták (ACKERMAN 1960, 30-48). A 13. századból is ismerünk egy iráni kéziratot, amelyet pávasárkánnyal illusztráltak (GRUBE 1968, 60). A 14-15. századra datálható egy valószínűleg szamarkandi készítésű albumlap, amely szimurgokat ábrázol (BRENTJES 1978. Taf. 58; BRENTJES 1979. Abb. 124). A 15-16. században híressé váltak azok a perzsa pallospengék, amelyeken sárkányokat és szimurgokat ábrázoltak arany vagy ezüst berakással (SCHÖBEL 1973, 231, Abb. 179; JACOB 1985, 155). A fentiek alapján sisakunk iráni vagy turkesztáni területen készülhetett a 13. század első évtizedeiben. A 13. század elején a mai Irán, Afganisztán és Nyugat-Turkesztán területén egy hatalmas kiterjedésű muszlim birodalom létezett, a tulajdonképpeni Horezm. Létrejöttét annak köszönhette, hogy a Kínából és Bizáncból vezető kereskedelmi utak ta7 A karéjos motívum emlékeztet a 12—13. századi sisakokon ábrázolt szemöldökökre. 8 Az arabeszkes díszítőstílus az oszmán törököknél is elterjedt jó néhány évvel később, rumi stílus néven (PETSOPOULOS1982, 6-9, 24-25). A 16. század közepétől ez a díszítőstílus időnként magyar díszfegyvereken is feltűnt, magyar mesterek is alkalmazták (KOVÁCSS. 1999, 70). 162 7-ben készítette Nagy Lőrinc kolozsvári ötvösmester Ujlaky György aranyozott ezüst nyílés íjtegezét rumi motívumokkal (DIE KARLSRUHER 1991, 238-240). A fenti műtárgy kapcsán hívta fel a figyelmet Szendrei János az Újlaky-tegez és a honfoglalás kori művészet kapcsolataira (SZENDREI 1896, 523-525). Véleményem szerint a hasonlóság azért nagy, mert mindkettő az iszlám művészetből származik.
