A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

KOVÁCS S. Tibor: Egy keleti díszsisak a tatárjárás korából

A fenti típusba tartozik a 10—11. századra keltezett Pécs-Domb utcai, valamint csernyigovi és makrajevi sisak (KALMÁR 1971, 263; KOLCIN 1985, 355, Ris. 2, 4; KIRPICNIKOV 1986, 101, Abb. 2, 4). A 11-13. században használt északi sisakfajta mind orosz, mind nomád környezetből ismert. Jellemzője az alacsony, a koponya formáját követő harang, amely lehet sima vagy függőleges gerincélekkel gerezdekre osztott. A sisakra igen gyakran úgynevezett fél arcvértet, azaz szem- és orrvértet erősítettek szegecseléssel, amelybe néha sodrony szövetet fűztek. így a fenti típusból csak a szemnyílás volt szabadon hagyva (KIRPICNIKOV 1986, 101, Abb. 6; SPINÉI 1986, 241, Fig. 11; OTROSCENKO-RASSAMAKJN 1986, Ris. 7). A fenti típus a 13. században is népszerű volt, erre legjobb példa a likowoi sisak rászegecselt sisakcsúccsal és a szemöldököt és orrot kihangsúlyozó — ugyancsak szegecselt — úgynevezett fél arcvérttel. Az ezüsttel és Mihály arkangyal alakjával díszített sisakot 1216-ra keltezi, és Jaroszláv nagyherceghez köti Kipricnikov, a híres orosz fegyvertörténész (STATE 1969, Fig. 1-2; KIPRICNIKOV 1986, 102-103). A 12. század folyamán orosz területen alakult ki, de nomád földön is népszerű lett egy újabb sisaktípus, amelynek jellemzője, hogy a korábbi 10-11. századi kúpos sisak harangja megnyúlik és ráerősített, sokszor 15-20 cm hosszú karcsú sisakcsúcsban végződik. Két esetben találtak olyan darabot, amelyre a szemöldököt és orrot kihangsúlyozó félmaszkot szegecseltek (KOLCIN 1985, 355, Ris. 3; KIRPICNIKOV 1986, 101, Abb. 3; GUTOWSKI 1997,49/13). Más esetekben — valószínűleg a nomádoknál — a fenti sisakokhoz teljes arcvérteket erősítettek, amelyek részlegesen vagy elnagyoltabban ábrázolják az emberi arcot (KOLCIN 1985, 355, Ris. 7; PLETNËVA 1981, 260, Ris. 83). Délnyugat-Moldáviában — Vatra Moldovitei (Hurgisca) — találták azt a depóleletet, amelyben két sisak is volt a 13. század elejéről. Az egyik műtárgy formája alapján — ugyan erősen megcsonkítva — jó párhuzama sisakunknak (SPINÉI 1986, 242, Fig. 3).

6 A másik aranyozott, keresztény szimbólumokkal díszített sisak is igen hasonló. Érdekessége a vállvonal, a felszegecselt keskeny szemellenző és a szintén felszegecselt sisakcsúcs (SPINÉI 1986, 244, Fig. 1). A steppén talált sisakok közül különös típust képvisel a 12. századra keltezett peski darab, amely enyhén kúposodó sisaktesttel készült és nemcsak sodronyos nyakvértje, hanem nagyméretű karéjos szemellenzője is van (KIRPICNIKOV 1962, 232; ARTAMONOV 1958, 260, Ris. 83; KOLCIN 1985, 335, Ris. 8). Hazánk területén Csólyoson és Csengelén került elő 13. századra keltezhető sisak. Az utóbbi lelőhelyet szakszerű ásatás keretében tárták fel. Az itt talált sisak félgömb alakú, enyhén csúcsosodó, aljára lemezpántot erősítettek, amely keskeny szemellenzővel és stilizált emberi arcot mutató domborítással készült (HORVÁTH 2001, 153-160). A Csólyoson talált sisak az előzőhöz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a homlokpánt keskenyebb és szegecselt volt, és a töredékes homlokpánt alján az emberi arc ábrázolása stilizáltabb, palmettaszerű (PÁLÓCZI-HORVÁTH 1969a, 108; PÁLÓCZI-HORVÁTH 1969, 115-117). A 13. században bukkannak fel a körte formájú, szemkivágással, illetve rászegecselt szemellenzővel rendelkező mongol sisakok (GUTOWSKI 1997, 75:4, 76:5-6). Áttekintve a budapesti sisak párhuzamait, az alábbi következtetéseket vonhatjuk le. Formája és felépítése alapján a Perzsia, illetve Turkesztán területén kifejlesztett védőfegyverek közé sorolható. A kúpos forma és a keskeny szemellenző azt valószínűsíti, hogy a 12. század vége előtt nem készülhetett. Pontos párhuzamai a hurgiscai depóleletből származnak, amelyet valószínűleg a tatárjárás idején rejtettek el. A fentiek alapján a budapesti sisakot a 13. század első felére, a 13. század első évtizedeire keltezem. A készítés pontos helyét a rávésett motívumok segítségével próbálom meg beazonosítani, de előtte a magyarországi kun sisakok keltezését és készülésük helyét szeretném pontosítani. A csengelei sisak a 13. század közepén készülhetett, és a tatárjárás utáni védőfegyverek egyik alapdarabjának tartom. Az enyhén kúpos, a koponya formáját követő és homlokpánttal megerősített sisak szemellenzővel, valamint stilizált emberi arcot megformáló domborítással készült. A sisak sodronyszövete masszív, erőteljes karikákból készült. Az elhunyt mellé egy sodronyinget is a sírba helyeztek (HORVÁTH 2001, 160-164). A csengelei sisak nemcsak a szablyavágásoktól, hanem például a buzogányütésektől is jól védett. A hasonló típusú csólyosi sisak a 13. század második felében készülhetett. A sírban talált, vasle6 A sisak igen rossz minőségű fotón van közzétéve: bal oldalán, alul mintha töredékes szemellenző lenne.