A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

SZARKA József: A kalandozó magyarok temetkezéseiről

zes átadott Bektas pasának, a tatárok vezérének, aki, bár vonakodott, de harcosai zajos követelésére, kénytelen volt megengedni Huszár Péter megölését. A tatár harcosok arra hivatkoztak, hogy a megjövendölt győzelemnek és a háború szerencsés kimenetelének előjele, ha a kezeik közé kerülő első katonát a holtak szellemeinek áldozzák. Az ezután következő leírásnál egy emberáldozat képe tárul elénk. Merza bég, aki az áldozatot végezte, elvágta Huszár Péter torkát, ivott a magyar harcos véréből, ezután kardjával levágta a fejét. A levágott fejről lenyúzták a bőrt, amit szalmával tömtek ki, így küldték el Mehmed pasának (SZAMOSKÖZY 1877, 14-15).

19 A bőr lenyúzása a — fentebb említett — Hérodotosznál fennmaradt szkíta szokásra emlékeztet. A másik momentum a bőr szalmával kitömése. Az így emberi formát nyert fej ugyanis az élő testet szimbolizálja.

20 Miért lehetett szükség a megölt ellenség fejének kitömésére? Talán azért, mert így szolgálta megölőjét a túlvilágon.

21 Hasonló példa szerepel a kitömött lóbőrös temetkezéseknél is, ahol a megölt hátas szalmával kitömött bőrébe esetenként a belső szerveket is beletették, ugyanis azt hitték, hogy így a másvilágon tovább szolgálja gazdáját.

22 A magyarok koponyakultuszához — az egyetlen forrásadaton és a steppei párhuzamokon túl — fontos adalékokkal szolgálhatnak a régészeti, az antropológiai és a néprajzi kutatások. A régészeti eredmények közül elsősorban az önmagukban eltemetett koponyákat kell kiemelnünk. A kérdés vizsgálatát azonban megnehezíti, hogy a régészeti megfigyelések gyakran pontatlanok. Előfordulhat, hogy a sírrablások, egymásra temetkezések vagy más jellegű későbbi bolygatások, vagy akár a feltárás során került a koponya önálló helyzetbe (BÁLINT 1938, 140; BÁLINT 1939, 154).

23 Tettamanti Sarolta gyűjtésében igyekezett elválasztani egymástól a biztos és a bizonytalan adatokat, így két olyan esetet különített el, ahol a vázcsontok nélküli koponyát eredeti helyzetében találták. Kisdobrán került elő egy álló helyzetü(!) fej nyakpereccel és edénnyel, illetve Pilinyben a 17. sírban, hasonló helyzetű fej nyakpereccel és gyöngysorral (TETTAMANTI 1975, 102). Fodor István néhány éve a magyar kalandozók szokásairól írt tanulmányában érdekes régészeti párhuzamként a batajnicai temetőt hozza (FODOR 1999, 78). A lelet szűkszavú közléséből azt tudhatjuk meg, hogy egy sírsorban kilenc koponya volt vas mellékletekkel (BÁLINT 1991, 211). Gellértegyházán két sírban is téglakerettel vettek körül több koponyát. A temetkezésekkel legutóbb foglalkozó Pap Ildikó Katalin arra a következtetésre jutott, hogy az idegenben elesettek fejének hazahozása még az Árpád-korban is élő SZOkás volt (ZALOTAY 1957, 5758; PAP 2002, 178). Nem kizárható, azonban azt a szempontot sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a templom körüli temetőkben — a szűk hely miatt — gyakran bolygatták a sírokat, és esetleg még ismert személyek koponyáit is eltemethették, ilyen módon megtisztelve emléküket. Mindenesetre ez a példa az Árpád-korban továbbélő koponyakultuszra utal. A trepanáció szokását is összekapcsolhatjuk a koponyakultusszal, különösen a tényleges sebészi beavatkozást nem jelentő jelképes trepanációk esetében.

24 Megjegyzendő, hogy hátterében nem valószínű, hogy a Dienes István által felvetett kettőslélek hite kereshető, valószínűbb inkább, hogy a fájdalmat okozó gonosz kiűzése lehetett a cél (TOMKA 2000, 70-71). Néprajzi adataink közül érdekes, hogy az „Eszed tokja!" szólás előfordul „Lelked háza!" 19 „Merza begh dactor turmarum Tatarianarum ueluti feralis popa succintis uestibus, strictoque gladio religioni satisfacturus, Petrum piacularem eorum fortunae victimam felici victoriae ac fortunae mactauit, et quodfelix faustumque esset, rapto e caesi iuguli saliente cruore, dimidia vola pro omnibus et coram omnibus commilitonibus suis in vestigio ebibit. Trunco capiti pedis direpta ac Stramine differta, ac Mehmedem passam auspicatae victoriae documentum missa " (SZAMOSKÖZY 1877, 15). 20 947-ben egy hadjáratban elesett kitaj hercegnek csak a lenyúzott és sóval kitömött bőrét vitték haza, mivel holttestét nem tudták elszállítani (BÁLINT 1995,105). A fej megnyúzása, szalmával kitömése az újkori Magyarország végvári harcaiban sem ismeretlen (TAKÁTS 1922, 185-186). 21 Erre utal a magyarok esetében a 14. századi krónikakompozícióból ismert Lehel-monda (SZENTPÈTERY1937, 308). 22 A ló bőrének kitömése a magyaroknál mind a régészet, mind a néprajzi anyagból ismert (LÁSZLÓ 1977,100-101), a tatároknál pedig Piano Carpini leírásában találkozhatunk vele (GYÖRFFY 1965, 64-65). 23 Nem ritka, hogy az ásatási munkások, hívatlan vendégek koponyák iránti különös vonzalma a bűnös. 24 A 9-12. századi temetkezéseknél több mint kétszáz esetben figyelték meg a trepanáció szokását, és ezeknek számottevő része jelképes trepanáció (TOMKA 2000, 66).