A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
SZARKA József: A kalandozó magyarok temetkezéseiről
lemészárolta a bizánci hadsereget (BESEVLIEV 1962, 17-21). Hasonló történt Szvjatoszlav fejedelemmel is 972 tavaszán, amikor Kurja besenyő fejedelem állítólag ezüsttel kivert serleget készíttetett koponyájából, és ivóedényként használta (HELLER 1996, 23). Riccardus IX. Gergely pápához küldött jelentésében is érdekes adalékokkal találkozhatunk. A Julianus útjáról készült beszámoló végén szó esik a moksa-mordvinokról, akiknél az emberölés, mint a férfiasság szimbóluma, szintén megjelenik. Arról, aki útra kel, feljegyzi, hogy minden általa levágott fejet előtte kell hordani, az emberi koponyákból pedig kelyhet készítenek, és örömmel isznak belőle (GYÖRFFY 1965,44). Közelebb vezetnek azonban a cambrai-i esethez azok a példák, melyek a fejnek rendezett temetésről, a csatában elesettek fejének hazaszállításáról szólnak. A Mongolok titkos történetében két esetben is találkozunk a fej levágásának motívumával. Az egyik történet szerint, amikor Ong kánt tévedésből megölik, Tajang kán magához hozatja a fejét, és felismerve gyászszertartást rendez neki (LIGETI 1962, 76-77). A másik eset, amikor Toktoa elesik, fiai nem tudják hazavinni, sem eltemetni(í), ezért fejét levágják és azt viszik magukkal (LIGETI 1962, 86). Azért különösen érdekesek ezek a példák a 10. századi magyar művelődéstörténet szempontjából, mivel mindkét esetben arról van szó, hogy a testet nem tudják elszállítani, ezért a fej képviseli a temetési szertartáson az embert (LIGETI 1962, 165). Piano Carpini érdekes adalékokkal egészíti ki a fenti mongol példákat, leírásában szerepel, hogy a tatárok földjén két temető van, egyikbe a kánokat, vezéreket temetik, bárhol is érje őket a halál, ha lehetőség kínálkozik rá, ide hozzák őket, sok aranyat és ezüstöt temetve velük, a másik temetőben pedig azokat helyezik el, akiket Magyarországon öltek meg, ott ugyanis sokan lelték halálukat. 15 Jól egészítik ki Piano Carpinit azok a — szintén tatárokkal kapcsolatos — adatok, melyek a Sankt Gallen-i kalandozás kapcsán már említett Szamosközy-műben találhatóak. 16 A forrás — a közrendűek testének elégetése mellett — szól arról is, hogy a tatárok egyik vezérét, név szerint Godát, amikor hajítógép golyójától eltalálva holtan rogyott össze, hazaszállították. Ezután szól a szerző a közrendűek testének elégetéséről, aminek szerinte az az oka, hogy az ellenség ne gyalázza meg a holttestet, vagy — amint szokás — írja Szamosközy, ne tűzze karóra a fejét (SZAMOSKÖZY 1876, 80). 17 Szamosközynél más helyen, a Székely Mózest támogató tatár támadás leírásánál is érdekes példáját találjuk a fej levágásának, illetve kultuszának. 18 A magyar katonák elfogták Huszár Pétert, akit Mó15 Előfordulhatott tehát, hogy nem csak a koponyát, hanem magát a holttestet is hazaszállították. A dunai bolgárok például külön rákérdeztek arra a pápánál, hogy a háborúban elesetteket haza kell-e vinni (BÁLINT 1995, 105). 16 „Dux unus Tartarorum Goda nomine, qui cohortes ducebat, globulo tormenti traiectus occubuisse dicitur, cuius iactura magni a Tartaris aestimata, deplorataque est. Exenteratum cadaver, in Tartariam usque patriam deportatum fuisse dicitur, ibique maiorum monumentis conditum. Hoc Ptutoni dijsque inferis mactato, fortuna uti dira quapiam hostia, tot piorum manibus parentasse visa est. Reliqua Tartarorum cadavera, quiparum sibi caverant inpraelio, passim recollecta, partim domorum opidanorum tectis illata esse dicuntur, ac subiectis ignibus, una cum aedibus incendio absumpta partim iumentorum dorsis clitellisque iniecta, extra oppidum elata, ac strue lignorum ingesta in cineres esse redacta. Sane Syllae exemplo, ne cadavera suorum, iniuriae ludibrioque hostium essent obnoxia, igne abolere maluerunt, quam a carniuoris bestijs absumi, aut sub dio foede tabefieri: uel quod moris est, praecisa capita sublimibus palis appendi, partaeque uictoriae documentum fieri" (SZAMOSKÖZY 1876, 80). 17 A testet szőnyegbe csavarva szállították, és úgy vitték haza. Szamosközy a Temesvárt ostromló tatárokról írja, hogy „ az holttestet, kit kaphattak, mind vitten vitték az tatárok az ű bűvös szokások szerint " (IVANICS1994, 178-179; SZAMOSKÖZY 1880, 58). A fej levágása, tisztelete, a holttestek összegyűjtése az oszmánoknál sem ismeretlen, Thury György Konstantinápolyba szállított fejét a nagyvezér, Zrínyi Miklós fejét pedig Musztafa budai pasa temettette el tisztelettel, de több adat van arra is, hogy a törökök, nem törődve a veszéllyel, halottaikat magukkal vitték (TAKÁTS1922,111-114,184-186; TAKÁTS-ECKHART-SZEKFŰ1915, 22). Talán a kalandozók fej tiszteletének megvizsgálása kapcsán sem érdektelen az a történet, melyben a keresztény hagiográfiában széles körben elterjedt fejhordozás (cephalophoria) motívumával találkozunk a Görösgál ostrománál harcoló oszmánoknál. Markus Kailbach 1986-ban egy szigetvári konferencián tartott erről a témáról előadást (KÖHBACH 1987, 41-45; PAPP 1999, 172; SUDÁR 2002). Az Ibrahim Pecsevi krónikájában és Evlia Cselebinél fennmaradt legenda főszereplője Deli Mehmed, aki miután a csatában elesve levágták a fejét, barátja biztatására nem hagyja azt elvinni, hanem — a fej nélküli test(l) — a hitetlen után veti magát, lerántja lováról, agyonüti és fejét újra magához veszi (SUDÁR 2002, 366-367). 18 Kéziratom leadása után (2002. szeptember 10-én) a Fegyveres Nomádok — Nomád Fegyveresek című III. Szegedi Steppetörténeti Konferencián hangzott el B. Szabó Jánosnak a Gondolatok a 9-10. századi magyar hadviselésről (A Krími Kánság vizsgálatának bevonása a kalandozó hadjáratok kutatásába) című előadása, melyben más példák alapján szintén párhuzamot vont a krími tatárok és a kalandozó magyarok közt. A konferencia anyaga előreláthatólag 2003folyamán jelenik meg a Magyar Őstörténeti Könyvtár köteteként Balogh László és Keller László szerkesztésében.
