A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

BALOGH Csilla: 10. századi sírok Kiskunfélegyháza környékéről

az aszimmetrikus, nagykarikás csikózabiák körébe sorolható. Hazai régészeti irodalmunkban Dienes István foglalkozott legrészletesebben a honfoglalóknál előforduló zablatípusok rendeltetésével és elterjedtségével (DIENES 1966, 208-229), s megfigyelései még ma is helytállónak bizonyultak. Vizsgálódásai nyomán arra a megállapításra jutott, hogy a korszak temetkezéseiből legnagyobb számban előkerült zabiák karikás típusa különösen a közrendű harcosok körében volt használatos (DIENES 1966,210). A két temetkezésből előkerült kengyelpár szintén jól ismert csoportba, a körte alakú kengyelek csoportjába tartozik, amely forma a 10. század elejétől egészen all. század közepéig széles körben elterjedt és kedvelt volt (RÉVÉSZ 2001, 55). Bár a lószerszámmal együtt a nyergek sírba helyezése is általános gyakorlat volt e korszakban, de egyik sírban sem állíthatjuk ezt bizonyosan, hiszen semmi jel (hevedercsat, kápadísz stb.) nem utalt rá. Az ismertetett lelőhely két sírja már első látásra sem illeszkedik bele a környék jól ismert honfoglalás kori leleteinek sorába, melyet a gazdag, magányos női sírok (pl. Balotaszállás, Bugac-Alsómonostor, Ferencszállás-Szentkút stb.) és a veretes öves, veretes lószerszámos, tarsolylemezes férfisírok (Kiskunfélegyháza-Izsáki út, Kiskunfélegyháza-Radnóti utca, Kömpöc) jellemeznek. Ugyanakkor e temetkezések minden leletükkel beleillenek az egyenes, kétélű kardos, gyakorta baltás sírok horizontjába. A Kárpát-medencében eddig ismertté vált kétélű kardos lelőhelyek közül mindössze négy lelőhely egy-egy temetkezése esik a Duna-Tisza közének középső részére: 1. Csongrád-Felgyő 30. sír (PÁRDUCZ 1946, 135), 2. Kecel-Vádéi dűlő 2. sír (FETTICH 1937, 105), 3. Kiskunfélegyháza-Külsőgalambos, Pintér-tanya 1. sír, 4. Kömpöc (KÜRTI 1994, 376).

13 A pontosabb keltezés szempontjából értékelhető síregyüttes ezek között nincs, meg kell elégednünk azzal, hogy leleteik egy 10-11. századnál pontosabb datálást egyelőre nem támogatnak. Dienes István közvetett módszerrel a keceli 1. sírt a filigrándíszes, bizánci arany fülbevalója alapján a 10. század legvégére keltezte (DIENES 1964, 139). Elfogadva Dienes István, de még inkább Kovács László érvekkel alaposan megtámogatott keltezését, a dolgozatban szereplő két temetkezést a 10. század harmadik harmadára, esetleg végére keltezzük. A fentebb már említett, elsősorban a kardok alapján egybekapcsolt lelőhelyek által képviselt lelőhelyhorizontot még egy közeli leletegyüttessel egészíthetjük ki a teljesség kedvéért. A külsőgalambosi lelőhelytől légvonalban mindössze kb. 6-7 km-re, Kiskunmajsa Ipari hegy nevű határrészében 1991-ben honfoglalás kori leletek kerültek elő egy illegális homokbányában (3. kép 4). Egy férfikoponya kíséretében innen a következő leleteket vitték be a helyi múzeumba:

14 1. Bronzlemezből hajlított, lekerekített végű, poncolt karperec (3. kép 1). Átm.: 6,2 cm, sz.: 8 cm. 2. Kéregöntéssel készült, bronz, palmetta díszes, széles övveret (3. kép 2). EE: 1,7 cm, sz.: 2,7 cm. 3. Téglalap alakú fülű, villás szárú, ún. karoling-normann típusú vaskengyel (3. kép 3). H.: 17,3 cm, sz.: 8,7 cm. A találók elmondása szerint csupán egyetlen sírt találtak, s valamennyi lelet ebből került elő. A leletekből azonban legalább két sírra lehet következtetni. A karperec és az övveret a korszak jól ismert tárgytípusai, azonban a kengyel ritkaság számba megy. A kengyeltípust feldolgozó tanulmányában Mesterházy Károly összesen tizenöt példányt említ (MESTERHÁZY 1981, 211-214), s ebből mindössze két síregyüttes tekinthető hitelesnek (Szered II. 2/55. sír, Ártánd-Nagyfarkasdomb 207. sír). Leleteik alapján a villás szárú kengyeleket a 10. század első két harmadára keltezte (MESTERHÁZY 1981, 221). Szereden női sírban hevedercsat, gyöngyök, bronzlemezből készített karperec, bronz inggombok, huzalkarika, háromszög alakú veretek és zabla, Artándon huzalkarikák, fülbevaló gömbdísze és rozettás lószerszámveret társaságában voltak a kengyelek. Véleményünk szerint a felsorolt kísérőleletek nem zárják ki a későbbi, a 10. század második, 13 Bakay Kornél a kétélű kardos lelőhelyek között sorolta fel a Kecskemét-Magyari-tanya (BAKAY 1967, 127), Ladánybene-Benepuszta (BAKAY 1967, 113), valamint Kiskundorozsma-Vöröshomok-dűlő (BAKAY 1967, 127-128) lelőhelyeket is. Az első kettő szablya, a kiskundorozsmai pedig szablyamarkolatú kard (KOVÁCS 1980, 310-311; KOVÁCS 1990, 2. kép). Csak a teljesség kedvéért említjük, hogy a Kecskemét-Magyari-tanya 1. sírjának kardjáról Kovács László azt bizonyította, hogy egyedisége miatt inkább szablya (KOVÁCS 1995, 167). Az egyélűség önmagában nem lehet elegendő érv, hiszen ismerünk a korszakból egyélű kardot is pl. Kajárpérc-Gyűri kavicsbányából (KOVÁCS 1992). 14 A leletek a kiskunmajsai Konecsni György Helytörténeti Gyűjteményben a 91.79.1-3. leltári számokon találhatók. Itt szeretnék köszönetet mondani Csík Antal helytörténésznek, hogy a leletekre felhívta figyelmemet, és azokat feldolgozás céljából rendelkezésemre bocsátotta. A rajzos táblákat Csabarka Zsuzsa (MFM) és Janzsó Mariann (KaJM) grafikusok készítették. Munkájukat ezúton köszönöm.