A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
KERTÉSZ Róbert – SÜMEGI Pál: Őskörnyezeti tényezők és a Kárpát-medence neolitizációja: egy új geoarcheológiai modell néhány aspektusa
AZ AGROOKOLOGIAI BARRIER MODELL ALAPJAI A negyedidőszaki képződmények geológiai és paleontológiái elemzése alapján a Kárpát-medencét sokszínűség jellemezte az elmúlt 2-2,5 millió év során. Ennek legfőbb oka az, hogy a pleisztocéntől kezdődően a vizsgált területen három térbeli kiterjedésben (makro-, mező- és mikroszinten) erőteljes környezeti mozaikosság alakult ki 4 (KERTÉSZ-SÜMEGI 1999; KERTÉSZ-SÜMEGI 2001; SÜMEGI-HERTELENDI 1998; SÜMEGI-KERTÉSZ 1998; SÜMEGI-KERTÉSZ 2001; SÜMEGI et al. 1998; SÜMEGI et al. 2002). A makroszintű mozaikosságot a nagy éghajlati területek pufferfelülete hozta létre, mivel három klímaöv is nyomon követhető: kelet-nyugati irányban a kontinentális, nyugat-keleti irányban az óceáni, délről északra a szubmediterrán hatás csökken, a hegyvidéken pedig szubkárpáti-kárpáti éghajlat fejlődött ki. A nagy klímaövek befolyását erőteljesen módosították a regionális, lokális kiterjedésű morfológiai és hidrológiai adottságok, azaz a hegyoldalak, homokbuckák, folyóvölgyek, illetőleg a talajvíz magassága. Ezeknek a tényezőknek együttes hatására a Kárpát-medencében mozaikos vegetáció jött létre napjainkra. Az éghajlati és növényzeti övek mozaikos kifejlődése következtében a talajadottságok is mozaikosak a Kárpát-medencében, s ezt csak tovább fokozza az alapkőzetben kimutatható változatosság. A geoarcheológiai elemzések azt bizonyítják, hogy a Kárpát-medence térben és időben változó éghajlati, vegetációs, talajtani, faunisztikai mozaikossága alapvető hatással volt az itt élő és ide bevándorló népcsoportokra egyaránt. A létfenntartásukban meghatározó fontosságú vadászott, gyűjtögetett vagy tenyésztett, termesztett élőlények ugyanis nem terjedhettek ki a Kárpát-medence egészére egy adott időpillanatban. Emiatt a különböző éghajlati-környezeti területekről bevándorolt emberi közösségek mindig csak a régió egy-egy darabját, a saját, addig felhalmozott gazdálkodási tapasztalataiknak megfelelő, valamint célélőlényeik által hasznosítható részét szállhattak meg. Az eddig végzett paleoökológiai kutatások alapján a vizsgált térségben ezek az őskörnyezeti különbségek mindig jelen voltak a holocénban az elmúlt 10 000 év alatt, és így alapvetően meghatározták az egyes — főként élelemtermelő -— kultúrák letelepedési, növénytermesztési és állattenyésztési lehetőségeit (KERTÉSZ-SÜMEGI 1999; KERTÉSZ-SÜMEGI 2001; SÜMEGI 1999; SÜMEGI-KERTÉSZ 1998; SÜMEGI-KERTÉSZ 2001; SÜMEGI et al. 2002). A neolitizáció szempontjából tehát kiemelkedő jelentősége van annak, hogy ez a táj folyamatosan átalakuló klímával, változatos morfológiával, flórával és talajtakaróval jellemezhető, ugyanis a termelőgazdálkodást is erősen befolyásolják a környezeti tényezők. Ez különösen igaz lehetett a Kárpát-medencében a produktív gazdálkodás kialakulásának kezdetén, a kora és középső neolitikum alatt, mivel ebben az időszakban a természeti környezet hatása meglehetősen jelentős volt az emberi közösségekre. Ugyanakkor az egyes élelemtermelő csoportok még a gazdálkodási tapasztalatok felhalmozásának korai fokán álltak, és az információáramlás és csere köztük viszonylag lassú volt. Úgy tűnik, hogy a Kárpát-medence centrumában egy rendkívül bonyolult kapcsolatrendszer alakult ki a mezolit és neolit életmódot folytató emberek, valamint az őket körülvevő környezet között, így az emberi tényezőket (társadalmi szint, technikai szint) és a környezeti adottságokat, valamint ezek egymáshoz való viszonyát együttesen figyelembe vevő geoarcheológiai modell képes csak bemutatni a régió neolitizációját. Az ezt elemző, részletesen kidolgozott modellünk a következő régészeti, természettudományos adatokra és megfigyelésekre épül (KERTÉSZ-SÜMEGI 1999; KERTÉSZSÜMEGI 2001; SÜMEGI-KERTÉSZ 1998; SÜMEGI-KERTÉSZ 2001; SÜMEGI et al. 2002): A Kárpát-medence déli és keleti részén megjelenő kora neolit KS népcsoportjai a Balkánról érkeztek. Ezt bizonyítják kulturális gyökereik 5 (BÁNFFY 2000; KALICZ 1980; KALICZ 1983; KALICZ 1990; KALICZ 1995; KALICZ-MAKKAY 1972; KALICZMAKKAY 1977; KUTZIÁN 1947; MAKKAY 1982; RACZKY 1983; RACZKY 1988; TROGMAYER 1968), valamint az általuk termesztett növények (VAVILOV 1951) és tenyésztett állatok (BÖKÖNYI 1974) elsődleges, kisázsiai, közel-keleti és délkelet-európai tenyésztési géncentrumai. Ez a balkáni gyökerű kora újkőkori kultúra a Kárpát-medencében komplex gazdálkodást folytatott: meghatározott növényeket (FÜZES 1990; FÜZES 1991; P. HARTYÁNYI-NOVÁKI 1974; P. HAR4 Sümegi P.: Az ÉK-magyarországi löszterületek összehasonlító őskörnyezeti és sztratigráfiai értékelése. Kandidátusi értekezés. Debrecen 1996. 5 Trogmayer O.: A Dél-Alföld korai neolitikumának főbb kérdései. I—II. Kandidátusi értekezés. Szeged 1968.
