A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
BALOGH Csilla: 10. századi sírok Kiskunfélegyháza környékéről
10. SZÁZADI SÍROK KISKUNFÉLEGYHÁZA KÖRNYÉKÉRŐL BALOGH Csilla A honfoglalás kor régészeti kutatása a Bács-Kiskun megyei Ladánybenén 1834-ben előkerült benepusztai rangos férfisír felfedezésével kezdődött. Visszatekintve e régészeti és kutatástörténeti szempontból egyaránt nagy fontosságú leletegyüttesre, ma még igen nagynak látszik a lemaradás a megye honfoglalás kori leleteinek szakszerű közlése és feldolgozása tekintetében. A múzeumok gyűjteményeiben található leletek publikálásának elmaradása csak részben írható a II. világháború okozta károk és a múzeumok rossz anyagi helyzete számlájára. A közelmúltban a balotaszállási sír mintaszerű közlése (RÉVÉSZ 2001) mérföldes lépést jelentett a szakmai adósságok törlesztésében. Tudomásunk szerint a több évtizedes hiátus után a honfoglaló corpusmunkálatok is újabb lendületet vettek a megyében, és összegyűjtésre kerültek a terület 10-12. századi sírleletei, azonban úgy tűnik, hogy a kataszter megjelenésére még várnunk kell. Az alábbiakban két, egymástól mindössze 6-7 km-re fekvő lelőhely ismertetésére és leletösszefüggéseik tárgyalására vállalkozunk. Az egyik lelőhely Kiskunfélegyháza Külsőgalambos elnevezésű határrészében került elő több mint fél évszázaddal ezelőtt, de leletanyaga máig közöletlen, kimaradt valamennyi olyan összefoglaló munkából, ami a Kárpát-medence, illetve a Dél-Alföld honfoglalás és kora Árpád-kori leletanyagával foglalkozik (FÉK 1962; BÁLINT 1991). 1 A másik lelőhely Kiskunmajsa határában egy homokbánya müvelésekor került elő a 90-es évek elején. A két lelőhely régészeti anyaga alapján egy időhorizonthoz tartozik, és beleillik a 10. századi hazai, jól ismert leletek sorába. Ismertetésükkel nem jutunk közelebb a korszak számos, ma még megoldatlan problémájának megválaszolásához, de újabb adatokat kapunk a DunaTisza köze középső része honfoglalás kori történetének kutatásához. A kiskunfélegyházi sírleletek négy év különbséggel kerültek elő, mindkét alkalommal földforgatás alkalmával. Bár múzeumi szakember végezte a sírok megmaradt részeinek feltárását, sajnálatos módon dokumentáció — egy ceruzával írt jelentés töredékének kivételével — nem maradt ránk. A lelőhelyet a megtalálók segítségével azonosítottuk 1998-ban. 2 A sírok lelőhelye Kiskunfélegyházától kb. 8 km-re délnyugatra található, az ún. külsőgalambosi határrészben, közvetlenül a Kiskunmajsa felé menő műút jobb oldalán, a ma is álló Pintér-tanya mellett (3. kép 4). Itt egy a környezetből alig kiemelkedő, kis kiterjedésű, északkelet-délnyugat irányú, természetes magaslat húzódik, melynek nyugati, lankásabb oldalán kerültek elő a temetkezések. A találók elmondása szerint egymástól néhány méter távolságra helyezkedtek el. / A cikket Kovács László (MTA RI) lektorálta, melyért köszönettel tartozom. Ő hívta fel figyelmemet arra, hogy a kiskunfélegyháza-külsőgalambosi 2. sírban előkerült balta kéziratban maradt munkájában ismertetésre került (Kovács, L.: Vooruzenie vengrov-obretatelej rodiny: sabli, boevye topory, kopja. Dissertaciá na soiskanie ucenoj stepeni kandidata istoriceskih nauk. Moskva 1980, 74-75, 32. t. 4). A kézirat az MTA Kézirattárában D. 9070 leltári számon található. Az adatot ezúton köszönöm. 2 KM RégAd: 98.12.2.
