A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

RÉVÉSZ László: Újabb adatok a Karos-Eperjesszög I. honfoglalás kori temető értékeléséhez

garú körben szétszórt lócsontokat (koponya- és lábszárcsontok töredékei) valamint egy zabla szájvasának két tagját (2. kép 6) találtuk, utóbbiak h.: 6,8 cm, illetve 6,1 cm. 3. Előkerült még néhány kisebb, ma már meghatározhatatlan rendeltetésű vastöredék is (2. kép 12-13). 2001/7. sír: e sír tulajdonképpen két nagyobb emberes lócsont kupacból állott. A csontokat a megtalálás során teljesen kiforgatták, egyetlen darabkájuk sem feküdt eredeti helyzetében. Az előkerült maradványok arra utalnak, hogy valaha jelentős leletanyaga lehetett. Mell.: 1. Vasszablya pengéjének a töredéke (3. kép 1). H.: 14,4 cm, sz.: 2,7 cm. 2. Egy különleges formájú csiholó (3. kép 2; 4. kép 6): díszítése két, egymásnak háttal álló, öntött, áttört bronz, szarvasmaszkot viselő, lovon ülő alakból áll. A lovak lábai egy enyhén ívelt, kettős bronzlemezre támaszkodnak. E lemezbe szorították be a csiholó pengeszerü, a bronztok ívét követő vaslemezét. A bronzöntvény finoman kidolgozott, de a hosszú használattól erősen kopott. Ma.: 2,9 cm, sz.: 6,6 cm. 3. Nyíltartó tegez vas merevítőpálcájának a töredéke (2. kép 10). EE: 6,5 cm, sz.: 1,7 cm. 4. Feltehetőleg ugyancsak a tegezhez tartozó három kisebb vastöredék (2. kép 11-13). 5. Mezei nyúl lábszárcsontjából származó csontdarab (ongon?) (2. kép 9). 2001/8. sír: az emberi vázból mindössze egy lapocka, egy alsó állkapocs töredéke és egy alkarcsont maradt meg. Mellékletei szerint hajdan lovas női sír lehetett. Erre utal a két, szinte teljes felületén patinával borított lólábszárcsont. Egyikük mellett egy kisméretű, öntött bronz, rozettás lószerszámveretet (3. kép 3) találtunk. Mintázatát a közepén kiemelkedő, gyöngysor keretelésű dudortól elágazó három virágszirom alkotja. Szegélye pálcásán osztott díszítésű. Felerősítésére a hátoldalán látható három szegecs szolgált. A feltárás során több szórványleletet is találtunk: 1. A 2. szelvény keleti végében, még a szántott rétegben kisméretű, körte alakú vaskengyel (3. kép 6) került elő. Téglalap alakú, felül ívesen lekerekített füle külön nyak nélkül kapcsolódik a lapos szárakhoz. Széles talpalóját kétoldalt és középen egy-egy bordával erősítették meg. Ma.: 12,5 cm, sz.: 10,5 cm. 2. A4, szelvény közepén, a 6. és a 7. sír között kerek átmetszetü, öntött bronz, függesztő karika (3. kép 5) került elő. Belső oldalát a hajdan hozzá súrolódó szíjak jelentős mértékben elvékonyították. Átm.: 2,55 cm. 3. Az iménti függesztő karika közelében rombusz alakú, öntött bronz tarsolyzáró veret (3. kép 4) látott napvilágot. Közepén a bújtató számára kialakított, bordával kereteit téglalap alakú nyílást alakítottak ki. Díszítését ezen bordára támaszkodó, félpalmettákból komponált minta alkotja, melynek tagjait egy-egy bimbó választja el egymástól. Felerősítését a hátoldalon nyolc szegecs biztosította. Ezek közül négyet a veret sarkain helyeztek el, a többi négyet pedig a téglalap alakú bújtatónyílás sarkai mellett. Ma.: 4,2 cm, sz.: 4,6 cm. E leletmentő, illetve hitelesítő ásatás révén meggyőződhettünk róla, hogy az 1936-ban történt bolygatás sajnos teljesen elpusztította a temetőt. A földterület akkori tulajdonosa szemmel láthatólag tudatosan forgatta ki a sírokat. Erre utal, hogy nemcsak a temetkezések rigolírozó árkokba esett részét bolygatta meg, hanem minden esetben utána ásott a csontoknak, felforgatta azokat (a csontok és a leletek 30 cm-től 150 cm-es mélységig szóródtak szét), és minden tárgyat igyekezett összegyűjteni. Ilyen brutális sírrablást egyetlen más hitelesítő ásatásom során sem tapasztaltam eddig. Még a másutt értéktelennek ítélt vasakat (lószerszám, nyílhegyek stb.) is kibányászta, s csak azok a tárgyak maradtak a földben, amelyek véletlenül elkerülték a figyelmét. Mindezeket összegezve a további hitelesítő ásatásnak nem láttam értelmét. Érintetlen temetkezések felbukkanására csak igen kicsi az esély, s mivel a megtalált sírok csontjait is kihányta vagy nagy területen szétszórta, hiteles temetőtérképet sem tudunk a maradványok alapján rajzolni.

9 A sírrabló figyelmét elkerülhették ugyan kisebb, de értékes egyedi műtárgyak (ld. a csiholó és a tarsolyzáró veret), de ilyenek, ha maradtak is, csak igen nagy költséggel és a föld aprólékos átszitálásával lennének felfedezhetők. Ásatási területünket nem tudjuk Horváth Tibor leletmentéséhez sem hozzákapcsolni, vázlata alapján legfeljebb gyaníthatjuk, hogy ő valamivel északabbra, a domb közepén dolgozhatott. Ezt az is alátámasztja, hogy az általunk talált sírmaradványok mind a szőlőtelepítésnek estek áldozatul, az 1936-ban végzett leletmentő ásatás során talált sírok csontjai ugyanis bekerültek az Embertani Tárba, így mi aligha bukkanhattunk rájuk 2001 őszén. Az újonnan felbukkant levéltári adatok és a hitelesítő ásatás sajnos még együttesen is kevés ahhoz, hogy a karosi I. temetőt akár csak nagy vonalakban is elemezhessük. A rendelkezésünkre álló összes információ is csupán ahhoz elegendő, hogy regisztrálhassuk: a lelőhelyen egy több tucat sírból álló — esetleg száznál is több temetkezést tartalmazó —, rendkívül jelentős leletanyagot tartalmazó temető pusztult el majdnem teljesen. Erre utal az is, hogy a leletmentésünk során egymástól viszonylag nagy távolságokra húzott szelvények többségében temetkezések nyomaira bukkantunk: a 4. szelvényben talált 8. sírtól a 2. szelvény 3. sírja ÉNy-i irányban 16 méterre található, míg a 8. sírtól északra az 1. szelvényben feltárt 1. sír 40 méterre feküdt (1. kép 2). Joggal gondolhatunk tehát arra, 9 Azt majd az embertani vizsgálatok fogják eldönteni, hogy az általunk egy-egy sírként meghatározott csonthalmok valójában hány egyén csontjait tartalmazzák.