A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
RÉVÉSZ László: Újabb adatok a Karos-Eperjesszög I. honfoglalás kori temető értékeléséhez
A továbbiakban a leletmentő ásatás során talált 13 sír mellékleteit sorolta fel, többnyire elnagyoltan. Az ásatási naplóhoz képest többletként, s lényeges új információként szerepel viszont, hogy a 9. és a 12. sírban talált veretek pontos számát is megadja. E szerint a 9., feltehetőleg veretes övet és tarsolyt is tartalmazó sírban „ 18 db. rosszezüst veret, legtöbbje töredékes" került elő. A 12. sírban pedig az agyagedény, kengyelpár, zabla, ezüstgyűrű és fülesgombok mellett ,,71 db rosszezüst veret (a rozettás lószerszámkészlet darabjai - R. L.), 14 szem gyöngy és 18 db. töredékes bronz- és ezüstlemez " feküdt. Horváth levélfogalmazványának végén Zichy főigazgató kézírásával az alábbi megjegyzés olvasható: „A karosi anyag restaurálása már befejeződött és kívánságához (mármint a Zemplén vármegyei alispáni hivatal és a levéltár — R. L.) híven a leleteket kartonra fűzve fogjuk a Zemplén vármegyei múzeumnak elküldeni. Fogadja a Tekintetes Alispáni Hivatal kiváló tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 936. június 23. Z. főigazgató. " E mondatok arra vonatkoznak, hogy a Nemzeti Múzeum és a Zemplén vármegyei Múzeum kötött egy megállapodást, mely szerint az előbbi csak azt tartja meg, amely „tudományos szempontból reá nézve nélkülözhetetlennek lett jelezve az előbb megnevezett referens urak által. " 7 Ennek következtében a Népvándorlás kori gyűjtemény csupán egyetlen sír leleteit tartotta meg (melyre az azóta is egyedülálló sas alakú övveretek miatt volt szüksége), s néhány szórvány arab dirhemet. Minden mást restaurálva és kartonlapokra feldolgozva, legtöbbjüket publikálás nélkül visszaküldték Sátoraljaújhelyre, köztük a párját ritkító ezüstberakásos kengyelpárt, a 9. sír veretes tarsolyát, a 12. sír 71 db rozettás lószerszámveretét, egy díszített ezüst karperecet, valamint egy aranyozott ezüstlemezből készült, vésett díszű, metszett onyxkővel díszített csüngőt. E tárgyak a vármegyei múzeum többi leletével együtt átkerültek később Borsiba, ahol javarészük elkallódott. Ma már csak csekély töredéküket lehet megtalálni a kassai múzeumban mint lelőhely nélküli, beazonosíthatatlan szórványokat. Az eddigieket összefoglalva az alábbiakat állapíthatjuk meg: a rendelkezésünkre álló jegyzőkönyvek és levelek adatain kívül három olyan listával rendelkezünk, amelyek a szőlőtelepítés során feldúlt sírokból származó tárgyakat említik. Az első a Gecsétől január 25-én elkobzott 19 db leletet tartalmazza, a második (amely február 8-án kelt) pedig hét tételben 115 tárgyat sorol fel. E két listát nagyrészt fedi, de azoknál jóval bővebb a Horváth Tibor által 1936 júniusában összeállított értékbecslésesjegyzék, mely összesen 165 db szórványként előkerült tárgyat sorol fel. Sajnos ez utóbbi jegyzék sem leltárkönyvi pontosságú. Kimaradtak belőle a második listában említett övveretek ( 15 db), fülesgomb és nyílhegyek, valamint a jegyzőkönyvekben említett legalább két ép és több töredékes edény. Ahhoz hogy a feldúlt sírok számát pontosan megbecsülhessük, tudnunk kellene, hogy pontosan hány kengyel és zabla volt a Horváth által említett 37 db vastárgy között. Utóbbi szám ugyanis bizonyosan magában foglalt nyílhegyeket, tegezvasalásokat, hevedercsatokat s más vasból készült leleteket is. Mivel Horváth jelentése utal arra a Gecsétől származó információra, hogy 20 párnál is több kengyelt talált, bizonyosak lehetünk abban: utóbbi azon állítása, mely szerint mindössze 6 sírt talált (január 28-i jegyzőkönyv), nem felel meg a valóságnak. Az iratokban többször szereplő, egyszer 6 cm, másszor 6,5 cm hosszúnak írt, 4 g súlyú aranyrudacskát a feljegyzések tanúsága szerint egy fülbevalóból kalapálta ki a sírokat feldúló Gecse J. Sajnos a fülbevaló típusát aligha lehet pontosan meghatározni, e kérdés megítéléséhez azonban szeretnék néhány szempontot felvetni. Honfoglalás kori sírjainkban az egyszerű nyitott haj karikákon kívül nagyon ritkán kerül elő arany fülbevaló. Az eleink által keletről magukkal hozott egyetlen fülbevalótípus, a gömbsorcsüngős fülbevalók teljes egészében soha nem készültek aranyból: alkalmanként a karikájuk és a csüngőtag huzalrésze volt aranyból (Karos 11/37. sír, Gádoros, Geszteréd), máskor pedig a csüngőtag gömböcskéi (Gádoros, Ti szavas vári-Arany kerti tábla). Ezen példányoknál is azonban vagy a gömböcskéket készítették gyöngyből, vagy — ha azok aranyból is voltak akkor a felfűzésükre szolgáló huzal s a gömböket elválasztó tekercselés anyaga volt bronz vagy ezüst (RÉVÉSZ 1988, 145). Ilyen típusú fülbevalóból tehát aligha lehetett egy legalább 6 cm hosszú aranyrudacskát kikalapálni. Színaranyból voltak viszont azok a pompás bizánci függők, amelyek legszebb példányai Kecelen és Sárrétudvari-Hízóföldön lát7 Bernáth alispán Zichy főigazgatóhoz küldött levele, 1936. június 5. A nevezett referensek Fettich Nándor, Horváth Tibor és Meczner Tibor voltak.
