A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
RÉVÉSZ László: Újabb adatok a Karos-Eperjesszög I. honfoglalás kori temető értékeléséhez
víz és a szántás már a földfelületet lefelé forgatta. A tűzhelynél sok hamut talált és azután egy sokkal szilárdabb falat, amely az egész területen végig húzódik, ezért azt hiszi, hogy az sáncfal lehet. Előadja még, hogy egy csuprot és egy szép kengyelvasat elloptak, de a kengyelvasat meg tudja keríteni, mert tudja hogy ki vitte el, az edényt pedig bejelenti a csendőrségnek nyomozás végett, valamelyik gyerek lophatta el, így nemigen lesz már megtalálható. A jegyzőkönyvet felolvasás után jelenlevők aláírták. K.m.f. Meczner Tibor Gecse József Palotás József vm. fltárnok jegyzőkönyvvezető " Az iratok sorában a következő az a levél, amelyet Benrath zempléni alispán Zichy főigazgatónak küldött január 28-án. Ebben tájékoztatja őt a leletek előkerüléséről, az addig tett intézkedésekről, s kéri a Nemzeti Múzeumot, hogy helyszíni szemle, illetve leletmentő ásatások végzése céljából egy szakembert küldjön ki. Jelzi azt is, hogy a vármegye az ásatásokhoz anyagilag is hozzá tud járulni. Zichy főigazgató gyorsan intézkedett, s válaszlevelében jelezte Horváth Tibor gyakornok kiküldését. Ez a levelezés a jegyzőkönyvekhez képest új adatokat nem tartalmaz, így eltekinthetünk annak közzétételétől. Horváth valóban meg is érkezett, s megindította leletmentő ásatását. Az ásatási napló alapján ennek eredményét már közzétettem, így e helyen elegendő az ásatási jelentés ismertetése: „Jelentés az 1936. február 2-10-i karosi kiszállásomról A 14/1936 sz. ü.iratban felsorolt előzmények után szálltam ki Karos, Eperjesszögre. Gecse Józsefföldtulajdonos a letiltásig igen nagy darab földet forgatott fel. Az elpusztított sírok számára Gecse azon állításából következtethetünk, hogy 20 párnál is több kengyelt talált. Ezeknek nagy részét a falubeliek szétvitték, úgyhogy már csak néhány darabot menthettem meg, továbbá nyílhegyeket, zabiákat, agyagedényt, párhuzamos-és hullámvonallal díszítettet és több koponyát. Az agyagedény és egy koponya, mely trepanálva volt, Meczner Tibor kérésére az ottani múzeumban maradt. Magam összesen 10 sírt bontottam fel. Ezeknek mélysége 0,6-1,4 m között váltakozott. Többet földmunkák alkalmával már megbolygattak, vagy egészben fel is szedtek. Leletekben legjelentősebbek a 2. és 9. számú sírok, melyek új típusú véretekkel gazdagítják a honfoglaló magyarság emlékeit (a 2. sírban sasos veretek egy verchne-saltovo típusú garnitúra darabjai között, 5 a 9. sírban tarsolyveretek). Az ásatás a nagy hidegre való tekintettel maradt abba, a folytatást a földtulajdonossal és a megyei hatóságokkal megbeszélve, március második felére tettük át. A csontváz anyagot az Embertani Gyűjteménynek küldtem fel, a leletanyagot a Magyar Történeti Múzeumban tisztítjuk meg és dolgozzuk fel, egy része pedig az alispán kérésére, a Zemplénmegyei Múzeumnak lesz átadva. Budapesten, 1936. február 17. Horváth Tibor s. k. önk. gyakornok " Még az ásatás ideje alatt, február 8-án Horváth két jegyzéken több tucat tárgyat vett át a vármegyei levéltártól. Az első értékjegyzéket még január 25-én állították össze, s azt a 19 db tárgyat tartalmazza, amelyet Gecsétől előállítása során elkoboztak. A második jegyzék az alábbi tételeket tartalmazza: 1. Feszítővasas vaszabla, 1 db. 2. Lapos vas nyílhegy, 2 db. 3. Bronz kardkeresztvas, 1 db. 4. Bronzgomb, 1 db. 5. Bronz övdíszítmény, 15 db. 6. Sima, lapos bronzveretek, 94 db. 7. Vadkanagyar, ldb. Valószínűleg szórványleletek lehettek, de előkerülésük körülményeiről az iratok közelebbit nem tartalmaznak. A leletmentés március 17-én folytatódott, amint arról Horváth újabb jelentése tanúskodik. Mint írja „A folytatásnál újabb három sír került elő, a további kutatóárkok nem hoztak egyéb eredményt, minthogy bebizonyították a temető kiterjedésének megszűnését. Leletekben főleg a 12. női sír volt gazdag. A koponya mellett agyagedény, a mellen több szem hármasán összetett gyöngy, az alsó karokon lapos karperec, a jobb kéz egyik ujján 5 Az ásatási napló szerint e veretek valójában az 1. sírból kerültek elő.
