A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

RÉVÉSZ László: Újabb adatok a Karos-Eperjesszög I. honfoglalás kori temető értékeléséhez

MFMÉ - StudArch IX (2003) 259-276 ÚJABB ADATOK A KAROS-EPERJESSZÖG L HONFOGLALÁS KORI TEMETŐ ÉRTÉKELÉSÉHEZ r r RE VESZ László Az elmúlt másfél évtized során végzett ásatások, s az azok nyomán készült publikációk révén megkülönböztetett figyelem irányult a rendkívül jelentős karosi honfoglalás kori temetőcsoportra, így azt aligha szükséges részletesen bemutatnunk. Éppen ezért az alábbiakban csupán a mondandóm szempontjából ezúttal legfontosabb I. karosi temető kutatástörténetét idézem fel röviden. A gazdag temető első néhány sírját már 1899-ben feldúlták répavermelés során, azok leleteit pedig egy lelkes lokálpatrióta, Berecz Károly alsóberecki tanító gyűjtötte össze és adta át Dókus Gyulának, Zemplén vármegye tudós alispánjának, aki már a következő esztendőben közzé is tette valamennyit (DÓKUS 1900, 47-50). Dókus sátoraljaújhelyi magángyűjteményének gazdagsága (legalábbis a 10. századi emlékeket illetően) vetekedett az ország legtekintélyesebb múzeumainak (Nemzeti Múzeum, nyíregyházi múzeum) anyagával. Sajnálatos módon azonban — mint az egyetlen személyhez kötődő múzeumok, gyűjtemények javarészének példája mutatja — a gyűjtő halála után műkincsei lényegében gazdátlanná váltak, szakember sem nem rendezte és őrizte, sem nem gyarapította azokat. Nem történt meg természetesen a felfedezett és megbolygatott lelőhely módszeres kutatása vagy legalábbis sorsának figyelemmel kísérése sem. így következett be a temető szinte teljes pusztulása is: 1936 első hónapjaiban a temetőt rejtő domb tulajdonosa szőlőtelepítés során több tucat sírt megsemmisített. A Nemzeti Múzeum munkatársa, Horváth Tibor által február 2-10. és március 17-24. között végzett leletmentő ásatás már csupán 13 többé-kevésbé érintetlen temetkezést hozott a napvilágra. A félig elfeledett Dókus- gyűjteményt a Felvidék visszatérte után, a II. világháború évei alatt Borsiba vitték, II. Rákóczi Ferenc szülőházába, s a front elvonulása után a tárgyak egy kivétellel (ez a bodrogvécsi tarsolylemez) ott is rekedtek. Ma már csak csekély töredékeik találhatók meg a Kelet-szlovákiai Múzeumban. A Horváth Tibor által feltárt temetkezések közül a Nemzeti Múzeumba került 1. sír mellékleteit, valamint néhány, a temető területéről származó szórványleletet Fettich Nándor tette közzé (FETTICH 1937, 134-136). A mindaddig közöletlen ásatási napló alapján a többi 12 sír leírását e sorok írója adta közre, kísérletet téve ugyanakkor a kassai múzeumban őrzött s még fellelhető karosi leletanyag beazonosítására, s mindezen adatok alapján a temető értékelésére (RÉVÉSZ 1996,13-15). Akkoriban, a karosi temetőcsoport feldolgozásának idején úgy tünt, hogy a lelőhely aligha szolgál már újabb információkkal. Ilyeneket legfeljebb egy hitelesítő ásatástól várhattunk volna, annak azonban még a lehetőségét is kizárta a földterület tulajdonosának nyakassága. Az elmúlt két esztendő során azonban a történet olyan fordulatot vett, amelyre korábban aligha számíthattunk. 2001 szeptemberében a Karossal déli irányban szomszédos település, Bodroghalom határában végeztük egy 10. századi köznépi temető leletmentését, amikor arról értesített Sáfrányos József karosi polgármester, hogy az I. temető területén szántás során emberi- és lócsontok kerültek elő. A terület az évben elhunyt tulajdonosának örököse, Gecse Zsolt helyi lakos a dombon korábban (még 1936ban) telepített szőlőt kivágta, s a területet felszántotta. A csontok a hajdani szőlő területén (melynek ültetése során nagyapja a honfoglalás kori sírokat feldúlta) feküdtek. Az örökös szerencsére rugalmasabbnak bizonyult, mint felmenői, s hozzájárult a hitelesítő ásatás végzéséhez. Ezt már csak az is sürgetővé tette, hogy a területet gyümölcsfákkal kívánta betelepíteni. Az ásatásra 2001. szeptember 24-28. között került sor, melynek során 8, mezőgazdasági munkálatok során már megbolygatott temetkezést találtunk. A szétszórt csontok között így is rendkívül jelentős leletek kerültek elő, melyek közzététele jelentősen bővíti a lelőhelyről alkotott eddigi tudásunkat.