A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

VÁLYI Katalin: Késő avar kori temetőrészlet Szeged-Kiskundorozsma-Hármashatáron

sú temetkezés. A halott megkülönböztetésének szándéka szemmel látható, oka azonban még nem ismert (TOMKA 1975, 57-59). A 9 sírból hétben volt állatcsont, de a csatorna pusztítása miatt nem zárható ki, hogy a maradék kettőben is lehetett eredetileg. A halotti torból a túlvilági útra adott étel-mellékletadás szokása a tárgyalt korszakban általánosnak mondható. A sírokban elhelyezett állatcsontok a kedvelt és leginkább megszokott ételeken át a közösség gazdálkodásába is betekintést nyújtanak. Érdekes, és bizonyára nem véletlen, hogy a mobil pásztorkodó életmódra utaló marhacsontok (BARTOSIEWICZ 2001, 307) a dorozsmai temetőben korántsem kapnak jelentős szerepet. Ugyancsak pásztorkodó közösség jele azonban a legnagyobb arányban előforduló juhcsont. Közvetlenül ezután a szárnyascsontok következnek. A közeli nagy avar temetőkkel összehasonlítva azt látjuk, hogy míg Fehértó B temetőjében a marha-, disznó- és szárnyascsontok 1/3-1/3-1/3 arányban jelennek meg (MADARAS 1995, 154), addig Fehértó A temetőjében erősen kimagasodó a szárnyasok aránya (MADARAS 1995, 58). A dorozsmai szárnyasok közül kettő valószínűen nem értelmezhető ételmaradványként, tehát nem útravaló eleségnek szánták. Ez az 1. és a 7. sírban azonos helyzetben, az ÉNy-i sarokban lévő oszlophelyből származó szárnyasmaradvány. Mindkét sírban a koporsót helyettesítő sírépítmény lába alá elhelyezett, mintegy „építési áldozatként" a sírba tett szárnyasról lehet szó. Mivel ezeknél a síroknál tetten érhető a „sír a halott háza" képzet szó szerinti értelmezése, talán nem túlzás feltételezni, hogy építésekor a házépítésre vonatkozó eljárásokat ebben az értelemben is alkalmazták. Két sírban állatkoponya feküdt a lábcsontokkal együtt: az 5. sírban disznó, a 7. sírban juh (mindkettő elveszett). Néprajzi gyakorlatból tudjuk, hogy a koponya különös megtiszteltetés jeléül a legrangosabb családtagnak vagy vendégnek jár. A többi esetben megfigyelhető, hogy általában fiatal állat legízletesebb részeiből kapott a halott útravalót. Érdekes és fontos az a tény, hogy a 6. gyermeksírban a 7. sír felnőtt női halottja mellől hiányzó juh lábujj csont került elő, ami mindenképpen bizonyítja, hogy a két temetés egy időben történt. Tojás csak egy sírból, a 6. kislány mellől került elő, akinek viszont kettőt is adtak. Az egyik a koponya bal oldalán, a másik a jobb kézfej mellett feküdt. Mindkettő tyúktojás maradványa, melyek vizsgálata bizonyította, hogy más avar kori sírokból származó tyúk- és lúdtojásókhoz hasonlóan szintén kiköltés után, mint kiköltött tojások héjait helyezték a sírba.

21 Összességében megállapítható, hogy a dorozsmai temetőben az állatcsontok közül a juh és a tyúk/tojás maradványai azonos számban, vezető szerepet töltenek be, míg sajátos módon a marha/borjú alárendelten fordul elő. Ez mindenképpen a közösség gazdálkodásával is összefüggésben lehet.

22 Az ásatási napló leírása szerint a 4., 6., 8. és a 10. sírban voltak faszén maradványok, azaz a jól megfigyelhető sírok felében. A Szeged környéki késő avar temetőkben — az ország más területeihez hasonlóan — több esetben sikerült a sírok között tüzelőhelyeket, a sírokban égésnyomokat, faszénmaradványokat, néha égett állatcsontokat is megfigyelni, melyeket általában a temetési szertartás során tartott halotti tor maradványainak tarthatunk.

23 21 Jakab Béla a Móra Ferenc Múzeum avar sírokból származó tekintélyes tojásgyűjteményében csak egyetlen kivételt talált, Deszk-H 12. sírjába helyeztek csak keltetlen tojást (JAKAB 1975, 341). 22 Érdemes megemlíteni, hogy az ország központi területein a késő avar kori temetőkben általában a nagyállattartás tényét bizonyítja a marhacsontok kiemelkedően magas aránya, így Malimba (TÖRÖK 1998, 71, 96), Alattyán (KOVRIG 1963, 76), Solymár (TÖRÖK 1994,170), Pilismarót-Basaharc (FETTICH1965,10-89). Ugyanez áll Eperjes településére is (BÁLINT 1991, 93). Ettől eltérő képet mutat a Duna-Tisza köze középső részén Jászapáti, ahol a juh aránya a legmagasabb (MADARAS 1994,107). Végül különálló területet jelöl ebből a szempontból Szeged közvetlen környéke, ahol a szárnyascsontok a leggyakoribbak: Kundomb (SALAMON-CS. SEBESTYÉN 1995, 44), Makkoserdő (SALAMON 1995,148), Fehértó-A (MADARAS 1995, 58). Az állatcsontok hasonló arányaira figyelt fel Kürti Béla már 1983-ban a Szeged környéki temetők elemzésekor (KÜRTI 1983, 201-202, 296. j,). Ez a tény mindenképpen sokoldalúbb vizsgálatot érdemel. 23 Fehértó-A tüzelőhelyeinek a temetőhöz való tartozása ugyan kérdéses (MADARAS 1995, 60), akárcsak Fehértó-B temetőjében (MADARAS 1995,158). Azonban hasonló jelenségek voltak Kundombon (SALAMON-CS. SEBESTYÉN 1995, 44) és Makkoserdőn is (SALAMON 1995, 153).