A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

BENDE Lívia: Avar temető Örménykúton - Appendix. BARTOSIEWICZ László: Állatmaradványok

APPENDIX ALLA TMARADVÁNYOK BARTOSIEWICZ László Az örménykúti lakosok többször utaltak arra, hogy a hidroglóbusz építésekor, a 11-es lelőhely nyilvántartásba vétele előtt lovas temetkezést találtak. Dr. Kovács László valóban lelt feltehetően az egykori betonozás által megkevert lócsontokat (medencetöredék, lábtőcsontok), amelyeket 1982-ben a helyszínen határozhattam meg. Az ekkor feltárt további nyolc temetkezés közül három tartalmazott állatmaradványokat: A 3. sírban egy hasra rogyott, bal oldalára dőlt lótetem jórészt ép csontjai voltak. Noha bal mellső lábát és gerincének elülső szakaszát a földmunkák elpusztították, a bal bordasor ép végénél hevedercsat, a ló jobb oldalán pedig az egyik kengyel jött napvilágra. Megmaradt a töredékes koponya arcorri részének néhány csontja is az oldalpálcás zabiával. A szétszóródott fogak kopása és a meglelt bal alsó szemfog alapján az egyed 5-7 éves csődör volt. Az ép mellső végtagcsontok hosszából becsült marmagasság 139 cm (BARTOSIEWICZ 1991). Ez közel áll az avar kori lovak átlagához (AMBROS-MÜLLER 1980). A közepesen karcsú kézközépcsont is valószínűsíti, hogy az egyed csődör volt (1. kép). A 4. sírba temetett férfi térdei között harántirányban bárány vagy gödölye három lábvégének csontjai feküdtek. Feltehetőleg ugyanezen állat fejének porlott maradványai kerültek elő az emberkoponya környékéről. A 6. sír aknájában 25-30 cm vastag rétegben csaknem 0,1 köbméternyi állatcsont (medencecsont, bordák, végtagcsontok) feküdt. Ezek azonban rendezetlenül, öt izesülve maradt ágyékcsigolyát leszámítva, nem anatómiai rendben hevertek. Többségük szarvasmarhából származott (egyes csonttöredékek meghatározhatatlanok voltak). A sírban lelt kéz- és lábközépcsontok hosszából számítva (MATOLCSI 1970) a maradványok zöme viszonylag kicsiny, 110-115 cm marmagasságú, 4-5 éves tehéné lehetett. A leletek fáj összetétele, az állatok méretei beleillenek az avar kori állattartás képébe. Rituális szerepük háromféle: önálló állattemetkezés (ló), fülkesíros állatáldozat (szarvasmarha) és sírmelléklet (juh). Az utóbbiakról nem dönthető el, hogy az eltemetett részek jelképes fontosságúak-e vagy egyszerű ételmaradékok. A ló régészeti (elhelyezés, szerszámzat) és állattani (életkor, nem, méretek) jellemzői egyértelműen javakorabeli hátaslóra utalnak, amelyhez hasonlókat gyakran találunk avar harcosok sírjaiban. IRODALOM AMBROS-MÜLLER 1980 Ambros, C. - Müller, H.-EL: Frühgeschichtliche Pferdeskelettfunde aus dem Gebiet der Tschechoslowakei. Vydatel'stvo Slovenskej Akademie Vied, Bratislava 1980. BARTOSIEWICZ 1991 Bartosiewicz L.: Avarkori lovak végtagarányai. — Extremity proportions in avar period horses. MFMÉ 1984/1985-2 (1991) 301-310. BRAUNER 1916 Brauner, A.A.: Materialy k poznaniû domasnyh zivotnyh Rossii. I. Losd' kurgannih pogrebenij Tiraspolskogo uezda, Hersonskoj gubernii Equus goschkewitschi, mihi. Zapiski Imperialnogo Obsestva Sel'skogo Hozâjstva Ûznoj Rossii 86/1 (1916) 1-252. MATOLCSI 1970 Matolcsi, J.: Historische Erforschung der Körpergrösse des Rindes auf Grund von ungarischem Knochenmaterial. Zeitschrift für Tierzüchtung und Züchtungsbiologie 63 ( 1970) 155-194. VITT 1952 Vitt, V. O.: Losady pazyrykskih kurganov. SA 16 (1952) 163-205.