A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

VÖRÖS Gabriella: A ruhák aljának gyöngyözése a Madaras-Halmok szarmata temető sírjaiban (Statisztika – tipológia)

A ruhák aljának gyöngyözése a Madaras-Halmok szarmata temető sírjaiban tartozott, melyek közül 6 volt a bolygatott és 14 volt eredeti helyzetben. Különleges csoportot jelent az az öt temetkezés, ahol az üveggyöngyöket kizárólag lecsapott sarkú lila, illetve kék típusok képviselik. Ezeknél a síroknál az a különös, hogy a nagyszámú borostyángyöngy mellett (263, 95, 30 db) aránytalanul kevés karneol fordul elő (1, 7, 13 db). Meggyőződésünk, hogy a lila és kék, méretében és színében a karneolokhoz közelítő üveggyöngyök ezekben az esetekben mint a féldrágakövet helyettesítő „bizsuk" szerepelnek (3. kép). 4. A negyedik csoportba soroltuk azokat az eseteket, amikor kizárólag borostyán- és kameolgyöngyök fordulnak elő. Ebbe a csoportba két rabolt és egy in situ helyzetben levő kivarrás tartozik. Jellemzőjük az igen nagy mennyiségű borostyángyöngy (172., 213., 264. sír), csak egy esetben került a ruhára karneolgyöngy is. Megvizsgáltuk, hogy vajon az üveggyöngyöknél van-e olyan szín, amely domináns egyik vagy másik csoportban. A csak üveggyöngyöket magába foglaló nyomott gömbös és rövid hasábos típusoknál, az öt eredeti helyzetben levő szoknyán összesen 564 db zöld, 468 db kék, 313 db piros, 233 db narancs, 169 db fehér és 48 db fekete gyöngy fordult elő. E számsorból kiderül, hogy 2-2 komplementer szín a domináns, itt is elsősorban a zöldkék páros, amely közel kétszer nagyobb számban szerepel, mint a piros-narancs színűek. Annál a csoportnál, ahol a nyomott gömbös és rövid hasábosak mellé egyéb típusú üveggyöngyök is csatlakoztak, a zöld magasan megtartotta domináns szerepét (1310 db), de utána azonnal a fehér következik (1003 db). A kék szintén fontos összetevő, ráadásul a legnépesebb kiegészítő csoportban, a lecsapott sarkúban is a legtöbb a kék szín, összesen 838 db. Ezután következik a piros-narancs színpáros a gyakorisági rendben 522-420 darabbal. Kérdés, hogy vajon van-e valamilyen lényeges változás akkor, amikor a nyomott gömb és rövid hasábos üveggyöngyökhöz a mészkő, borostyán, karneol anyagúak csatlakoznak. Az eredeti helyzetben levő 14 sírban megfigyelt ruhaaljakon szintén a zöld fordult elő leggyakrabban (1697 db). Érdekes, hogy a zöldet itt is a fehér követi (1579 db), majd közel azonos arányban fordul elő a kék (1031 db) és a piros (1024 db). Ha hozzávesszük azonban, hogy a piros és a narancs együttes előfordulása a nagyobb (kiegészítő színek, tehát közel azonos hatásúak, összesen 1024+752 db), akkor itt a kék egy kis mértékben háttérbe szorul az előző csoporthoz képest. Az előbb elemzett csoportok színösszetétele és azok gyakorisága tehát kis eltéréssel azonos, attól függetlenül, hogy a gyöngyözésben szerepel-e az értékesebbnek számító és sokkal ritkábban, kisebb mennyiségben előforduló mészkő, karneol- és borostyángyöngy. Érdekelt bennünket ezután, hogy a másik alaptípust jelentő hólyagos gyöngyös viseletnél hogyan alakul a színek aránya. Kiindulási pontunk az a hat in situ kivarrás volt, melynek anyagában zömében hólyagos gyöngyök fordultak elő. A számokat vizsgálva kiderül, hogy az előző csoporttal ellentétben itt a piros és a narancs együttese a domináns (464, 316 db). E számadatokhoz képest a 142 db zöld, a 40 db kék és a 11 db fehér erősen a háttérbe szorul. A bolygatott temetkezéseknél is ugyanezt a tendenciát figyeltük meg. Áttekintve a különböző típusú kivarrásokhoz tartozó egyéb leleteket, mint említettük, az ún. hólyagos gyöngyök kizárólag a temető legkorábbi időszakára jellemzőek. Tekintettel arra, hogy alig van olyan temetkezés, ahol az üveggyöngyökből csak 1-2 típus fordul elő, megnéztük, hogy a legnagyobb változatosságot mutató üveggyöngyök típusai milyen arányban, hol fordulnak elő. A lényeg az volt, hogy vannak olyanok, melyek a nyomott gömbös-rövid hasábos, és a hólyagos csoportban egyaránt előfordulnak. Érdekes, hogy a hólyagosokkal együtt előfordul nyomott gömbös és rövid hasábos, de ez fordítva nem igaz. Tehát azokban a sírokban, ahol a nyomott gömbös, rövid hasábos kivarrás a jellemző, egyáltalán nincsenek hólyagos gyöngyök. Közös továbbá az ún. spulni formájú, általában piros vagy fehér, esetleg fekete színű gyöngy. Az is feltűnő, hogy a hólyagos gyöngyökkel soha nincs együtt lecsapott sarkú gyöngy, csőgyöngy és nagyméretű, kettős kúpos típus. Ezzel szemben csak ennél a csoportnál fordulnak elő kásagyöngyök és ikergyöngyök. Ez azt jelenti tehát, hogy a gyöngytípusok alapján — bár vannak ugyan átfedések — sikerült egy jól körülhatárolható korai és egy attól elkülönülő későbbi csoportot szétválasztani. E megfigyelésnek a temetőelemzésben azért lesz fontos szerepe, mert a kevés leletes rablott sírok időrendi helyzetének meghatározásához ad majd támpontot. A korai típusú gyöngyökkel kivarrt ruhákban eltemetett asszonyok sírjainak temetőn belüli helye ad arra nézve is adatokat, hogy hol kezdődött a temető betelepítése, hova temetkeztek először az ide költözött közösség tagjai. A legtöbb korai sír a temető DNy-i részében található, annak is a leg-