A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

VÖRÖS Gabriella: A ruhák aljának gyöngyözése a Madaras-Halmok szarmata temető sírjaiban (Statisztika – tipológia)

Annak ellenére, hogy 64 gyöngyözött aljú ruhát volt módunk megvizsgálni, ebben a kérdésben sem a statisztika, sem a gyöngytípusok vizsgálata nem segített. A ruhák gyöngyözése nem csupán viselettörténeti adalékot jelent, hanem egyéb megfigyelésekre is alkalmat ad. A kutatás eddigi eredményei szerint tudjuk, hogy a gyöngyözött ruhák használata a 2. századtól indul, és valamilyen mértékig a 4. században is jellemző volt (KULCSÁR 1998, 51). A szarmata kor legkorábbi, illetve a legkésőbbi fázisában nem használtak ilyen ruhákat, de a gyöngyös viselet még így is legalább két évszázadon át volt jellemző a szarmata nőkre. A gyöngyök részletes vizsgálata, statisztikája és tipológiája azonban a madarasi temetőben lehetőséget nyújt e viselet alakulásának, változásának, belső kronológiájának finomításához is. Nézzük először, hogy e témakörben mekkora és hogyan jellemezhető adatbázisra számíthattunk. A temető 623 sírja közül 261 sírt soroltunk a nők csoportjába, melyek közül 50 bolygatatlan, 48 részben bolygatott volt, és 163 tartozott a teljesen feldúlt temetkezések körébe. Az 50 bolygatatlan temetkezés közül 36 sírban figyeltünk meg gyöngyhímzést, ami 70%-os gyakoriságot jelent. A részben bolygatott 48 közül már csupán 22-őt (46%) míg a legnagyobb számban előforduló teljesen bolygatott 163 sír közül csak 6-ban tudtunk gyöngyhímzést valószínűsíteni. E számok mögött, mint már korábban is említettük, sokkal több van, mint az első látásra gondolnánk. A temető legkésőbbi ún. hun kori fázisát sokkal intenzívebben rabolták, mint a legkorábbit. így tehát a gyöngyözött aljú ruhás nők sírjait, melyek közül a legtöbb a temető hun kort megelőző fázisába tartozik, sokkal kisebb arányban bolygatták, mint a gyöngyözött aljú ruhákban egyébként is sokkal szegényesebb, késői temetőrészj;. A vizsgálatba bevontuk mindazokat az eseteket is, ahol a gyöngyök nem voltak eredeti helyzetben, vagy a rablott betöltésből kerültek csupán elő, de számuk, típusuk — összeverve az eredeti helyzetben levőkével — biztosan e csoportba sorolta őket. A statisztikai vizsgálatnál azonban csak az in situ gyöngyhímzésekkel foglalkoztunk. A ruhaaljakat a gyöngyök anyaga és típusa szerint vizsgáltuk meg, majd a részletekbe menő elemzésnél ezzel együtt figyelembe vettük a színek előfordulásának gyakoriságát is.

1 E szempontok szerint négy jól elkülönülő csoportot sikerült szétválasztanunk. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a ruhák aljának ki varrásában főként üveggyöngyök fordulnak elő, a nyakláncokkal vagy a gyöngy karperecekkel ellentétben. A rendszerezés és a statisztika kiindulópontja tehát az üvegből készült gyöngyanyag. 1. Az üveggyöngyök típusán belül van egy olyan jellegzetes csoport, amely nagy számával meghatározta összesen 13 asszony ruhájának hímzését. Közülük 7 volt bolygatott és 6 volt eredeti helyzetben. Ez a tipológiailag jól elkülönülő, színes csoport, melynek formája nehezen határozható meg egyértelmű leírással, a minden darabnál többé-kevésbé jól felismerhető, négy apró, nagyjából félgömbös kitüremkedés miatt hólyagos típusú gyöngyök elnevezést kapta. Bár e kivarrásokban néha előfordulnak mészkő és karneolgyöngyök, inkább jellemző az egyéb üveggyöngy típusok (hasáb, spulni, nyomott gömb, kása, iker) feltűnése. Időrendi szempontból ezek a temető legkorábbi, gyöngyözött ruhában eltemetett asszonyai. Időrendi helyzetüket elsősorban a római importtárgyak alapján lehet bizonyítani (1. kép). 2. Ebbe a csoportba azok tartoztak, ahol kizárólag üvegből készült gyöngyök fordulnak elő. Ehhez a csoporthoz 22 temetkezést soroltunk, ami az összes itt vizsgált sír több mint egyharmada. E nagy csoporton belül jól elkülönült az a hat temetkezés, ahol csak nyomott gömb és rövid hasábos gyöngyök fordultak elő. E két típust szétválasztottuk, de sokszor nagy gondban voltunk az elkülönítésükkel. A szabálytalan gömbforma és a sokszor lekerekített végű, rövid hasábos gyöngyök között igen sok átmenetet figyeltünk meg. A többi sírnál ugyanez a két típus jelentette az alapot, egyben a gyöngyök nagy többségét is, de más formájú üveggyöngyök is tartoztak a ruhaaljhoz. Ebbe a csoportba 4 bolygatott és 12 in situ temetkezés tartozott (2. kép). 3. A következő nagy csoportban az előbbi típusú, vagyis nyomott gömbös és rövid hasábos üveggyöngyökhöz mészkő, borostyán és karneolból készültek is tartoztak. Ezek aránya síronként eltérő, különböző. E nagy csoporton belül, melyhez összesen 38 sír tartozott, jól elkülönülnek azok, melyek nyomott gömb és rövid hasábos típusokkal jellemezhetők. A csoporthoz összesen 20 temetkezés / Fontos szempont összevetni az egyes in situ sírokban előkerült összes, a sír, illetve a csontváz más részein kibontott gyöngyöket, fiiggettenül attól, hogy felvarrva vagy ékszerként használták azokat, de ezzel itt most nem foglalkoztunk.