A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

D. MATUZ Edit: Preszkíta edények Szeged-Öthalomról

ható az urnamezős kultúrában (PATEK 1968, Taf. VII. 20, Taf. XV. 11, Taf. XIX. 3; MARÁZ 1987, 42, 5. kép 1 stb.), fül nélküli formája a kiskőszegi anyagban is előfordul (GALLUS-HOR.VÁTH 1939, XXXIV. t. 10). A késő bronzkor, kora vaskor idején perem fölé magasodó fülű változata vált általánossá (KEMENCZEI 1984, Taf. XIII. 22, Taf. LXXXVII 19, Taf. CXXXIII. 11 stb.). Hasonló, de általában omphaloszos fenékkiképzéssel és perem fölé magasodó füllel a preszkíta anyagban is gyakori (KEMENCZEI 1988, 2. kép 9; PATEK 1990, 7. t. 6, 19. t. 7; PATEK 1993, Abb. 27. 8, Abb. 29. 15 stb.). A Kárpát-medencei kora vaskori anyagban ritka a fenékrész díszítése, Tarnaörs-Csárdamajor preszkíta temetőjéből szórványként előkerült füles bögre alját két helyen benyomták vagy átfúrták (PATEK 1990,25. t. 1). A lausitzi anyagban előfordul a edények „fenékbélyeggel", általában kereszt alakú bekarcolással való díszítése (MALINOWSKI 1993, 4327., 5444., 7039. sz. darabok). A preszkíta edényeknek az oldalán látható a benyomott lencseszerü motívum (D. MATUZ-SZABÓ-VADAY 1998, 54, 55, 4. kép 2, analógiákkal), a késő lausitzi anyagban pedig belső díszes tálak díszeként fordul elő (MALINOWSKI 1993, kilenc, kör alakban benyomott lencsedísz: 3999., két, három ponttal díszített tál: 4397., 4867. sz. darabok). Bögrénk díszítéséhez nem találtunk pontos analógiát. Feltételezzük, hogy nem lehet véletlen a fenékrész körkörösen benyomkodott motívuma, díszítő funkciója volt, esetleg kultikus célokat szolgált. Típusában, formailag fontosabb a füles edény. Hasonlóak kerültek elő a Dunántúl és a Dunakanyar késő urnamezős korú lelőhelyeiről (PATEK 1968, Taf. V. 32. típus, Kakasd: Taf. LXXIX. 12, Báta: Taf. LXXXVII 10, Pécs-Makárhegy: Taf. XCVIII. 4, Süttő: Taf. CVIII. 5, Szentendre: Taf. CXXVI. 10, Adony: Taf. CXXXII. 21; PATEK 1993, 4-19, Abb. 7. 18). Az urnamezős kultúra utolsó fázisára keltezhető a BudapestCsepel-Szabadkikötőben (KŐSZEGI 1988, 53. t. 4) előkerült példány is. Ezek preszkíta hatást tükröző, preszkíta jellegű fémtárgyakat használó (Kakasd, Pécs-Jakabhegy, Csepel-Szabadkikötő) kis csoportok Ha B2, B3-ra datálható lelőhelyei. A Ha B periódus második felében a Dél-Dunántúlon és Szlovéniában a Dálya (Dalj)-Kiskőszeg (Batina) és a Maria Rast (Ruse) típusú urnamezős csoportok éltek (KŐSZEGI 1988, 50-57, 77-79; MARÁZ 1996, 260, 263). A sarkadi kora vaskori fémleletek vizsgálatakor Gyucha Attila feltételezte, hogy ezeket a Ha B3 periódus második felében egy alföldi műhelyben gyárthatták, amely szoros kapcsolatot tartott fenn a Kiskőszeg-csoporttal és a Dalj-Bosut-csoport szerémségi és szlavóniai területével (GYUCHA 1996, 80-84). A kompolti kút edényeinek elemzésekor megállapítottuk, hogy ezek a Dálya-Kiskőszegcsoport anyagával mutatnak rokonságot, a mezőcsáti kultúra intenzív kapcsolatot alakított ki a késő urnamezős kultúra dunántúli csoportjaival (D. MATUZ-SZABÓ-VADAY 1998, 53-56). Kissé más jellegű, de formailag hasonló, kétfülű, öblös edények előkerültek preszkíta lelőhelyekről is (KEMENCZEI 1989, Füzesabony-Homokbánya: 7. ábra 6; PATEK 1990, Füzesabony-Kettőshalom: 4. t. 5, Tarnabod: 27. t. 5; D. MATUZ-SZABÓ-VADAY 1998, Kompolt: 54-55, 4. kép 2). Vizsgált két edényünkkel kapcsolatban azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a mezőcsáti kultúra dél-alföldi anyagában is megjelentek a késő urnamezős csoportok hagyományainak továbbélésére utaló darabok. Az algyői preszkíta leletanyag értékelésénél láttuk, hogy a leletek nem a dél-alföldi, hanem az észak-magyarországi, Füzesabony környéki és a mezőcsáti temetőkkel mutatnak rokonságot (D. MATUZ 2000, 141-146, 150). Tehát nemcsak a helyi, esetünkben a Gáva-kultúra edénymüvességét használta fel a Dél-Alföldön letelepedett preszkíta népesség, hanem a késő urnamezőst is, ami népi kapcsolatokat, hatást, keveredést is jelent. A függőleges bordadíszítést megtaláljuk a preszkíta edényeken, de szimmetrikusan elhelyezve négy különálló darab, hármas csoportokban álló darabok vagy az edényen körbefutó borda látható rajtuk (KEMENCZEI 1988, 2. kép 6-7, 4. kép 4; PATEK 1990, 11. t. 10; PATEK 1993, Abb. 26. 7, 9, 15, Abb. 29. 12; D. MATUZ-SZABÓ-VADAY 1998, 53-54, 4. kép 4; V. SZABÓ 1999, 17. kép 1-2), ez így díszítő funkciót szolgál. A szeged-öthalmi 1. sír urnájának hasán is körbefutó függőleges borda található (KEMENCZEI 1989, 60, 8. ábra l). Ennek analógiája többek között a dalji csoport anyagából ismert (GALLUS-HORVÁTH 1939, LV. t. 1; VINSKI-GASPARINI 1973, Tab. 121. 1, 123. 4). Az öthalmi edényen csak egy borda van és az is a vállát díszíti. A szemben lévő oldalán pedig a bekarcolt minta feltevésünk szerint haj ábrázolásként értékelhető. A középső bronzkori füzesabonyi kultúra tószeg-laposhalmi telepéről ismert egy edénytöredék hangsúlyos arcábrázolással (KOVÁCS 1973, 12, Fig. 8), Tiszafüred-Majoroshalomról pedig emberarcú, madártestü edény került elő (KOVÁCS 1973, 12, Fig. 9). A Vatya-kultúrához sorolható a mende-leányvári emberábrázolású edény (KOVÁCS 1973, 7-10, Fig. 1-3). A késő bronzkori pilinyi kultúra lelőhelyéről, Safá-