A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

P. FISCHL Klára: A Perjámos-kultúra települései

MFMÉ - StudArch IX (2003) 111-120 A PERJÁMOS-KULTÚRA TELEPÜLÉSEI R FISCHL Klára A közelmúltban több dolgozat látott napvilágot román és szerb szerzők tollából, mely tárgyalja a címben megjelölt témát és lelőhely-katalógust is tartalmaz (GIRIC 1987; GIRIC 1996; LUMINOSU 1972; SOROCEANU 1991). A hazai szakirodalomban azonban Bóna István középső bronzkori összefoglalása (BÓNA 1975, 79-119) óta nem került sor a Perjámoskultúra

1 településeinek vizsgálatára.

2 A kérdés több szempontból is érdekes, mivel a Perjámos-kultúra lelőhelyeinek elterjedése jóval kisebb területre korlátozódik, mint a hazai középső bronzkori kultúrák bármelyike. E kultúra a Tisza alsó folyásához kapcsolódó mellékfolyók által mocsarasán tartott területeket birtokolta. Ez a földrajzi egység ma három állam területére tagolódik, ezért az adatok összegyűjtése már önmagában is sok nehézséggeljár. A kultúra elterjedési területén az egyrétegű települések mellett a többrétegű telltelep is megtalálható. E dolgozat röviden felveti azokat a kérdéseket, amelyek a két települési forma egymáshoz való viszonyát, létrejöttük okait és körülményeit és a települések kapcsolatát a korabeli földrajzi környezettel vizsgálják, de e problémakör a kutatás egy további irányvonalát jelöli ki. A közelmúltban kísérlet történt a Perjámos-kultúra társadalmának szociológiai elemzésére a temetőkből nyerhető adatok alapján (O'SHEA 1996). Az így kapott eredmények alátámaszthatók vagy tovább fejleszthetők a települések és településtípusok egymáshoz, illetve környezetükhöz való viszonyának vizsgálata során. Jelen dolgozat lelőhely-katalógusának összeállítása során a magyar adatokat kritikai szempontból újra vizsgáltam és a szegedi Móra Ferenc Múzeum adattári, illetve raktári anyagában történt kutatás után ki is bővítettem, továbbá a lelőhelyek kronológiai problémáira is kitérek. A külföldi lelőhelyeket illetően átvettem kollégáim adatait, ám ezek ütköztetése során is számos téves adat került felszínre, melyeket e helyen jelzek.

3 A romániai középső bronzkori leletanyag jelenlegi megítélése szerint pedig több, korábban a Perjámos-kultúrához sorolt lelőhely anyaga a Cornesti-Crvenkacsoportba tartozik

4 (GOGÁLTAN 1999). Mindez tehát azt mutatja, hogy nem volt hiábavaló a lelőhely-katalógus újbóli összeállítása. Magyarországi lelőhelyek: Két lelőhely sorolható a többrétegű telepek közé. Az egyik a klárafalva-hajdovai lelőhely (RégFüz 1 (22) 1969, 13; RégFüz 1 (23) 1970, 7-8; ArchÉrt 97 (1970) 306; HORVÁTH 1985, 60-66; P. FISCHL 1997; P. FISCHL 1998; P. FISCHL 1998a). A települési rétegekben megfigyelt jelenségek és a 14

C adatok alapján e lelőhelyen hosszú idejű folyamatos helyben lakással lehet számolni. A radiokarbon adatok két fő gócban Kr. e. 2000 és 1700 köré csoportosulnak (FORENBAHER 1993, 243-244, 249-250; O'SHEA 1991, 97-102; O'SHEA 1996, 37; RACZKY-HERTELENDI-HORVÁTH 1 A dolgozatban a Perjámos-kultúra elnevezést használom, amennyiben nem más, külföldi szerző véleményét idézem, azonban ezt a kultúrát egy anyagi műveltség töretlen fejlődési folyamatának tekintem az ún. Obéba-Pitvaros-csoport lelőhelyeivel együtt. 2 Az idézett szerzők munkáiban a lelőhelyek elterjedése kis méretarányú térképeken, a jelenlegi földrajzi-vízrajzi viszonyok között került ábrázolásra. Egy ilyen térképvázlat nem visz közelebb minket a dolgozatban felvetett problémák megoldásához. Az itt bemutatott munka következő fázisa, egy bronzkori környezetrekonstrukció után, a hazai lelőhelyek koordinátapontos ábrázolása, ami további következtetések kiindulópontjául szolgálhat. Ezért itt eltekintünk a lelőhelyek hozzávetőleges helyzetét megadó összesítő térkép bemutatásától. 3 Sajnos sok esetben e listák csak a lelőhely nevét jelzik, és nem áll rendelkezésre egyéb információ a leletanyagról és a lelőkörülmény ékről. 4 Gogáltan, F.: Archeological repertory of county Arad. Manuskript. Ezúton köszönöm a szerzőnek, hogy dolgozatának adatait felhasználhattam.