A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

P. FISCHL Klára: A Perjámos-kultúra települései

1992, 45). A leletanyag zöme a kultúra pécskai lelőhelyéről megismert késői fázisával mutat kapcsolatot, de az alsó rétegek feltehetően a korai vagy a Soroceanu szerinti Perjámos-Pécska átmeneti fázisba sorolhatók (SOROCEANU 1991, 123-126). A kiszombori Új Élet Termelő Szövetkezet területén folyt első ásatás anyaga csak azt engedi megállapítani, hogy ez esetben egy a Perjámoskultúra korai szakaszába sorolható többrétegű települést tártak fel (HORVÁTH 1985a). Az ásatási jelentésből egy, az adott területen horizontálisan mozgó és így helyenként vastagabb, helyenként vékonyabb települési rétegeket kialakító lakosság jelenlétével lehet számolni. Az újabban itt folytatott ásatások leletanyaga még nem publikált, csak az e lelőhelyen mért ,4

C adatokat ismerhetjük, melyek kalibrált középértéke Kr. e. 2700-2400 közé esik.

5 Ezek az adatok korábbiak, mint a mokrini temető adatai, melynek kezdetét a legtöbb kronológiai rendszer a Perjámos-kultúra kezdetével teszi egy időpontra. Azok szerint a rendszerek szerint, amelyek az óbébai és pitvarosi leleteket a mokrini temető elejével párhuzamosítják, a kiszombori 14

C adatok egy Óbéba-Pitvaros korú vagy egy még annál is korábbi horizontot jelölnek ki. Ezt a korai datálást az eddig publikált leletanyag nem támasztja alá. A kultúra legfiatalabb leletegyüttesei közé tartozik a szemlaki telltelep, melyet a legújabb ásatás vezetője az óbébai leletekkel egykorúnak tart, és a kora bronzkor harmadik periódusába sorol a perjámosi telltelep alsó rétegeivel és a nagyszentmiklósi leletekkel együtt (GOGÁLTAN 1995, 60; GOGÁLTAN 1996, 45-47, T. VIII-IX). E megállapítása alapján az egységesként kezelt Maros-kultúra kezdetét tehát későbbre teszi, mint a hazai kutatásban általánosan elfogadott Óbéba-Pitvaros — kora bronzkor 2 datálás (BÓNA 1965, 29, 39; BÓNA 1965a, 62-65; BÓNA 1975, ill; BÓNA 1992, 16, 41). Az óbébai sírok anyagának egy horizontra való keltezése a felsorolt korai telepekkel ellentétben áll azzal a hazai szakirodalomban elfogadott megállapítással, hogy az Óbéba-Pitvaros-csoport települései nem ismertek a kutatás számára, és a telltelepek alsó rétegei már a Perjámos-kultúra legkorábbi emlékanyagát tartalmazzák. Az óbébai leletek kora bronzkor 2 datálása ellen azonban már más kutatók részéről is felmerültek kételyek (V. SZABÓ 1999,57). Kizárólag a kultúra korai időszakában léteznek a Marostól északra levő Hódmezővásárhely környéki egyrétegű telepek is (BANNER 1934, 46-47; BANNER 1934a, 252; BANNER 1937, 51-66; BANNER 1938, 193-196, XII. t. 1-14; BANNER-FOLTINY 1945, 9, 14-15, 17; FOLTINY 1940, XXIII. t.; GAZDAPUSZTAI 1963, 21-23; RégFüz 1 (36) 1983, 16; V. SZABÓ 1997). Az ószentiváni lelőhely (BANNER 1928; BANNER 1929) megítélése problematikus. Míg a hazai szakirodalom a korai egyrétegű telepek közé sorolja (BÓNA 1975, 84), addig véleményem szerint az ásatás körülményeinek vizsgálata és a közölt leletanyagban felfedezhető későinek tartható elemek (BANNER 1928, 7. kép, 8. kép 11-13, 60. kép 4) jelenléte utalhat egy többrétegű, esetleg — mint arra az ásató is céloz — horizontálisan mozgó, de a Nagyhalmon maradó telepre (BANNER 1928, 236), mely legalább a Soroceanu-féle perjámosi átmeneti periódust (SOROCEANU 1991, 123-126), de valószínűleg az annál fiatalabb időszakot is megéli. A Szőreg-Szív utcai temetőhöz tartozó település helye máig kérdéses. Bóna István a szőregi földhát északi végén elhelyezkedő középkori apátság helyére lokalizálta a bronzkori települést. Véleménye szerint — melyet M. Giric is átvett (GIRIC 1987, 75; GIRIC 1996, 397) — e helyen telltelepülés volt, melyet a középkori munkálatokkal megsemmisítettek (BÓNA 1975, 84). Ezzel szemben Trogmayer Ottó egy a földhát területén horizontálisan mozgó teleprendszerrel számol. A Móra Ferenc által megkutatott Szőreg-D és -E lelőhelyek azok, melyeken a Gáva-kultúra leletanyaga mellett (V. SZABÓ 1996, 25) a Perjámos kultúrába tartozó töredékek is előkerültek.

6 Az előbbi jóval nagyobb arányban, mint az utóbbi, ezért a Perjámos-kultúra lelőhelykataszterébe csak szórványként lehet e lelőhelyeket felvenni, biztosan nem állítható, hogy e helyeken település lett volna. A Szőreg-F lelőhely Móra általi leírásából nem következtethetünk a területen településre, a lelőhely anyaga megsemmisült, így annak kronológiai-kulturális besorolása nem lehetséges. Mindezek mellett feltétlenül helytálló az a feltételezés, hogy a szőregi temetőhöz több kisebb, egyrétegű település tartozhatott. Az apátság terüle5 Ld. a klárafalvai lelőhelynél hivatkozott irodalmat! 6 A lelőhelyek leírása P. FISCHL 2000, 85, 89-91. A leletanyag a Móra Ferenc Múzeumban található. Szőreg-D ltsz.: 53.115.478., 501., 505., 540/a; 53.117.168.; 53.122.1-34.; 53.160.1.; 53.214.1-2.; 53.222.1-2.; 53.229.1.; 56.4.1. Szőreg-Eltsz.: 53.117.121.; 53.167.1.