A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: Kora bronzkori temető és település a kiskundorozsmai Hosszúhát-halmon
ban meghatározó a réz. 14 Nyomokban, szennyezőanyagként — 1% alatti mértékben — esetenként vasat, nikkelt, arzént, ezüstöt, illetve ólmot is tartalmaznak. Pusztán a bronztőr anyaga utal tudatos ötvözésre, mivel 5-6%-nyi nikkelt és 2%-ot meghaladó mértékben arzént is tartalmaz. A 66. sírban előkerült rézcsövecske a rézen kívül egy százaléknál alig több ezüstöt tartalmazott, amely vélhetően természetes szennyeződés lehet csupán. Az elektronkarika 21,3% mértékben tartalmazott ezüstöt, illetve 78,6%-ban aranyat. Hasonlókat mondhatunk a sándorfalva-eperjesi temetőből ismertté vált fémtárgyakról is. A 9. sírban előkerült karika, illetve a 169. sírban talált karperecek és tű egyaránt rézből készültek, nyomokban ezüstöt és antimont tartalmaznak. Az egyik karperec (ltsz.: 84.2.149.) anyagában közel 3%-ban nikkel és ezüst is van, az antimon előfordulása meghaladja a 2%-t. A pitvarosi kora bronzkori temető 12. és 49. sírjában előkerült három spirálkarperec anyaga szintén réz, nyomokban tartalmaz nikkelt, cinket, arzént, ezüstöt, antimont és ólmot. Az Óbébáról, a 4. sírból megvizsgált nyakperec szintén réz, 1% alatti nikkel, cink, arzén és ezüsttartalommal, ugyanakkor a 4. sír nyitott karperece 14% körüli óntartalommal bíró ún. ónbronz. A 80%-os réztartalom mellett 2-3% cinket és hasonló mennyiségű ólmot is tartalmaz. Legutóbb a Perjámos-kultúra Hódmezővásárhely-Kopáncs XI. dűlő lelőhelyéről közöltek fémvizsgálati adatokat. A középső bronzkori lelőhely sírjaiból előkerült három fémlelet mindegyike bronzötvözet, amely 77-84%-ban rezet, illetve 10% körüli mértékben antimont, egy esetben még hasonló nagyságrendben ónt is tartalmaz (V. SZABÓ 1997, 75). Tehát a kora bronzkori lelőhelyeken még dominál a „tiszta" réz használata a bronzötvözettel szemben (ld. pl. SANGMEISTER 1972, Tabelle 1). TEMETKEZESI SZOKÁSOK A vizsgált temetőt mindössze 5 sír alkotta, melyből 4 csontvázas, egy pedig (7. kép 1) jelképes temetkezésnek, esetleg áldozati együttesnek tekinthető, hiszen sem csontváz, sem hamvasztásra utaló jelek nem voltak a sírban, ugyanakkor a gödör kialakítása megegyezett a többi temetkezéssel. A vélhetően családi temetőbe két fiatal felnőtt és egy idősebb korú nőt, illetve egy felnőtt férfit temettek, az alacsony sírszámból következően nem túl hosszú, talán egy generációnyi idő leforgása alatt. Ezt a feltételezést erősítheti, hogy a temetőben gyermeksír nem került elő. Valamennyi halott arccal K felé feküdt zsugorított helyzetben, a nők (2. kép 1; 4. kép 1; 5. kép 1) jobb oldalukon, közelítőleg D-E, a férfi (8. kép 1) bal oldalán, É-D-i tájolással. Ez pontosan megfelel az Óbéba-Pitvaros/Perjámos-kultúra temetőiben szokásos temetkezési formának. 15 Az Óbéba-Pitvaros/Perjámos (Maros)-kultúra temetőit elemezve legutóbb John M. O'Shea vizsgálta a sírokban előkerült tárgyak szerepét, társadalmi és gazdasági jelentőségét (vö. O'SHEA 1996, 318, Table 9.3), illetve a Móra Ferenc által feltárt Szőreg-Szív utcai temető újraértelmezése kapcsán P. Fischl Klára ütköztette John M. O'Shea és Gizella Schumacher-Matthäus eredményeit saját elemzése tanulságaival (P. FISCHL 2001). Mindketten elsősorban a viseleti és használati tárgyakon alapuló elemzés segítségével igyekeztek adatokat nyerni a temető(ke)t használó közösség(ek) társadalomszerkezetére vonatkozóan. A temetőknek a kerámiamellékleteken alapuló időrendi besorolása szempontjából e tárgyak vizsgálata nem vezet további eredményekre (P. FISCHL 2000,193). O'Shea szerint a Perjámos-kultúra sírjaiban előkerült tárgyak közül a csonttű a fontos társadalmi helyzetű nőket jelöli, előfordulási aránya 3 és 20% között mozog az egyes temetőkben. Ehhez képest Kiskundorozsmán valamennyi női sírban előfordul. A kultúra temetőiben hasonlóan alacsony százalékban fordulnak elő fegyveres sírok, a gyakoriság 0-11% között mozog. Itt az egyetlen férfisír egyben fegyveres sír is volt. Az általa említett státuszjelző tárgyak közül azonban nem fordul elő a fejdísz és a gyöngyös öv. Ebből a szempontból fontos lehet, hogy a 15. női sírt (2. kép 1) minden valószínűség szerint 14 A fémvizsgálatot Kisvarga Miklós (Debrecen, ATOMKI) végezte el. A vizsgálatokhoz Dani János (DMÈ) nyújtott segítséget, illetve neki köszönhetjük a kora bronzkori lelőhelyekre vonatkozó következő fémvizsgálati adatokat. Munkájukat hálásan köszönjük. 15 Nem egyezik meg azonban pontosan a fektetés módja a három bolygatatlan sír esetében sem. A halott felhúzott lábbal hason vagy oldalt fekszik, illetve a harmadik esetben erősen összekuporodva.
