A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: Kora bronzkori temető és település a kiskundorozsmai Hosszúhát-halmon

MFMÉ-StudArch VIII (2002) 77-107 KORA BRONZKORI TEMETŐ ES TELEPÜLÉS A KISKUNDOROZSMAI HOSSZÚHÁT-HALMON BENDE Lívia - LŐRINCZY Gábor A ma Szegedhez tartozó Kiskundorozsma É-i határrészének Zsombó és Szatymaz községgel szomszédos részén terül el a Ny-K-i irányban mintegy 1000 m hosszúságban húzódó, a környezetéből 4, helyenként 7 m-re is kiemelkedő ún. Hosszúhát (1. kép 1), amely eredetileg több kisebb dombra tagolódott, de a markánsabb különbségeket a talajmüvelés napjainkra valamelyest csökkentette. A hosszú dombvonulathoz nyugatról csatlakozik az ún. Kőhalom, amely régóta ismert templomos hely, a dombhát más részéről Árpád-kori település és temető (NAGY 1995, 72, 14. grafikai melléklet), valamint szarmata kori település nyomai

1 ismertek. A Hosszúhát jelentős részét lefedi az ún. Szeged III. homokbánya területe, mely Szeged körzetében a legnagyobb kiterjedésű bányatelek — teljes nagysága mintegy 30 hektár, és amelynek a tervek szerint fontos szerep jut majd az M5-ös autópálya építése során. 1999. augusztus 30. és október 31. között, a tulajdonossal történt megállapodás nyomán

2 végeztük a bánya keleti szélének régészeti feltárását, amely a legkeletibb, kb. 100x50 m kiterjedésű dombot, a Hosszúhát-halmot is magában foglalta. A dombnak és környezetének 16 000 m

2-nyi megvizsgált területén közel 80 régészeti korú objektum került elő, melyek egyértelműen a magasabban fekvő területre koncentrálódtak. A kora bronzkorból temetőt és települést, a szarmata korból településrészletet és a honfoglalás korból egy lovassírt tártunk fel (BENDE-LŐRINCZY-TÜRK 2002).

3 A kora bronzkori temetőt 5 lazán elhelyezkedő, egy nagyjából DNy-ÉK-i irányú sávban egymástól 6-8 m-re fekvő (kettő közvetlenül egymás mellett) csontvázas sír alkotta a domb keleti lejtőjén (15. kép). A sírok környezetében két gödör, illetve a temetkezésektől ÉK-re, kb. 13-14 m-re egy nagyobb, szabályos téglalap alakú objektum, vélhetően valamilyen épület nyoma is ismertté vált, amely a benne talált kerámiaanyag alapján a sírokkal egykorú. Az említett magányos honfoglalás kori sír és a feltárt terület ÉK-i szegletében mutatkozó szarmata kori objektumok mellett egy figyelemreméltó objektumegyüttes is előkerült, amelynek kronológiai besorolása kérdéses. A feltárt terület É-i szélén, a domb alján egy közel Ny-K-i irányú gödörsor húzódott, amelynek 50 gödörből álló szakasza (4-14., 16-32., 34-43., 46., 67-68., 71-72., 74-75., 94-95., 98-99., 106. gödör) esett a feltárt területre (13. kép 1; 15. kép). A gödrök egyikében sem került elő kerámiatöredék vagy egyéb lelet, mindössze az őket esetenként metsző, biztosan szarmata kori objektumokkal való stratigráfíai összefüggések alapján állíthatjuk, hogy idősebbek azoknál. Mivel a szarmata kort megelőző időszakból csak kora bronzkori jelenségek kerültek elő a területen, ezért kockáztatjuk meg az óvatos feltételezést, hogy az említett gödörsor a kora bronzkori temetőhöz, illetve településhez tartozhatott, s az egykor itt magasodó paliszád annak védelmében játszhatott valamilyen szerepet. A talajművelés miatt a gödröket változó mélységben sikerült megfogni, ez magyarázza eltérő méretüket és mélységüket, a sorban mutatkozó folytonossági hiány pedig annak tudható be, hogy a gödrök itt a legsekélyebbek, mérhető / Az M5-ÖS autópálya nyomvonalának terepbejárási dokumentációja, 1991. MFMRégAd: 2276-98, 2279-98. 2 A feltárással kapcsolatos költségeket a Marosdömper Kft. és a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága kb. fele-fele arányban állta. 3 26/59. (M5 45.) lelőhely. MFM RégAd: 2947-2000. A kora bronzkori anyag az MFM őskori gyűjteményében, a 2002.2.1-44. leltári számon található. Az ásatáson munkatársunk volt Türk Attila. A leletanyagot Vidovics Teréz restaurálta. A rajzok Gera Ildikó és Koncz Margit munkái. Az eredeti objektumrajzokat és -fotókat Bende Lívia készítette. Ezúton is megköszönjük minden közreműködő munkáját, segítségét.