A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

TÖRŐCSIK István: Királyság – egy középkori falu az írott források és a régészeti adatok tükrében

KITEKINTÉS Királyságról mint településről 1589-ben hallunk utoljára, amikor a donáttornyaiakkal együtt jobbágyai megtagadják a magyar adó fizetését. Fejérkövi István nyitrai püspök, királyi helytartó elrendeli a királyi hatóságoknak, hogy az engedetlen jobbágyokat bárhol lefogathassák és javaikat elkobozzák (BOROVSZKY 1896, 156). Ami talán azt is jelenti, hogy a királyságiak is elhagyták falujukat. Follajtár Ernő hivatkozás nélküli adata szerint Szénás lakossága 1596 körül Szabolcs megyébe költözött (FOLLAJTÁR-FÓRJS- KERTÉSZ 1938, 41). 1595ben az erdélyi és a császári hadak harapófogójába került a gyulai szandzsák. A védelem esélyeit növelendő, Omer gyulai bég felégette a szarvasi és a békési palánkot, a helyőrségeiket a felszereléssel együtt Gyulára vonta vissza. A császári csapatok dúlásait a következő évben a „nagyszemöldökü" Szolimán temesvári beglerbég segítségére érkezett tatár csapatok tették teljessé (KRISTÓ 1981. 168).

31 A pusztulás mértékének szemléletes mutatója az a gyakran idézett levél, amelyet Husszein gyulai szandzsákbég írt Rákóczi Lajos lippai várkapitánynak. A bég sajnálatát fejezi ki, hogy „úrbarátja" kérését nem teljesítheti, vagyis egy fél véka árpát sem tud neki kölcsönadni, mivel a várban nincs (KRISTÓ 1981, 170).

32 Báthory Gábor Királyságot és egy szentandrási birtokrészt Szentandrássy Györgynek adományozza 1608. augusztus 4-én kelt donációs levelében (HAAN 1870b, 214-215). Ekkor nyilvánvalóan még faluként tartották számon Királyságot, hiszen „természetes" volt, hogy háborús időkben a falvak népe elfutott, majd hosszabb-rövidebb idő múlva visszatért. A tényleges vérveszteség nagysága és a településrend helyrehozhatatlan torzulása csak évtizedek folyamán tudatosult, mind magyar, mind török részről. Ali csanádi alajbég 1641. november másodikán keltezett levelében kéri a pozsonyi kamarát, hogy segítse telepítési szándékát. A 18 újra benépesítendő település között ott szerepel a szomszédos Szentetornya is (VIRÁGH I960, 76). Egy 1647-es az erdélyi fejedelemhez írott szultáni levél sérelmezi, hogy a gyulai szandzsák puszta faluhelyeit „némelyek kapadozván rajtok, felosztották" (MADAY 1962, 42). Névlegesen mindenkori magyar királyok is fenntartják igényüket a hódoltsági területre, ennek klasszikus példája, hogy III. Ferdinánd 1655-ben Banxe, Szentmiklós, Királyság és Kovácslaponyag birtokokat — más Külső-Szolnok és Csanád megyei birtokokkal együtt — Krechich Györgynek, Nagy Balázsnak és Somody Jánosnak adományozza (HAAN 1870b, 244-245). A nádor két évvel később utasítja az egri káptalant a beiktatásra, ekkor azonban már — Krechich mellett — Szalatnay György és Tanturich István hü szolgálatait jutalmazza az uralkodó (HAAN 1870b, 291-292). A szentesi Petrák-krónikában olvashatjuk, hogy Királyság lakóit 1685-ben hurcolták el a tatárok Gyulára.

33 A falu azonban már egy évszázaddal korábban bizonyosan elnéptelenedik (a krónika adata talán Algyőre vonatkozik) (NAGY 1928, 51). Haan szerint a környék falvait Királysággal együtt a Rákóczi-szabadságharc idején itt garázdálkodott „vadrácok" pusztítják el, de erre vonatkozóan forrást nem említ. Kétségtelen, hogy Békés megye falvainak nagy része a 17. század 80-as, 90-es éveiben válik lakatlanná, s a török kiűzése után közvetlenül betelepülő lakosságnak újból menekülnie kell a rácok elől.

34 Királyság átmeneti újratelepülésére nem ismerek adatot, persze valószínű, hogy éltek itt is emberek. Than Albert a környéken átutazva levelében azt írta, hogy a lakosság többsége rabló és tolvaj, ennek tetejébe a kondorosi pusztán egy falka vaddisznó támadta meg (HAAN 1870a, 36-37). A terület 1723-ban lesz a Harruckern-uradalom része, érdekes módon a beiktatást elrendelő oklevélben Királyság puszta nem Szenteshez, hanem Tárcsa faluhoz tartozik (BENEDEK 2001, 195). Fényes Elek összeírásában a Károlyiak birtokaként szerepel, majd Szenteshez tartozott. A századfordulótól kezdve egyre több tanya 31 Békés megye településeinek többsége végleg elpusztult, néhány — évtizedek multán — újra benépesült (KARÁCSONYI 1896,1. 260). 32 Husszein őszinteségében nincs okunk kételkedni, mivel a barátság megőrzése érdekében „kétféli szép fejér daru tollat és egy szép aranyos keszkenőt" küld a kapitánynak. 33 „ Királyhegyes vagy Királyság, melynek Szentegyházát a Faluval edgyütt, az 1685-ik Esztendő tájban az Tatár végképen elpusztította, Lakosait mivel éjszaka ütött a falura Rabul a Gyulai várba elvitte Kádár Ferenc oskolatanítójukkal együtt. Lakosai Reformátusok voltak. " PETRÁK-KRÓNIKA 1997, 43, 78-79, 125 stb. 34 A tágabb környezet települései közül a Gyula környéki falvakra, Békésre, Gyomára, Köröstarcsára, Öcsödre, Kunszentmártonra van ilyen adatunk (BÁRSONY 1998, 166-169).