A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

TÖRŐCSIK István: Királyság – egy középkori falu az írott források és a régészeti adatok tükrében

épül Nagykirályság és Kiskirályság pusztákon, melyek 1954-ben önállósultak Eperjes néven. Utóbbi egy kisebb határrész neve volt, de mivel a községgé alakulás évében a „királyság" meglehetősen rossz hangzású feudális terminusnak számított, a lakosság inkább ezt a nevet választotta. A középkori falu helyét az eperjesiek hozzávetőlegesen mindig is ismerték, így némileg meglepő, hogy az általam használt publikációk szerzői nem tudták azt lokalizálni. A RÉGÉSZETI ADATOK A Blazovich László által (BLAZOVICH 1996, 319) Széli Mártától lehivatkozott (SZÉLL 1942. 129-130), Királyság pusztán előkerült két 11. századi sír leleteinek semmi köze sincs sem Zeleméreshez, sem Királysághoz. A Nagykirályságon Új Sándor 126. számú földje ma Fábiánsebestyénhez tartozik, és lehetséges, hogy templom körüli temetőből kerültek elő a sírok, illetve azok leletei. Ezen a területen már a Jozefinische Aufnahme egy halmot jelöl, mely a harmadik katonai felmérésen mint Királysági-halom szerepel. A halmot ma nem találjuk meg, valószínűleg elhordták, ami azért is sajnálatos, mivel az említet sírok itt kerülhettek elő, és talán egy kisebb temető részei lehettek. Hasonló korú temető első sírja került elő 1969 nyarán az Ifjú Gárda Tsz területén, amikor egy villanykaró elhelyezéséhez ástak gödröt. A leletmentő ásatást Bálint Csanád végezte el 1969. június 23. és július 11. között. Ez idő alatt 21 sír került elő, majd a következő év szeptember 28. és október 2. között további 6 sír. A sírok szerény mellékletét haj karikák, érmék, fülesgomb, orsógomb, vaskés, illetve vastárgyak alkották, Bálint Csanád a temetőt Szt. László pénzei alapján all. századra keltezte.

35 Árpád-kori objektumok (árkok és gödrök) kerültek elő a Csikós-táblában 1976 és 1978 között több szakaszban végzett feltárás során, melynek vezetője szintén Bálint Csanád volt.

36 Királyság területén a múzeumi adattár alapján 1962-ben járt régész. Ekkor Csalog József végzett terepbejárást a Csutor-dűlő mélyszántása után.

37 A helyszíni szemle alkalmával nagy mennyiségű középkori leletanyagot látott a felszínen. Beszámolójához egy térképvázlatot is mellékelt, amelyen több foltban kiszántott téglatörmeléket is feltüntet. Sajnos a pontos méretek és távolságok hiánya miatt csak hozzávetőlegesen tudjuk lokalizálni a feltételezett objektumokat melyek közül az egyik feltételezhetően a templom, illetve az egykorú házak, melyek területén 2001 februárjában én is megtaláltam a pelyvával soványított téglák töredékeit, ezek valószínűleg a kemencékből származnak. 1963 őszén ismét mélyszántást végeztek a területen, amelynek során rengeteg cserép, csont, valamint vastárgy került a felszínre, melyekből Orosz Imre az eperjesszéli iskola tanítója diákok segítségével gyűjtött be leleteket. Erről értesülvén 1965 májusában B. Nagy Katalin végzett terepszemlét, aki megállapította, hogy a vastárgyak egy Árpádkori kovácsműhely leletei. Ugyanazon év augusztus 16. és 19. között hitelesítő ásatásra került sor.

38 Két, egymásra merőleges kutatóárokkal a felszíni téglatörmelékből valószínűsített templom szondázása történt meg, míg a harmadikkal a kb. 150-200 m-re keletre eső kovácsmühelyt sikerült lokalizálni. Előkerült a templom északi és déli falának téglaalapozása, melyek átlagosan 70 cm vastagságúak. A szántás teljes mélységéből nagy mennyiségű csont került elő, a szétszántott temető maradványai. Anatómiai rendben csak 2 sír került elő (az 1. egy csecsemő az északi fal belső oldalán és a 3. sír, amely egy gyerekváz, az északi fal külső oldalán, a faltól kb. másfél méterre), de az ásató régész egy bolygatott csontkupacot is sírszámmal látott el (2. sír, a 3.-tól egy méterre északra). A templom körül, az északi oldalon egy 3,5-4 m széles agyagos sáv húzódott. Az 1. számú É-D-i kutatóárokkal ezt is átvágták, és 70 cm mélységig ki is bontották, de leletanyag nem került elő belőle. Az ásató a templomkerítés maradványaként értelmezte a jelenséget. A harmadik kutatóárokkal a feltételezett kovácsműhelyt vágták át. Itt nagy mennyiségű vassalak, kályhaszemtöredékek és egy „üllőszerű vasdarab" került elő. A temetkezések mellékletet nem tartalmaztak, ugyanígy a templom területéről sem került elő 35 KoJM RégAd: 518-2001; RégFüz Ser. I. No. 23, 63; RégFüz Seri. No 24, 64. 36 KoJM RégAd: 522-2001 RégFüz Ser. 1. No. 31, 69. 37 KoJM RégAd: 204-84. 38 TJM RégAd: 89-2000. Az ásatás közlésének lehetőségét Nagy Katalinnak ezúton is köszönöm.