A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori temetkezések Szeged-Kiskundorozsma határában

helyeztek ugyanabba a sírba. A 10 sír közül, me­lyekben előfordulnak 4 sírban l-l darabot találtak belőlük, 6 sírban viszont többet, 2-7 darabot. Ka­licz-Schreiber Rózsa feltehetően szakrális jelentő­séget tulajdonít a Budapest-Aranyhegyi úti, tatai és kajárpéci temetkezésekben előkerült sok kis kor­Sócskának (KALICZ-SCHREIBER 1994, 40). Az eddig tárgyalt edénytípusokon kívül néhány (nem Somogyvár-Vinkovci típusú) korsó, bögre és kettős kónikus testű, hosszú, kónikus nyakú, fúlet­len, hasvonalán bütykökkel díszített edény fordul elő a népesség temetkezéseiben. 46 A sírmellékletek közül ki kell emelnünk két kü­lönleges edényt. Az egyik a Debrecen-Köntöskert, Bezerédj utca 30. szám alatt feltárt temetkezés ur­nájában, a hamvak között előkerült kis pohárka, melyet emberi arccal díszítettek. Analógia nélkül áll mind a Makó-Kosihy-Caka-kultúra, mind a tel­jes kora bronzkor leletanyagában. Nem minden­napi használati edény volt, rendeltetése azonban kérdéses. Közlői feltételezik, hogy talán a temetke­zéshez kötődő libációs szertartásnál használhatták (NÉMETI-DANI 2001, 103, 105, 8. kép 3, 9. kép 2). A má­sik különleges darab a Budapest III.-Aranyhegyi úton feltárt szórthamvas temetkezésben előkerült, stilizált emberi (női) alakot mintázó edény, mely közlője szerint szintén a szakrális szférába tartozik (KALICZ-SCHREIBER 1994, 41, Abb. 2. 4a-b). Ezen két — a szakrális szférába tartozó — edé­nyen kívül külön említést érdemel még 2 edény, melyek a Makó-Kosihy-Caka-kultúra népességé­nek a szomszédos kultúrák népességéhez fűző­dő kapcsolataihoz jelentenek adalékokat. A Kun­peszér-Sinai hegyi temetkezésben előkerült egy hengeres testű, kétfűlű kis palack, mely a So­mogyvár-Vinkovci-kultúra egyik legjellegzetesebb edénytípusa (TÓTH 1998, 4). A Tata-Tófarok lelőhe­lyen feltárt temetkezés egyedülálló, négyszögletes hasú edényének közeli párhuzamai a cseh Riv­nác-kultúrában találhatók meg (VADÁSZ-VÉKONY 1979, 60, II. t. 6; KALICZ-SCHREIBER 1994, Abb. 13. 5a-b). A különböző edénytípusok együttes előfordulá­sának valamennyi variációját a jelenleg rendelke­zésünkre álló adatok alapján nem érdemes meg­vizsgálni a temetkezésekben. Egyrészt azért, mert túl kevés az ismert temetkezések száma és ezekre vonatkozóan is sok a bizonytalan adat, másrészt pedig azért, mert rendkívül sokféle variációja van a különböző edénytípusok együttes előfordulásának, és ezen variációk többsége ma még csak 1, legfel­jebb néhány sírban jelenik meg. Két olyan eset van, mely meglehetősen gyakran fordul elő (4. táb­lázat). Az 54 temetkezésből 11-nél a sírban mind­össze egyetlen edény, egy fazék vagy egy amfora került elő. Egy kivételtől — Sal'a/Vágsellye — el­tekintve urnás temetkezésekről van szó. A másik gyakran előforduló eset, hogy a sírban 1 fazék vagy amfora és 1 tál kerül elő. Tíz ilyen temetke­zést ismerünk, valamennyi urnás. Ezen 10 urnás te­metkezés közül azoknál, melyeknél az urna és a tál helyzete megfigyelhető volt, illetve előkerülési helyzetükből következtethetünk eredeti elhelyezé­sükre (Kál-Legelő-Ill. 17. és 53. sír, Pi§colt-„Nisj­párie'VPiskolt-Homokos domb 74. és 121. sír, Sze­ged-Kiskundorozsma-Nagyszék II. 1615., 1616. és 1630. objektum, Szeged-Kiskundorozsma-Subasa 234. objektum) a tálat aljával lefelé az urna szájába helyezték. 47 A népesség temetkezéseiben előkerült edények­ről való jelenlegi ismereteinket a következőképpen összegezhetjük. A temetkezésekben előkerült edé­nyek számát tekintve jól érzékelhető különbség mutatkozik az urnás és a szórthamvas rítusú temet­kezések között. Míg az urnás temetkezések döntő többségében mindössze néhány (1-3) edény került elő, addig a szórthamvas temetkezések többségére a nagyobb számú (4-12 vagy 13) edénymelléklet a jellemző. A temetkezésekben — a településleletek­hez hasonlóan (KALICZ 1998, 12) — a leggyakrabban előforduló edénytípusok a fazekak és tárolóedé­nyek (amforák), valamint a (nem belsődíszes) tá­lak. Viszonylag gyakran helyeztek a sírokba belső­díszes tálakat és a Somogyvár-Vinkovci-kultúra hagyományait őrző egyfülű kis korsókat és füles poharakat is. Míg a fazekakból, tárolóedényekből (amforákból), belsődíszes és nem belső díszes tá­lakból az esetek többségében egy sírban l-l darab került elő, addig a Somogyvár-Vinkovci-kultúra hagyományait őrző egyfülű kis korsókból és füles poharakból gyakran többet (2-7 darabot) helyeztek ugyanabba a sírba. A nem belsődíszes tálak megje­lenésének arányában nincs jelentős különbség a 46 Az utóbbi, ritka edénytípussal a közelmúltban részletesen foglalkozott Kulcsár Gabriella és Szabó János József a Kál-Le­gelő-III. lelőhelyen feltárt sírok közlése kapcsán (KULCSÁR-SZABÓ 2000, 32, 37, 4. kép 2). 47 A tálat 2 olyan urnás temetkezésben — Debrecen-Köntöskert, Bezerédj utca 30. (NÉMETI-DANI 2001,103, 8. kép 3) és Piçcolt­„ Nisipärie "/Piskolt-Homokos domb 90. sír (NÉMETI 1979, Fig. 1. 3) — is az urna szájába helyezték aljával lefelé, melyekben 3 edény került elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom