A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor – TÜRK Attila: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma-Hosszúhát-halomról

Eddig a honfoglalók megtelepedését növényföldrajzi és talajtani szempontból próbálták vizsgálni (BÁLINT 1980; NÉMETH 1973). A fentiek szerint azonban a Maros-torokkal szemközti tágabb régióban és az adott időszakban ennek másodlagos jelentősége lehetett, hiszen pl. a kiskundorozsmai és a kiskunhalasi talaj minőség szempontjából eltérő volt, az előző löszös, az utóbbi homokos, mégis azonos időszakban hasonló társadalmi állású közösségek települtek meg az egymástól eltérő talajfajtákon. Az északkeleti kapcsolatról, antropológiai vonatkozásokkal A Duna-Tisza köze déli felének belső területét a rendelkezésünkre álló adatok alapján a legnagyobb valószínűséggel a 10. közepe után, a század második harmadának végén telepítik be, feltehetően fokozatosan. A betelepülők származási helyére a leletanyag északkeleti kapcsolatai utalnak. Erre a kapcsolatra már Mesterházy Károly is felhívta a figyelmet, az általa adott összeállítást (Kecel-Vádéi-dűlő 2. sír, Kiskunfélegyháza-határdomb: MESTERHÁZY 1990. 241-242) az alábbiakkal egészíthetjük ki. A zemplénivel egyazon öntőmintából származó kömpöci nagyszíjvég tulajdonosát e kapcsolat alapján Kürti Béla északról származtatja (KÜRTI 1994, 376; KÜRTI 2000, 317).

74 Valószínűtlen, hogy a Dél-Alföld egyetlen arab dirhemének előkerülése a káliz út forgalmával lett volna összefüggésben,

75 inkább az itt eltemetett fegyveres férfi északkeleti kapcsolatát jelzi. A benepusztai veretek némelyike íjtegez szegély- vagy peremverete lehetett (MESTERHÁZY 1993, 290), amelynek párhuzamai szintén a Felső-Tisza-vidék felé mutatnak. A JánoshalmaKisrátáról ismert karéjos veretek analógiái főként a Felső-Tisza-vidékről, valamint a Duna-Tisza közéről ismertek (RÉVÉSZ 1996, 118-119; RÉVÉSZ 2000, 20). A Kiskunhalas-Bodoglárról származó két kisszíjvégnek tökéletes párhuzamai a karosi II. temető 29. sírjából és Bihar (Biharea, jud. Bihor, Ro)Somlyóhegyről (RÉVÉSZ 2001, 69) ismertek. A zsombói sírból előkerült ezüstlemezes markolatborítású késnek Karoson (RÉVÉSZ 1996, 26) és Tiszaeszlár-Újtelepen (FODOR 1996a, 194) van analógiája. Az övveretek esetében többször megfogalmazásra került, hogy a Kárpát-medencében előkerült példányok mindegyikének van felső-Tisza-vidéki kapcsolata, de fordítva ez már nem igaz, azaz a Felső-Tisza-vidékről igen sok olyan veretet ismerünk, amelynek máshol nincs párhuzama (RÉVÉSZ 1994, 149; RÉVÉSZ 1996, 203). Meg kell jegyeznünk azonban, hogy bár a vizsgált területről ismert néhány leletnek északkeleti kapcsolata van, ezek közül egyik sem tartozik abba a körbe, amelyet Mesterházy Károly az első generáció hagyatékaként határozott meg (MESTERHÁZY 1990, 238-242).

70 érv a fentiekben elmondottak mellett. Véleményünk szerint ez a megfigyelés támogatja Horváth Ferenc (HORVÁTH 1975, 368) és Vályi Katalin (VÁLYI 1996,52) főként régészeti adatokon nyugvó felvetését, amely szerint Ajtony törzsi állama a Tisza jobb partjára is kiterjedt a vízi út védelme érdekében. Tehát a Duna-Tisza közének Tisza menti sávját nagy valószínűséggel a Tiszántúlt megszálló népesség telepítette be, s a temetők felhagyását követően az algyői és a sándorfalvai közösség a Tiszántúlon lelhetett új szállásterületre. 74 Kürti Béla ismereteivel (KÜRTI 1994, 376) ellentétben a kömpöci oldalpálcás zabiáról, kengyelekről és a kétélű kardpenge töredékéről már a leletkataszter is tud (FÉK 1962, 600), a lelőhely szerepel a kétélű kardok listáján is (KOVÁCS 1990, 2. kép; RÉVÉSZ 1996, 124, 555. j., 131). Ugyanakkor nem zárható ki annak lehetősége, hogy a ránk marad kétélű kardpenge töredéke (KÜRTI 1994, 2. kép 20) esetleg egy szablyamarkolatú kardhoz tartozhatott. 75 A 11-12. századból adatolható káliz út (GYÖRFFY 1958, 64) nyomvonalának Szeged környéki szakaszát Györfjy György Szegedtől délre, a Tisza mellettjelzi (GYÖRFFY 1987, 885). Valószínűtlen tehát, hogy a feltételezett nyomvonaltóljóval távolabb, több kilométerre előkerült Kiskundorozsma-Vörös homok dűlői szablyamarkolatú kardos sír halottjának földrajzi elhelyezkedésében az útnak lett volna szerepe, mint ahogy ezt eddig többen feltételezték. A káliz út 10. századi meglétére, birtoklására vagy biztosítására, egyszóval használatára még annyi régészeti bizonyítékunk sincs, mint a halasi útra. Ha mégis hiszünk a káliz út használatában, földrajzi közelségük alapján inkább a röszkei lelőhelyek jöhetnének számításba. 76 Lektoraink, Kovács László és Révész László egyaránt fenntartásaikat fogalmazták meg a tárgyalt területről ismert leletanyag 10. század második felére való keltezése és a részben erre épített történeti interpretáció kapcsán. Véleményük szerint az ismert leletanyag döntő többsége nem keltezhető pontosan a 10. századon belül, illetve nem kellően megalapozott az a felvetésünk, hogy terület betelepítése a század második felében, Északkelet-Magyarország felől történhetett. Ennek ellenére úgy gondoljuk azonban, hogy már jelenleg is számos érv szól elgondolásunk mellett, még ha sok fontos kérdésre nem is tudunk választ adni. Nem vitatható ugyanis az alaphelyzet, miszerint a tárgyalt területről viszonylag nagy számban ismert kis sírszámú temető vagy magányos temetkezés. Ez a tény mindenképpen felveti a kérdést, hol keressük az ide temetke-