A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor – TÜRK Attila: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma-Hosszúhát-halomról

sen franciának meghatározott pénzek beszerzésére lehet magyarázat. Ellentmondani látszik ennek azonban az a történeti forrásokban szintén megörökített tény, hogy hazatérőben a bajorok súlyosan megverték a magyarokat Észak-Itáliában (GYÖRFFY 1984, 686; KRISTÓ 1993, 88). Továbbá a 95l-es hadjárat ellen szólhat az is, hogy hiányzik a leletegyüttesből II. Berengar 950-961 között vert pénze, amelyet egy 951. évi hadjárat során a vitéz már megszerezhetett volna. Mivel 947-ben, vagyis a pénzek megszerzésekor harcosunk hadra fogható életkorban lehetett, nagy valószínűséggel elmondható róla, hogy részt vett a 930-940-es évek kalandozó hadjárataiban. A lelet földbe kerülésének idejét a régészeti leletek segítségével csak tág határok között tudjuk megadni. A legkorábbi időpontot a leletegyüttes zárópénzének verési ideje, illetve megszerzésének dátuma határozza meg. A legfiatalabb lelet II. Lothar (945-950) pénze, melyet 945-ben kezdtek verni, megszerzésének legkorábbi ideje 947, a Taksony által vezetett itáliai hadjárat éve, így ez a dátum jelenti a lelet földbe kerülésének legkorábbi időpontját, a terminus post quemet. A felső időhatár tekintetében a régészeti leletek alapján csak a 10. század harmadik negyedét adhatjuk meg, bár feltűnő, hogy a gazdag érmeanyagból hiányoznak a 950 után vert pénzek. A Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sírban feltárt pénzek feltűnően kevéssé voltak kopottak, a lyukak hátoldalán a sorja

62 még valamennyi esetben megfigyelhető volt, amelyből általában arra következtethetnénk, hogy az érmék a megszerzés időpontja után hamar földbe kerültek. De felmerül annak a lehetősége, hogy az érmék nem a megszerzést követően, hanem később kerültek az övre, és a lyukak hátoldalán lévő ép sorja inkább az öv rövid ideig tartó használatáról vall.

63 A veretek döntő többségén jól olvasható volt a felirat is, kopásnyomok alig voltak rajtuk. Az ebből adódó következtetés, vagyis a veretek korai fölbekerülésének lehetősége összhangban áll a lelet radiokarbon kormeghatározásának eredményével, amely szerint 955 előtt sor került a temetésre. A megszerzés legkorábbi időpontjától számítva a használat a fentiek értelmében maximum 8 év lehetett. Ebben az esetben azonban a harcos 50 éves is elmúlt, amikor a hadjáratban való részvételre vállalkozott. Kovács László megfigyelése szerint a 10. század első felében főként díszítményként a ruhára és a lószerszámra varrva találjuk a pénzeket, míg a század második felében, illetve végére a nyakba akasztás szokása erősödik meg (KOVÁCS 1988, 168). A pénzes sírok összetételében a század második felében a fegyvertelen férfi-, illetve női és gyereksírok aránya dominál. Kovács László megfigyelése erősíti véleményünket, hogy a tárgyegyüttes legkésőbb a 10. század harmadik negyedében biztosan eltemetésre került. A csontokból elvégzett radiokarbon kormeghatározás 2 sigmára kalibrált értéke 95,4% biztonsággal megállapította, hogy a lelet 955 előtt földbe került. (Az 1 sigmás érték alapján, kerekített koradatként megadott 800-890 közötti naptári kor, a pénzek, illetve a történeti adatok alapján nem fogadható el.) A Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sír megásását a férfi sírjából előkerült érmék, az elhunyt életkora, valamint történeti megfontolások alapján — a radiokarbon kormeghatározás eredményét is figyelembe véve, de nem döntő érvényűnek tekintve — a 10. század második harmadának végére, illetve a harmadik negyedére valószínűsíthetjük, a ló mortalitása alapján május-október közötti időszakra. Közel hasonló időpont meghatározására ad lehetőséget a zsombói sír is. Az ott előkerült tegezt díszítő csontlemez alapján a temetkezést — a hasonló tárgyakat tartalmazó sírok vizsgálatánál — a szeriáció a második csoport első helyén szerepelteti, azaz a 10. század 2. harmadára keltezi (STRAUB 1999, 1. táblázat). De a szeriációban nem szerepelhetett — a vizsgált síregyüttesek közötti egyedisége miatt — a sírból előkerült kengyelpár. A két eltérő, nem klasszikus honfoglaló típusú kengyelt — egy Karoling-normann és egy egyenes talpú, boltozatos szárú típust — a 10. század első két harmadára keltezik (MESTERHÁZY 1981, 221-222; RÉVÉSZ 1999. 282). A zsombói férfi övét díszítő, ezüstlemezből kivágott övveretek

64 a század második felére válóok Az érmék átütésénél következetesség nem figyelhető meg a tekintetben, hogy rendszeresen az érme elő-, illetve hátlapját használták díszítőfelületnek. 63 Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk a N

C-es kormeghatározás eredményét, és a 947-es hadjárat volt a harcos életének első kalandozása, melyben fiatalemberként vett részt, akkor az idős korában elhunyt férfi temetésének legvégső, régészetileg indokolt ideje akár a 970-es évek is lehet. 64 Az ezüstlemezből kivágott lemezes övveretek besorolása az öntött, négyzetes, gyakran téglalap alakú áttöréssel ellátott veretek közé (RÉVÉSZ 1996, 105), félreértésen alapul.