A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor – TÜRK Attila: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma-Hosszúhát-halomról
színűsíthetőek, mivel nincs sem a Kárpátoktól keletre, sem pedig a Felső-Tisza-vidéken párhuzamuk, nem valószínű tehát, hogy első, esetleg második generációs temetkezés volna. Az említett, eltérő típusú kengyelek az eddig ismert hasonló kengyelek között a legdélibb példányok. Egy síron belüli közös előfordulásukra nem ismerünk más példát. A sírt a lemezes övveretek miatt az eddig megismert, hasonló kengyeleket tartalmazó síregyütteseknél későbbre keltezzük. Az elhunyt férfi idős korát figyelembe véve sírjának megásását a 950-960-as évekre valószínűsíthetjük. A szóban forgó két temetkezés leletanyaga — mindkettőben a közvetlen nyugati zsákmányra utaló leletek (ezüstlemezek, érmék és nyugati kengyelek) kerültek elő — az alábbiak szerint csak a terminus post quem-et adja meg, tehát a 10. század harmadik negyede az a legvalószínűbb időszak, amelyből a zsombói és a Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sír származik. Amennyiben a hagyományos veretes övek hatalmi jelvények voltak, amelyeket szolgálatért, kinevezés gyanánt kaptak tulajdonosaik a fejedelemtől, illetve felettesüktől (RÉVÉSZ 1996. 105), akkor a zsombói és a Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sírból ismert övdíszítés az öntött övveretek készítése és viseleti ideje után jelenhet meg mint kényszermegoldás, 65 amikor megszűnt a kalandozások során szerzett nemesfém-utánpótlás. Esetleg a veretes öv ebben az esetben már nem is valódi méltóságjelvény, csupán annak utánzata. Általánosan elfogadottá vált, hogy a honfoglalást követően a nemesfémszerzés lehetőségeinek bősége váltotta ki a korszak ötvösművészetének kivirágzását (DIENES 1969, 118-120). így talán nem jogtalan arra gondolni, hogy a nyugati kalandozásokban bizonyíthatóan részt vett férfiak közül azok, akiknek nemesfém melléklete igen kicsi, a lehetőségek bezárultát, azaz az ausburgi vereséget követő időben éltek, illetve temették el őket. 66 Hasonló horizontot — a század közepét, harmadik negyedét — gondolunk reálisnak a területről, a Duna-Tisza köze déli feléről ismert többi magányos temetkezés vagy kis sírszámú temető döntő többségénél is, mert első generációsnak gondolt leletanyag Keceltől délre nem ismert (MESTERHÁZY 1990), 67 amennyiben a közvetlenül Tisza és a Duna menti sávban fekvő temetőktől (pl. Algyő, Sándorfalva) eltekintünk. Ennél differenciáltabb képet alkotni a ma rendelkezésünkre álló adatok alapján nem lehet, mert hiányzik a terület — Csongrád és Bács-Kiskun megye — 10. századi leletanyagának corpusszerű közzététele és az új, hiteles feltárásokból származó, jól megfigyelt és dokumentált temetkezések publikálása, a korszak leletanyagának tipokronológiai feldolgozása. A terület természetföldrajzi sajátosságáról A Hosszúhát-halmon feltárt honfoglalás kori lelőhely a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalán, két markánsan elkülönülő tájföldrajzi alakzat találkozásánál fekszik (ANDÓ 1995, 1. grafikai melléklet). Kiskundorozsma nyugati határában, a településtől 1,5-2 km-re, ÉK-DNy-i irányban húzódik a Duna-Tisza közi homokhátság peremterülete, melyhez kelet felől folyamatosan emelkedve a Tisza egykori ártere csatlakozik. Az előbbi, magasabban fekvő térszín jellegzetes fedőanyaga a lösziszapos és lepelhomok. Az Ásotthalom-Domaszék-Dorozsma, illetve a Kőrös-ér vonalától Ny-ra, a Duna-Tisza közi hátság irányában tavakkal és erekkel egyre kevésbé tagolt a felszín. Valószínűleg ezzel áll összefüggésben, hogy Csongrád megye nyugati határából csak néhány szórványos 10-11. századi lelőhelyet ismerünk (KÜRTI 1994, 372). A homokhátat keletről a mélyebben fekvő, alluviális térszín szegélyezi, mely egykor a Tisza árterületéhez tartozott és vastag üledékréteg halmozódott fel rajta (ANDÓ 1995, 13). Az egykori ártér területét tavak 65 A fentiek alapján, véleményünk szerint nem azonos időszakban, nem azonos indokkal díszítik ezüstlemezekkel a lószerszámot és a nyerget, valamint az öveket. Ez utóbbiak sima ezüstlemezzel és érmével való feldíszítése, a fentiek értelmében, kényszer szülte megoldás lehetett. 66 Mi sem értünk egyet a korszak nemesfémből készült, eltérő funkciójú díszeinek túlértékelésével, de egy adott terület és korszak társadalmi differenciáltságát a régész a maga sajátos eszközeivel nem tudja másként megközelíteni, még ha tisztában van is azzal, hogy ebben az esetben is elsősorban halotti szokással van dolga, ugyanúgy, ahogy az obulusadás, a lovastemetkezés vagy a szemfedő adásának esetében. Ehhez adalék, hogy a zsombói sírból előkerült ezüstleletek súlya 10,15 g, a Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi férfi érmeinek összsúlya 15 g. Összehasonlíthatatlanul gazdagabban temették el a szűkebb régió férfiai közül az öntött övveretekkel eltemetett domaszéki vagy az ásotthalmi (Szeged-Királyhalom) harcost, hogy csak a férfiaknál maradjunk (Az előbbi véreiéinek összsúlya « 92,58 g, az utóbbié pedig « 25 g). 67 Az ásotthalmi dirhem alapján nem lehet e temetkezést első generációsnak tekinteni, mivel a síregyüttes ránk maradt darabjai ezt nem igazolják.
