A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor – TÜRK Attila: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma-Hosszúhát-halomról
1. diagram: A radiokarbon vizsgálati eredmények és az egyes érmék verési idejének összefüggései Diagramm 1: Der Zusammenhang der Radiokarbondaten und der Prägungszeit der einzelnen Münzen lehetséges idejére vonatkozó -— megfigyelésekkel. Az antropológiai anyagból vett minta alapján mért érték (lásd táblázat!) jól összevágni látszik a sírból előkerült érmék verési idejéből levonható kronológiai tanulsággal. Az eddig ismertté vált vagy rendelkezésünkre álló, a Kárpát-medence 9-12. századi történetével kapcsolatba hozható vizsgálati eredmények és a belőlük levonható tanulságok alapján a helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A dunacsébi és az Opusztaszer-Kiszner-tanyai sír 57 mellett az 1. táblázatban szereplő lelőhelyekről származó anyagok esetében ismerjük a radiokarbon vizsgálat eredményét. A rendelkezésünkre álló adatokból az alábbi tanulságok vonhatók le: A csontminták koraként a 14 C-es vizsgálat alapján megadott időintervallumból az 1 sigmás eredmények 68,3%-os, a 2 sigmás eredmények 95,4%-os pontosságúak. 58 A kormeghatározás pontossága a megadott intervallum egészére egyformán vonatkozik, másképpen mondva egyik év sem valószínűbb a másiknál. Ezt tudomásul véve, az érmés sírok esetében a 14 C-es eredményből biztosan 57 A publikációból nem derül ki, hogy melyik sír anyagát vizsgáltatta meg Vályi Katalin (VÁLYI 1996, 51), bár logikusnak tűnik, hogy az L, lovas íjász sírjából adott mintát. A pontatlanság miatt Kristó Gyula az ópusztaszeri eredményekre utalva már három sír vizsgálati eredményére hivatkozik (KRISTÓ 1997, 253). 58 Ez vonatkozik az Opusztaszer-Kiszner-tanyai eredményre is. Azaz a N C-es vizsgálat alapján adott meghatározás szerint 960 és 1030 között bármelyik évben megáshatták a vizsgált temetkezés/eke/t, sőt mi több, a 2 sigmás eredmény — amelyet nem tettek közzé — vélhetően még egy ennél is tágabb, de ugyanakkor valószínűbb eredményt mutatna. Éppen ezért nem tartjuk meggyőzőnek Vályi Katalin és Kristó Gyula véleményét a sír/ok/11. század eleji keltezését Illetően, hanem a Vályi Katalin által is megadott 10. század utolsó harmadára való dotálással értünk egyet, amelyet más, főként régészeti szempontok is valószínűsítenek. Érdekes, hogy a celarevói és a pusztaszeri minta vizsgálati eredményéből mindketten a fiatalabb időszakot fogadják el, nem az egyéb szempontok alapján várható idősebb évszámot. Kristó Gyula munkájában néhány oldallal később, radiokarbon vizsgálati eredményekkel megerősített tényként hivatkozik arra, hogy lovastemetkezés 1000 körül is volt (KRISTÓ 1997, 255). Nem pontos az ópusztaszeri 1. sírral kapcsolatban Kristó Gyula azon állítása, hogy olyan „ íjas-tegezes lovastemetkezésről van szó, amelyet általában a 10. század első évtizedeire szoktak keltezni. " (KRISTÓ 1997, 252), mivel ennek ellentmondanak az általa is jól ismert, a század középső harmadában vert pénzekkel terminus post quem keltezett lovas-tegezes sírok. Vályi Katalin érvelését Trogmayer Ottó nem csak reflexből utasította el (KRISTÓ 1997, 252), hanem kellő bölcsességei tanúsítva, s az általános tapasztalat alapján maradt a tág, 10. századi keltezésnél. Nála részletesebben Révész László reagált az ópusztaszeri sírok értékelésére. Fenntartásait — a temetkezések erősen bolygatottak voltak, ismeretlen számú sírt semmisíthettek meg, az előkerült leletanyag nem alkalmas szűkebb időszaki besorolásra, a radiokarbon vizsgálati eredményeket az ásató egyoldalúan értékelte — hangoztatva jogosan fogalmazta meg: egy-egy régió leletanyaga leginkább csak önmagával hasonlítható össze (RÉVÉSZ 1997, 34. j.; RÉVÉSZ 1998, 526-527).
