A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

HEINRICH-TAMÁSKA Orszolya: Megjegyzések a kora avar kori ötvösművészethez a fogazással díszített leletek kapcsán

vössírokban. Az itt talált munkaeszközök mellett, melyek a fentebb említett munkafázisokra utalnak, főleg préselőminták kerültek elő. Ezeket a bronzból öntött mintákat a kutatás eddig inkább stilisztikai, kevésbé technikai szempontból dolgozta fel.

35 E leletegyüttesek mellett további, magányos préselőminták is előfordulnak az avar kori anyagban, így pl. Zamárdiban (BÁRDOS 2000, 112, cat. 101), Erzsébetvárosban (Dumbraveni, Ro), Korondon, (Corund, Ro), Pancsován (Pancevo, Yu) (GARAM 2001, Taf. 139/2, 9-10),

36 Biskupija-Pliskovban (KOROSEC 1958. 29ff; CSALLÁNY 1933, Taf. VII/1-25), valamint szórványleletként az avar birodalom mai ausztriai részén (GSCHWANTLER-WINTER 1992, 108-112. 116-117. Taf. 1/1-3, Taf. 2/4-5, Taf. 3/10-11) és egyéb ismeretlen magyarországi lelőhelyeken (FETTICH 1926, Taf. Vll/l-6). Az avar kutatáson belül ezeket a mintákat kivétel nélkül préselőmintának tekintik (GARAM 2001, 113rf7>. A Meroving-kori, hasonló jellegű tárgyak vizsgálata azonban azt mutatja, hogy nem lehet minden esetben biztosan eldönteni, hogy ezeket a formákat préselő- vagy öntőmintaként használták-e. Az itteni tárgyak funkciójának megoszlása csupán a korabeli anyagban talált párhuzamokra alapulhat, mely leginkább bizonyítja, hogy a használatuk kétoldalú volt (CAPELLE-VIERCK 1971. 36. 82).

37 Vierck feltételezi továbbá, hogy az általunk ismert fém- és bronzminták tulajdonképpen csak egy kicsiny részét képezik az eredetileg használt, szerves anyagból (pl. fából) készült mintaformáknak, melyek nem maradtak meg (CAPELLE-VIERCK 1971. 77. 83). Adonyból, Fönlakról és egy ismeretlen magyarországi lelőhelyről, egyéb minták között, egy-két fogazással díszített bronz formaminta is ismert. Mindegyikük ornamentikával borított felületet mutat, amihez aránylag keskeny vastagság és sima hátoldal társul (Ad/0/1-2; Fö/0/1-3; Unb/0/2; Vid/0/1). A kutatás ezeket a tárgyakat préselőmintaként értelmezte. Mint ahogy már fentebb említettük, a préselés olyan munkafolyamat, melynél a fémből nem veszünk el, hanem csak formázzuk. A préselés a formába trébelésnek olyan változata, minek során a vékonyra kalapált lemezt a mintára nyomják vagy ütik azzal a céllal, hogy a lemez a minta reliefszerüen kialakított felületét átvegye (BÜHLER 1999, 434).

38 A mintáknak két formáját különböztethetjük meg: a pozitív, kiemelkedő és a negatív, bemélyedő préselőmintát. A felhasznált minta típusára többnyire a kész tárgy alapján is lehet következtetni. A lenyomat ugyanis mindig azon az oldalon jelentkezik élesebben, ahol a lemez közvetlenül a préselőtőre simult. Bár a középkori ötvöstechnika legfontosabb forrása, Theophilus Presbyter nem említi a pozitív préselési módot, a legtöbb népvándorlás kori préselőminta kiemelkedő kiképzésű, sima hátlapú (BÜFILER 1999, 433-434). Az eddig ismert avar kori préselőtövek is beleillenek ebbe a képbe; sima hátlapjukkal feltehetően alátétként szolgáltak a préselés folyamata alatt. Fontos volt, hogy a megmunkálás során a présminta ne csússzon el, ezért lehetséges, hogy a rögzítéshez tenaxot használtak (ARMBRUSTER 2001, 157f).

39 A présmintára fektetett lemezre még egy vastag bőr- vagy ólomlapot helyeztek, amire egyenletes kalapácsütéseket mértek. Foltz így rekonstruálta ezt a technikát a civezzanoi II. sír arany lemezkeresztjének vizsgálata kapcsán (FOLTZ 1974, 173-175). Vierck ezzel ellentétben a Meroving-kori préselőminták feldolgozásakor fordított megoldást javasolt. A préselőtövet díszített oldalával lefelé helyezték a puha alátéten fekvő lemezre, és a hátlapjára kalapáltak (CAPELLE-VIERCK 1971, 46, 82). Mivel azonban a legtöbb préselőminta kevés használati nyomot mutat és főként a hátoldalukon nem találhatók kalapácsnyomok, a mai kutatás általában lőmintának (HAMPEL 1905, II. 393/7, 446/3; Stadler, P.: Die Seriation awarischer Gürtelgarnituren. Doktori értekezés. Universität Wien 1985, 168). 35 Elsősorban a stilisztikai analízis és az olyan leletek keresése a cél, amelyeknél feltehető, hogy az adott préselőtöveken készültek (HAMPEL 1905, II. 747-751; CSALLÁNY 1933, 52ff; FETTICH 1926, 19ff; FETTICH 1929, 85ff; Stadler, P.: Die Seriation awarischer Gürtelgarnituren. Doktori értekezés. Universität Wien 1985, 168-193). 36 Garam ide sorolja a tiszafüredi 28. sír egyik leletét is, mely véleményem szerint nem préselőminta (GARAM2001, Taf. 139/8). 37 A német szakirodalomban terminológiai problémát jelent a ún. „ Modell" és a „ Model" vagy

1 „Matrize" közti különbség. Roth szerint az első öntő-, a második préselőmintát jelent. Azonban éppen azért, hogy biztosan nem lehet szétválasztani a funkciókat, kérdésessé válik a használatuk (ROTH 1986, 52). Vierck és Capelle ezt a problémát úgy oldja fel, hogy a pozitív mintákat nevezik „

Model"- illetve „ Patrizen"-nek és a negatívan kiképzetteket „Modell"-nek (CAPELLE-VIERCK 1971, 36, 82). 38 A préseléssel szemben meg kell különböztetni az ún. nyomást (drücken), amely a cizelláláshoz hasonlóan fémforgács, anyagveszteség nélküli kétoldalú lemezmegmunkálásra utal. A cizellálással ellentétben azonban nem poncot és kalapácsot, hanem nyomóacélt (Druckstahl) használtak a formázáshoz puha alapon (BÜHLER 1999, 434; BREPOHL 1987, 225-229, Kap. 74).