A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

HEINRICH-TAMÁSKA Orszolya: Megjegyzések a kora avar kori ötvösművészethez a fogazással díszített leletek kapcsán

Foltz rekonstrukcióját fogadja el. Itt ugyanis a minta megterhelése minimális, mert a kalapácsütések jóval kisebb munkaerőt igényelnek (BÜHLER 1999, 434). Armbuster ezen kívül még megjegyzi, hogy a mély mintázatú préselőtöveknél a lemezt először egy ponccal vagy más lekerekített végű eszközzel kellett formába nyomni, illetve trébelni (ARMBRUSTER2002, 1580A fönlaki fogazott préselőformák (Fön/0/1-3), az adonyi (Ad/0/1-2) és a szakirodalomban fogazottnak tartott kunszentmártoni (CSALLÁNY 1933, Abb. 1; 1. kép 2) fonatmintás darabokkal ellentétben, csak alacsony használati fokot mutatnak. Az adonyi lelet veret- és szíj vég formájú préselőmintájának pozitív profilú díszítésén több helyen vannak olyan jellegű sérülések, melyek a préselés folyamán használt kalapácsütésekre vezethetők vissza. Az eddigiek ismeretében azonban rendkívül érdekes, hogy a fogazással díszített préselőmintáknak alig van párhuzamuk leletcsoportunkban. Az egyetlen már megfigyelt összefüggés csupán a fönlaki szíj vég formájú préselőtö (Fön/0/1) és a cikói szíjvégek (Ci/533/1-9) között van.

40 A többi fönlaki, vidini és az ismeretlen lelöhelyű formamintáknak (Fö/0/2-3; Vid/0/1; Unb/0/2) nincsenek közvetlen stilisztikai megfelelői az avar anyagban. Ezzel szemben az adonyi darabok olyan típusú fonatornamentikát mutatnak, amire csak az öntött leletek közt találunk példát.

41 Viercket követve érdemes lenne átgondolni, lehetséges-e, hogy az ismert préselőminták némelyike szerepet kapott öntött tárgyak készítése során is? A préseléshez felhasznált lemezeket többnyire kalapálással tették vékonnyá. Az „ötvösölés"

42 a préseléshez és a trébeléshez hasonlóan, anyagvesztés, tehát fémforgács nélküli megmunkálási technika, melynek során az alapanyagot kizárólag formázzák, de nem vágják, vájják vagy vesznek el belőle. Míg a trébelés olyan megmunkálás, amely során a fémből úgy dolgozzák ki a formát, hogy az anyagvastagságot csak minimális mértékben változtatják meg, addig az ötvösölés során egy fémrúd keresztmetszetét alaposan megváltoztatják, tehát ez utóbbi eljárásnál a fém vastagsága erősen átalakul. A megmunkálás mindkét esetben üllőn, kalapácscsal történik. A trébelésnél azonban puha alapon ponccal is lehet dolgozni. Ötvösölni a munkadarabot mind hideg, mind meleg állapotában, trébelni csak hidegen lehet. Az utóbbi eljárás során azonban a tárgyat ismételten felizzíthatják és lehüthetik (BREPOHL 1980, 171, 228; BÜHLER 1999. 430). A felhasznált alapanyag és a megmunkálás között szoros összefüggés van. Metallurgiai összetételtől függően egyes technikák lehetnek különlegesen alkalmasak, de teljesen alkalmatlanok is. Préselésre nemesfém és különböző színesfém és színesfém ötvözetek ideálisak. Leginkább tiszta arany-, ezüstvagy rézlemezt ajánlatos felhasználni (GRODDE 1990, 20; ROTH 1986, 52f; DRESCHER 1978a, 63-72). Bronz csak 6%-as óntartalomig használható, de jó minőségű sárgaréz lemez is préselhető (DRESCHER 1978a. 63, 2.§; GSCHWANTLER-WINTER 1992, 117). Theophilus Presbyter arany-, ezüst- és rézlemezek préselését említi. Ezek előállítása az öntvények lemezzé való kovácsolásával történt; a folyamat előtt a rézből ki kellett vonni az ólmot (BREPOHL 1987, 89f. Kap. 26, 147, Kap. 50, 199f, Kap. 67). Mint fentebb említettük, a magasabb óntartalom is gyengítheti a rézötvözet kovácsolásra és trébelésre való alkalmasságát, mivel az anyag ilyenkor törékennyé válik. Öntésnél azonban gyakran magasabb óntartalmú fémet használtak. Az alacsonyabb olvadási pont és a jobb önthetőség érdekében a tiszta bronzban az ón aránya 14%-ig növelhető. Az ötvözetet ezen túl ólom hozzáadásával is gazdagíthatjuk, mely folyékony állapotban a fenti folyamatokat segíti (BÜHLER 1999, 442). Az ólommal kevert bronzok e tulajdonságuk miatt egész vékony öntvények előállítására és különösen finom mintájú felületek öntésére alkalmasak, továbbá alig igényelnek utólagos megmunkálást (KÖLTŐ 1982, 24, 61. j.; BOL 1985, 17; BÜHLER 1999, 442). Általában megállapítható, hogy az ólom-, az óntartalom megnövekedése csökkenti az ötvözet zsugorodását a lehűlési folyamat alatt (KÖLTŐ 1982, 24). Az avar kori rézötvözeteket eddig kizárólag a késő avar kori anyagnál vizsgálták. Elsőként Fettich foglalkozott ezzel a témával, és az ő eredményei egységes 10%-os óntartalmat mutattak ki az ötvözetekben. Bár az anyagminták kiválasztása nem mondható reprezentatívnak, ő arra a követ39 Theophilus Presbyter szurokkal vagy viasszal kevert anyagot ajánl tenaxként (BREPOHL 1987, 167, Kap. 59). 40 Stadler, P.: Die Seriation aw arischer Gürtelgarnituren. Doktori értekezés. Universität M jen 1985, 171. 41 Mégha nem is teljesen azonosat. Ld.: Ad

/

0/2-höz: Ig/III/1; Ad/0/1-hez: Kunm/0/1-9; Lich/0/1. 42 Az ötvösölés a német „ schmieden " szakszó fordítása, amely a vas és a színes-, illetve nemesfém kalapáccsal való alakítására vonatkozik. A részmunkafolyamatok a „ domborítás", a „ kalapálás ", a,, verés " és a „ terjesztgetés" (FRECSKAY1912, 318, 538). Ezzel ellentétben a kovácsolás magyarban általánosan a vas tüzes megmunkálását jelenti.