A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

HEINRICH-TAMÁSKA Orszolya: Megjegyzések a kora avar kori ötvösművészethez a fogazással díszített leletek kapcsán

fejlapú és állatfejben végződő lábú fibula előállítására szolgált (BENINGER 1966, Taf. 5/15-16; WERNER 1970, 69ff, Taf. 4/la-2b; CAPELLE-VIERCK 1971, 49-51). Mindkettőt öntőmintának értelmezik, mivel a hátoldalukon a tűtartó rögzítő szögeit nem hajtották vissza, és a rugótartó csapokat nem fúrták át (CAPELLE-VIERCK 1971,5l).

28 A zavisti bronz szórványlelet is hasonló jegyeket mutat, bár itt a fibula rugótartó csaplemezei hiányoznak (WERNER 1970, 66-70, Taf. 2). A poysdorfi és a Brünn, Kotlarska utcában előkerült ötvössírból különböző ötvöstechnikai munkaeszközök is előkerültek.

29 Driehaus véleménye szerint ezek az eszközök csak gyengébb minőségű tárgyak készítésére voltak alkalmasak; semmi sem mutat arra, hogy aranyművessel lenne dolgunk.

30 Bóna is utal rá, hogy a langobardoknál csak ezüstművesekről tudunk, de ezt a megállapítását elsősorban az írott forrásokra alapozta és arra, hogy a langobard öntvények többnyire ezüstből készültek (BÓNA 1993, 135). Ebben az összefüggésben rendkívül érdekes, hogy a Keszthely környéki kora avar kori, fogazásos díszű leletek közt rendkívül gyakori az ezüstöntvény (ld. katalógus). A langobard kori öntés technikájának Bóna, feltehetően Lászlóra hivatkozva, a viaszveszejtéses eljárást tartja (BÓNA 1993. 135). László a már említett veszkényi lószerszám véreteken vélte felfedezni ennek az eljárásnak a nyomait (LÁSZLÓ 1970, 88). Ezzel szemben Vierck arra a megállapításra jutott, hogy maguk a Meroving-kori fibulaformák szolgáltak öntőmintaként a kétrészes formába öntéshez (CAPELLE-VIERCK 1971, 54, 82). Beninger is tulajdonképpen ezt a megoldást ajánlotta a poysdorfi fibulaminták kapcsán (BENINGER 1934,112). A gepida ötvösművészetben az öntési technikát, a langobardokhoz hasonlóan, elsősorban a fibulák készítésére használták. Az öntési módról és egyéb ötvöstechnikai fogásokról azonban itt még kevesebbet tudunk, mint a dunántúli szomszédoknál. Jelenleg három helyről ismertek kovács- és ötvösszerszámok: Csongrádról, Malomfalváról és Mezőbándról, amelyek azonban technológiai vizsgálatok hiányában nem nyújtanak további támpontot. Mindaddig egyelőre csak feltételezhető, hogy hasonló módszereket alkalmaztak, mint a korabeli langobard ötvösök (NAGY 1993, 67-70; CSALLÁNY 1961.264-269.382-383). Ennek ellenére egészében megállapítható, hogy mind a langobardoknál, mind a gepidáknál magas fokú öntéstechnikai hagyomány nyomait találhatjuk. Azonban itt is, ugyanúgy, mint a kora avar korban, csak a tárgyak alapján lehet következtetni az előállítási módra; az öntés módjára nincsenek biztos régészeti emlékek. Ha azonban a kora avar kori öntési technikára keresünk magyarázatot, nem lehet a helyi, regionális tradíciókat figyelmen kívül hagyni. Elkerülendő azonban, hogy ennek kapcsán etnikai továbbélésre következtessünk, hisz főleg a technológiai tudás átadásáról, illetve őrzéséről lehet szó, ami az etnikumtól teljesen függetlenül is végbemehet (NAGY 1998, 384-386).

31 A fogazásos leleteken túl a kora avar korban az ún. bizánci csatok készültek öntési technikával (WERNER 1953; WERNER 1986, 45; CSALLÁNY 1954; CSALLÁNY 1957; VARSIK 1992; GARAM 2001, 88-107), és ezek több esetben kerültek elő fogazási ornamentikával díszített övgarnitúrákkal együtt is.

32 Az öntésen túl a trébelésnek, a kovácsolásnak és a préselésnek van jelentősége a fogazással díszített leletek készítésénél.

33 Az öntéssel ellentétben

34 ezekre az előállítási módszerekre konkrét bizonyítékokat találhatunk a már említett avar kori öt28 Elképzelhető lenne azonban, hogy félkész tárgyakkal van dolgunk. Winter is mindkét variáció lehetőségét említi egyes ismeretlen lelőhelyről származó késő avar kori leletek kapcsán (WINTER 1996, 356-358, 5.296-5.299). 29 Poysdorf (BENINGER 1966, TA/. 6/1-9); Bruno-Kotlarska ulica (TEJRAL 1976, 8

Iff, 108, Abb. 9-11). Bécsben jelenleg egy ötvössírprojekten dolgoznak, melynek keretében a szerszámok és leletek minőségét vizsgálják. Ennek egyes eredményeit, melyek a poysdorfi sírra vonatkoznak, Daim ismertette a „ Langobarden. Herrschaft und Identität " című, a múlt évben tartott konferencián. Előadásában rámutatott, hogy a poysdorfi ötvösszerszámok rendkívül jó minőségűnek tarthatók. 30 Itt Driehaus Vierck még publikálatlan eredményeire támaszkodik, melyek szerint az eddig ismert germán környezetből előkerült ötvössírokban nem találhatók aranyműves eszközökre utaló nyomok. Az avar kori ötvössírokat Driehaus nem értékeli (DRIEHAUS 1972, 393, 2.J.). 31 Hasonlóképpen a 7-8. századi öntött bronzok kapcsán (KLANICA 1972, 103). 32 Pl. Zamárdi 187. és 193 sír (BÁRDOS 2000, 108, cat. 65, 106, cat. 64). 33 A fém megmunkálásával kapcsolatos magyar szakkifejezéseket Id. FRECSKAY 1912, 311-330! Erre az igen hasznos műre H. Tóth Elvira hívta fel a figyelmemet. A korrektúrát Nagy Margitnak köszönhetem. 34 A fönlaki leletegyüttesből két bronztárgy, egy félkör alakú, ötgombos fejlapú fibula töredéke és egy négyszögletű veret, melyet pontozott keretben a játékkocka ötös oldalához hasonló elhelyezésű pontkörök díszítenek, nem tartható prése-