A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

STRAUB Péter: 5. századi tömegsírok Keszthely-Fenékpusztán

színű korsófűi (14. kép 1) és egy téglaszínű, gyorskorongolt, hornyolt vállú, piros festésű oldaldarab (14. kép 2). 1995/2. objektum: lekerekített sarkú, négyszögletes formájú, sekély gödör rézsűs oldalfalakkal. Az objektum északi és keleti falát a tömegsír, illetve a derítő gödre tönkretette, a nyugati mérhető hossza 235 cm, a déli 187 cm. Homogén betöltéséből római tégla- és imbrextöredékek mellett nagy mennyiségű késő római házikerámia és állatcsont került elő. Előbbiek jellegzetes darabjai a szürke-sötétszürke színű, homokkal és kerámiazúzalékkal soványított, gyűrüstalpú, gyorskorongolt táltöredékek (15. kép 1, 3) és a nagyrészt vízszintesen kihajló peremű, apró kaviccsal soványított, korongolt, szürke fazékrészletek (15. kép 4, 7-8, 10). Említésre méltó még egy polírozott felületű, sötétszürke színű palack nyaktöredéke (15. kép 2), egy hasonló színű, ovális átmetszetű, lapított korsófül (15. kép 6), valamint egy vastag falú, sötétbarna, pelyvával soványított, kézzel formált edény oldaltöredéke (15. kép 9). A cserepek közt előkerült egy erősen korrodálódott, szögletes vas — esetleg csat — töredéke is (15. kép 5).

7 Legutóbb 2001 októberében került elő tömegsírrészlet, mikor is az idézett vendéglátóhely átépítése kapcsán az 1995. évi tömegsír közvetlen környékét megelőző régészeti feltárás keretében megkutathattuk. Ennek során az 1995. évi objektumoktól nyolc méterre északra egy melléklet nélküli koporsós temetkezés,

8 attól hasonló távolságra pedig egy újabb rendellenes testtartású vázat tartalmazó gödör részlete került elő (16. kép). 2001/1. objektum: az ételbár déli raktárhelyisége miatt sajnos csak részben volt feltárható az a gödör, melynek alig dokumentálható foltján belül egy észak-déli irányban hanyatt fekvő, nyújtott testhelyzetű, 20 év körüli nő váza került elő ( 13. kép 2). A remek megtartású váz koponyája a feltáráskor sérült. A mai felszíntől csupán 50 cm-re talált csontváz jobb karjának helyzete kétségtelenné teszi, hogy nem sírról, hanem gödörbe dobott vázról van szó. Bár a kőalapozású épület alapárka nem okozott kárt a vázban, a belső helyiségek padlózata nem tette lehetővé, hogy a bizonyosan egy tömegsír gödrét jelentő objektum egészét feltárhassuk. 2001/1. sír: T: ÉNy-DK. H.: 208 cm, m.: 93 cm, sz.: 50-61 cm. A láb felé keskenyedő sírgödörben kitűnő csontozatú, hanyatt fekvő, 35-40 év közti nő bolygatatlan váza feküdt. Az arckoponya a föld nyomásától szétcsúszott, az alkarok a medencére helyezve. A koporsóból a váz bal lábszár- és combcsontjának külső oldalán 2 cm szélességben maradt meg fekete elszíneződés (13. kép 3). Miután nem vagyunk olyan szerencsés helyzetben, mint amilyen a "Noricum Mediterraneumtól Dalmáciág terjedő terület számos pontja, ahol is az egyes római kerámiatípusokat akár a 6-7. századig is keltezni lehet, így a romanizált népesség pannóniai továbbélésének továbbra is kevés biztos nyoma van, az 5. századi provinciális kerámiaanyag pontosabb keltezése lényegében máig kidolgozatlan, ezzel szembesülünk a fenékpusztai anyag esetében is. Az 1995. évi tömegsírnak a vízszintesen kihajló peremű, behúzott nyakú fazékdarabokra és az osztott peremű korsó-, illetve bögretípusokra kidolgozott kronológia alapján fiatalabbnak kell lennie a 4. század végénél (OTTOMÁNYI 1991, 12). Az 1970-ben feltárt kemencék és hamus gödreik leletanyaga néhány időközben megjelent munka alapján (LÁNYI 1981a; OTTOMÁNYI-SOSZTAR1CS 1998) pedig már kifejezetten az 5. század első felére keltezhető, analógiáik az erőd más pontján hasonló korú horizontstratigráfiai összefüggésben ismertek (MÜLLER 1979). A tömegsírok 5. századon belüli pontosabb keltezéséhez s hogy azok milyen tragédiáról tanúskodhatnak, az erőd és környékének történetének áttekintésével kerülhetünk közelebb. Kutatásunk ma már egyetért abban, hogy az 5. század elejének átmeneti barbár betöréseit követően a hunok dunántúli feltűnése sem jelentette a római élet teljes megszűnését Pannoniában. Leginkább csupán az egzisztenciáját féltő adminisztratív és katonai vezetőréteg elmenekülésével számolhatunk, minek következtében a tartomány római lakosságának további története, a birodalom érdekköréből való kikerülése folytán — egyben az írott források számának drasztikus csökkenése következtében — egyre inkább követhetetlenebbé válik. A pénzforgalom visszaesése, a keresztény hitnek megfelelően a mellékletadás szokásának eltűnése, továbbá importleletek hiányában a viseleti tárgyak uniformizálódása ugyanis azt eredményezi, hogy a 4. század utolsó évtizedeitől az egyes tartományok késő római sírjai pontosabb keltezésre jelenleg alig alkalmasak.

9 Ennek ellenére számos — részben foederati népességgel kiegészült — temetőről feltételezhető, hogy használata átnyúlik az 5. század 7 KBM2001.327.1-328.38. 8 A temetkezés tájolása és erődhöz viszonyított helyzete nem mond ellent feltételezésünknek, miszerint az a fenékpusztai erőd környezetében számos helyen található késő római sírok/sírcsoportok (STRAUB 2000, 213) egy újabbjának tekinthető. 9 A Valentinianus halálát követő száz év két temetőrészlet alapján kidolgozott régészeti periodizációját ld. SA LA MON-BA RKÓCZ11980! A római kontinuitás korábbi szkeptikus nézetének legújabb kritikáiként SZŐKE 1998,257-261; TÓTH 1998, 70-74.