A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória: A Vattina-kultúra kutatása és északi kapcsolatainak kérdése

ban megfelelnek a Perjámos-kultúra kiszombori telepe korai dátumainak (O'SHEA 1991). Mindezek értelmében a Bánát déli részén Pancevo-„Donja Varos"-horizont néven elkülönített leletanyag fontos adatokat szolgáltathat a Perjámos-kultúra kialakulásához is. Természetesen csak abban az esetben, ha az Óbéba—Pitvaros-csoport és a Perjámos-kultúra kapcsolatát genetikusnak értékeljük. Ez esetben a Vattina- és Perjámos-kultúrák kezdetét azonos időszakra tehetjük a hazai kora bronzkor 2. időszakában. Ez egy olyan egységes kerámiahorizontként képzelhető el, melyből területi egységek válnak le és formálódnak eltérő kultúrákká. Mivel ennek az egységes horizontnak a Bubanj Hum Ili-csoport a déli tagja, ez az elmélet ötvözi a helyi és a déli eredet eddigi érvrendszerét. A Perjámos-kultúra esetében azonban a kialakulás kérdésénél mindezek mellett erős nagyrévi hatásokkal is számolni kell (KULCSÁR 1997, 31-34; V. SZABÓ 1999, 57-58; P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 99, 101). A Vattina-kultúra és a Perjámos-kultúra viszonya a későbbi időszakban A romániai Bánát területén a Perjámos-kultúrával szomszédos műveltségi körnek szintén a Vattinakultúrát határozta meg a korábbi kutatás (GUMÄ 1997, 79; MORINTZ 1978, 17-22; RADU 1972; RADU 1972a). Tasié a kultúra legutóbbi monografikus feldolgozása során a romániai Bánát lelőhelyeinek a vajdasági és a szerbiai Vattina-1eletanyágtól eltérő anyaga miatt a Crvenka-Cornecti-típus lelőhelyeit a jórészt olténiai elterjedésű Verbicioara-kultúrához sorolta, és annak utolsó fázisaként, mint területi csoportot különítette el (TASIC 1984a, 85, 88). Az önálló Corneçti-Crvenka-csoportot F. Gogâltan írta le (GOGÂLTAN 1993, 63; GOGÂLTAN 1995, 58; GOGÂLTAN 1996,46). A csoport lelőhelyeinek elterjedési térképe a székudvari (Socodor, Ro) leletek publikálása alkalmával látott napvilágot (GOGÂLTAN 1999, Fig. 15). Gogâltan a csoport kezdetét a Magyarországon honos kronológiai rendszer szerinti korai bronzkor végével - középső bronzkor kezdetével teszi egy időpontra. A csoport eredetével kapcsolatban helyi Gornea-Orlesti-alapokat feltételez, mely kultúra a korai bronzkor 3. időszakában a Maros-kultúra legidősebb leleteivel egyidőben élt. M. Gumä a Bánát bronzkorát tárgyaló legújabb tanulmányában az általa korai bronzkor IIb-nek nevezett fázisban indítja a Cornes,ti-Crvenka-csoportot az első, ún. Cicir-Socodor típusú leletekkel. Ezt a fázist a Reinecke BAI korszak elejére sorolja késő nagyrévi, korai hatvani és késő Gornea-OrIesti-típusú leletekkel. A csoport életének jelentős részét a középső bronzkor második, ún. B fázisának elejére teszi, megszűnését a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának déli, és ennek hatására a Vattina-kultúra keleti elmozdulásához, illetve a Dubovac-Zuto Brdo-Gârla Mare-kultúrák kialakulásához kapcsolja. A csoport jellemző korsóit — melyeket korábban a Vattina-kultúrába soroltak — a Corneçti-Crvenka Ill-alfázisba sorolja. A Corne§ti-Crvenka-csoport létének elismerése mellett a Vattina-kultúra periférikus jelenlétével is számol a romániai Bánátban (GUMÄ 1997,95-126). A romániai Bánátban tehát egy a Vattina- és a Perjámos-kultúrákkal azonos ritmusú és talán gyökerű, de mégis eltérő fejlődés valósult meg. Az említett kultúrák leletanyagainak hiányos publikáltsága alapján azonban forma- és mintakincsük csak igen nehezen különíthető el, és ez megnehezíti a térségben zajló folyamatok tisztázását is. A mozsori legfrissebb publikáció felveti a Maros- és Vattina-kultúrák formakincse egymástól való precíz elválasztásának feladatát, és a publikált leletanyag egy részét Soroceanura hivatkozva a Maros-kultúra formái közé sorolja (HANSEL 1992, 79, Taf. 6/9, 7/1-7, 9-10, 8/6-7). E tárgyak közül néhány edény (Taf. 7/10, 8/6-7) azonban véleményünk szerint a Perjámos-kultúra formakincsétől éppúgy elüt,

7 mint a publikáció szerint a mozsori Vattina-anyagtól. A hivatkozott pécskai telep felső rétegeiben valóban fellép hasonló típusú kerámiaáru, de ott sem helyi gyökerű, hanem halomsíros (Taf. 8/6-7), Vattina (Taf. 7/10) és „ottományi" (Taf. 6/9-10) hatásként értékelhetők (SOROCEANU 1991, 68-78). A Taf. 7/1, 3, 5 edényei viszont olyan formák, melyek bármely korai vagy késői Perjámos-Ielőhelyen is előfordulhatnak. Hasonlóképp nem elfogadható a Maros menti perjámosi leletanyag ismeretében a Vizic-Golokut lelőhelyen előkerült csontvázas sír korsójának a Perjámos-kultúrába való sorolása (PETROVIC 1980, 60, 11/10; TASIC 1976, 11; TASIC 1981 Taf. 1. 1-4). A sír kora bronzkor l-re datált mészbetétes edénye idő7 E tárgyakat sorolta fel P. Fischl K. párhuzamként, amikor a kelebiai temető mindeddig gerjeninek, illetve perjámosinak meghatározott edényeiről igyekezett bebizonyítani, hogy Vattina-eredetûek (P. FISCHL 2000, 139).