A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BODNÁR Mária: A badeni kultúra kutatási helyzete Magyarországon (Vázlat)

tó le, egészen pontosan a Balaton-Lasinja III-mal azonosítja ma már Kalicz N., s 23 lelőhelyét sorol­ta fel (KALICZ 1991, Abb. 17). A Cernavoda III-kultú­ra és a bolerázi csoport egymáshoz való viszonyá­val, kutatási problémáival a szerző is foglalkozott (BONDÁR-MATUZ-SZABÓ 1998. 11-15). Fentiek alapján megállapítható, hogy a magyar­országi leletanyagban a korai badeni kultúra mind­három említett időszakának (Protoboleráz, Cer­navoda III, Boleráz) emlékei megtalálhatók. A protobolerázinak meghatározott lelőhelyek száma gyarapodott az utóbbi időben, de nem vagyok meg­győződve arról, hogy minden ide sorolt lelőhely valóban protobolerázi. Véleményem szerint ez az új jelenség biztonsággal megfogható Magyarország déli részén (Csongrád és Békés megye). A Békés megyei topográfiában eddig publikált leletanyagot vizsgálva (MRT 6; MRT 8; MRT 10) látjuk, hogy itt mind a Cernavoda III-, mind a bolerázi csoport le­letei megtalálhatók, s megjelenik a protobolerázi horizont anyaga is. 5 Észak felé haladva, inkább a bolerázi csoport emlékanyagával találkozunk. Nem tartom teljesen biztosnak, hogy a Heves megyei lelőhelyek 6 teljes egészében a Protoboleráz-hori­zonthoz köthetők. Heves megyéből van egy új, a badeni kultúra korai időszakába tartozó nagy kiter­jedésű telep (Nagyút-Göbölyjárás II.), amely az M3 autópálya leletmentése során került feltárásra. 7 A leletanyag előzetes értékelése alapján elmond­ható, hogy itt a bolerázi csoport jellegzetességei dominálnak és hiányoznak vagy csak nehezen kör­vonalazhatóak a protobolerázi karakterek. A Du­nántúlt vizsgálva azt mondhatjuk, itt továbbra is a bolerázi csoport a jellemző. Legutóbb a Tolna me­gyei Aparhant telepmaradványa került publikálásra (BONDÁR 2001). Szekszárd közelében, Tolna-Mözs lelőhelyen, a déli autóút építését megelőző lelet­mentésen kerültek elő a bolerázi csoport újabb telepobjektumai. 8 Ezek közül három gödörből a díszkerámiának is tekinthető, ún. bratislavai típusú tálak töredékei is napvilágot láttak (BONDÁR 2000). Ezt a lelettípust J. Marán gyűjtötte össze s vizsgál­ta kronológiai jelentőségüket (MARÁN 1997; MARÁN 1998; MARÁN 1998a). J. Marán gyűjtését további töredékekkel kiegészítve legutóbb a szerző foglal­kozott e tárgyak funkciójának és kronológiájának problémáival. 9 Eszerint az egész elterjedési terület­ről 15 lelőhelyről ismerjük e jellegzetes spiráldí­szes tálakat vagy töredékeiket, szám szerint mint­egy 30-at, ezért is nagyon fontos az újabb lelőhely: a Dunától nyugatra eső területen Tolna-Mözs az egyetlen hely, ahol ez a markáns díszítésű tál elő­fordul, jelezve e tárgytípus újabb irányú elterjedési útvonalát. Mint már említettem, a badeni kultúra hazai ku­tatásáról is elmondható, hogy mind a korai idő­szak, mind a kései jól kutatott. A kései időszak ku­tatási helyzetét röviden az alábbiakban vázolhatjuk fel. V. Milojcic munkáit követően Banner J. és Ku­tzián I. a magyarországi leletanyagból elkülönítette az akkor még kostolaci csoport néven ismert, jel­legzetes leletcsoportot (BANNER-KUTZIÁN 1960; BANNER-KUTZIÁN 1961). A badeni kultúra hazai anyagából a késő badeni kultúra leleteit, főbb tipológiai jegyeit a szerző kör­vonalazta a hazai leletanyagban elsősorban a Hód­mezővásárhely-Bodzáspart, Palotabozsok, Pécs­Vasas lelőhelyek leletei alapján (BONDÁR 1982). Korek J. a badeni kultúra új, elsősorban területi csoportosítását adta, s röviden a kései csoportokat (kostolaci, bosácai) is tárgyalta. 10 Ugyancsak a kultúra kései időszakát érinti, hogy egymástól füg­getlenül, nagyjából egyidőben jelent meg Korek J. (KOREK 1984), Ecsedy I. (ECSEDY 1985) és Bondár M. munkája (BONDÁR 1984), amelyekben a környe­ző országok kutatási eredményeit figyelembe véve, a badeni kultúrából leválasztva, e szerzők is bizo­nyították a kostolaci kultúra önálló, de rövid életű létét Magyarországon is. Ezt a képet a későbbi ása­tások sem módosították (ENDRŐDI 1992; BONDÁR 1998; HARKAI 2000). Mint láttuk, a korai és kései időszak vonatkozá­sában jelentős új eredmények vannak. Sajnos, a 5 Battonya (részletes feldolgozása: BONDÁR-MATUZ-SZABÓ 1998), Gyomaendrőd (BONDÁR 1999) 6 Gyöngyöshalász (SZABÓ 1983): Kalicz N. szerint protobolerázi lelőhely; Kompolt (BÁN FFY-BÍRÓ-VADAY1997): a szerzők sze­rint ez is protobolerázi lelőhely. 7 Ezúton is köszönöm az ásató Váradi Adélnak a leletanyagfeldolgozásának átengedését. 8 A telepanyagfeldolgozását munkacsoport végzi. Ezúton is köszönöm Gaál Attilának a badeni leletek feldolgozási jogának átadását. 9 Bondár, M. : Contacts of the early period of the Baden Culture in the Context of a unique type. (Recent data on the problem of „Bratislava type" bowls). Kézirat 2001, 20 old., 10 kép (Megjelenik: Antaeus 25). 10 Korek J.: Közép-Kelet-Európa a rézkor végén. Budapest 1983, 27-30. Doktori disszertáció.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom