A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BODNÁR Mária: A badeni kultúra kutatási helyzete Magyarországon (Vázlat)

badeni kultúra ún. klasszikus időszaka — tipológiai feldolgozottság szempontjából — továbbra is csak nagy mennyiségű leletanyag halmaza, nincs olyan részletességgel kidolgozott „edényhatározója", mint a korai vagy késői időszaknak. Emiatt nehéz állást foglalni a badeni kultúra egyes csoportjainak kérdésében is mind tipológiai, mind kronológiai szempontból. A Banner-féle csoportok közül (fonyódi, únyi, vissi, kostolaci) a kostolacit már érintettem. A fonyódi csoport leleteiről Torma I. bizonyította, hogy azok a bolerázi csoport végére keltezhető, legkésőbbi bolerázi leletek (TORMA 1977, 55). Az únyi csoport kérdése már korántsem ilyen egyértelmű. Bannernél ez a csoport fonyód-únyi néven szerepel, tipológiai jellegzetességeit azonban nem határozta meg (BANNER 1956, 186). E. Neustupnynál a Boleráz-Fonyód-Úny időrendi sorral találkozunk (NEUSTUPNY 1959, 277), majd későbbi ötfokozatú rendszerében az únyi csoport a Baden C fokozatban szerepel a vissivel együtt, mindkettő területi csoportként (NEUSTUPNY 1973, 332). Torma I. a Komárom megyei topográfiában a névadó lelőhely leletei kapcsán ezt írja: „... az únyi csoport és vele együtt az únyi leletek is a bolerázi csoport végső szakaszát jelző fonyódi típusú leletek utáni időre keltezhetők...", azaz a klasszikus időszak elejére (MRT 5,348). Korek J. is — kicsit áttételesen ugyan — de a badeni kultúra klasszikus korszaka elé keltezte az únyi csoportot.

11 Az Esztergom-Diósvölgy lelőhelyen megmentett kemence feldolgozásakor, hiteles körülmények között előkerült anyagot elemezve az únyi csoportot Bondár M. is a klasszikus badeni kultúra legelejére keltezhető fejlődési szintként határozta meg (BONDÁR 1987a, 42). Endrődi A. több munkájában vitatja az únyi csoport korai keltezését, ő — Pavúkovával egyetértve — a badeni kultúra kései időszakába, a Pavúková-féle rendszerben a IVa fázisba sorolja az únyi csoportot (ENDRŐDI 1991, 63; ENDRŐDI 1992, 67-68). A vissi csoport badeni kultúrán belüli területi(?) kronológiai(?) helyzetét, elkülönítésének indokoltságát még részletesen kell elemezni. Nem tisztázott ugyanis megnyugtatóan, hogy területi csoportja a badeni kultúrának vagy kronológiailag is jól körülhatárolható, esetleg egyidejűleg mindkettő. Jelenleg inkább jól körvonalazható területi csoportnak tűnik, amely elsősorban Kelet-Magyarországon (Szabolcs, Hajdú és Borsod megye) fordul elő, de jellegzetes, többszörösen tagolt fülű edényei a budakalászi temetőből és Pilismarót-Szobi révről is előkerültek. Időrendi helyzete kérdőjeles, az biztos, hogy nem a badeni kultúra korai időszakába tartozik, kései keltezése azonban nem bizonyított. Korek J. szerint „... nyugaton az únyi csoporttal érintkezik, s kapcsolata van Budakalásszal, kelet felé pedig a Cotofen I-gyel mutat kapcsolatot. "

n A badeni kultúrán belül az ún. ózd-pilinyi csoport viszonylag jól körülhatárolható területi csoportnak látszik, amely elsősorban az ország keleti régióira jellemző (Nógrád, Heves megye északi része, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, valamint az ezekkel határos szlovákiai területek). Legutóbb Patay P. foglalkozott részletesebben e csoporttal (PATAY 1999). Patay megállapítja, hogy a „ ... kutatók egybehangzó véleménye szerint az ózd-pilinyi csoport kétségtelenül a badeni kultúra legfiatalabb szakaszát képviseli. ... " (PATAY 1999, 52). Ma még bizonytalan a helyzete a többi Korekféle területi/időrendi csoportnak is.

13 Új, hitelesen feltárt nagy lelőhelyek feldolgozásától, ezek részletes tipológiai elemzésétől várható annak tisztázása, melyek azok a területi és időrendi csoportok a badeni kultúrán belül, amelyeknek létjogosultsága bizonyítható, és melyek azok, amelyek ma már csak a kutatástörténet lapjaira tartoznak. Sajnos, Korek J. az általa felsorolt csoportokról (fonyódi, únyi, post-únyi, fertői, dél-dunántúli I, dél-dunántúli II, Budakalász I—

III, vissi, ózd-pilinyi, hódmezővásárhely-bodzásparti, kostolaci, bosacai csoport) csak nagyon röviden ír, csoportonként egy-másfél oldal a jellemzés,

14 ennek alapján e csoportok létjogosultsága ma még nem tekinthető bizonyítottnak. Az ún. klasszikus badeni kultúra finomabb belső kronológiáját, tipológiáját, valamint V. Nemejcová-Pavúková rendszerének általános érvényű alkalmazhatóságát — ismét hangsúlyozom — csak a nagyobb lelőhelyek feldolgozásával oldhatjuk meg, ahogyan azt Endrődi A. is teszi a budapesti lelőhelyek publikálásával (ENDRŐDI 1997). A badeni kultúra kutatástörténeti helyzetének rövid vázlata után nézzük meg, mit tudunk a Banner-monográfia megjelenését követő, több mint 11 Korek J.: Közép-Kelet-Európa a rézkor végén. Budapest 1983, 16. Doktori disszertáció. 12 Ld. ll.j.! 13 Post-únyi, fertői, dél-dunántúli 1, dél-dunántúli II, Budakalász I-III, hódmezővásárhely-bodzásparti csoport. 14 Ld. ll.j.l