A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
KOCSIS S. Gábor – MARCSIK Antónia – TAJTI János: A Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi 66. – kora bronzkori – sír trepanált koponyájának esetleírása
MFMÉ - StudArch VIII (2002) 109-1I2 A KISKUNDOROZSMA-HOSSZUHAT-HALOMI66. — KORA BRONZKORI — SÍR TREPAN ÁLT KOPONYÁJÁNAK ESETLEÍRÁSA KOCSIS S. Gábor - MARCSIK Antónia - TA JTI János A Kiskundorozsma-Hosszúhát-halom lelőhely 66. sír antropológiai leletének koponyáján a sutura sagittalison, a lambda mérőponttól 40 mm-re egy ovális, 45x35 mm-es trepanációs nyílás látható. A nyílástól két oldalra repedés húzódik. A koponyát a megfelelő helyen traumás hatás érte. A sebellátás során a csontszilánkokat eltávolították, a csontszéleket lekerekítették, miközben trepanációs nyílás keletkezett. A traumát és a beavatkozást a beteg túlélte, amelyet a csontosodási folyamatok bizonyítanak. A túlélés ellenére számos idegrendszeri elváltozás alakulhatott ki (korai hatásként emlékezetzavar, agyrázkódás, eszméletvesztés, késői következményként agyburki, agyszöveti gyulladás, epilepsziás roham, asszociációs hibák). Kiskundorozsma-Hosszúhát-halom 66. sír: Gracilis felépítésű, aduitus korú férfi koponyája. 1 Töredékes, posztmortálisan az occipitalis régióban vetemedett koponya felső részén a sutura sagittalis mentén, a lambdavarrattól anterior irányban trepanációs nyílás látható. A calvaria megtartott az alapi részek hiányával. Az arckoponya csontjaiból a maxilla nagyon töredékes, csupán a bal oldal értékelhető, ahol a fossa canina kitöltött. A mandibula nagyobb része megtartott, ízületi fejek — és az ízvápák — értékelhetők, rajtuk patológiás elváltozás nincs. A mandibula belső felszínén, mindkét oldalon a caninusok és a második premolárisok magasságában borsónyi torus mandibularis figyelhető meg. A fogazatból 19 fog vizsgálható, a többi posztmortálisan hiányzik. Meglévő fogak: 13, 14, 15, 17, 24, 25, 26, 28,38,34,33,32,31,41,42,43,44,45,46. A fogak antropológiaijellemzői közül említést érdemel az alsó metszők enyhe lapátformasága, valamint a 46. fog buccalis oldali zománcnyelv képződése. A fogfejlődési rendellenességek közül az alsó metszők helyzeti anomáliái láthatók, mely összefügg az alsó fogív frontális torlódásával. A harapás formája normális volt. A fogak karieszmentesek, fogkő nem állapítható meg. A fogak kopása közepes (abrazio media). Az alveolaris csont horizontális pusztulása erős, a többgyökerü fogak furkációja érintett. Ez az életben fennálló ínysorvadásra, ínygyulladásra vezethető vissza. Az / SzTE Embertani Tanszék, ltsz.: 17 159. alsó frontfogak gyökerének buccális felszíne szabaddá vált, az alveolaris csont dehiscentiája következtében. A felső oldalsó fogak gyökereinél alveolaris fenestratio figyelhető meg. A trepanáció a sutura sagittalis mentén helyezkedik el, középpontja a lambda mérőponttól kb. 40 mm-re található. Alakja ovális, 45 x 35 mm átmérőkkel (1. kép 1). A nyílás vízszintes hosszanti átmérőjét mindkét oldalon repedés nyoma követi (1. kép 2), amely lehúzódik a jobb oldalon a squama temporalis széléig, bal oldalon a tuber parietáiéig, amit egy posztmortális törés követ az előzőtől eltérő irányban. Jobb oldalon a repedés utáni csontsejtképződés figyelhető meg a nyílás megtartásával 40 mm hosszúságban, ezt követi az összecsontosodás az eredeti vonal mentén mintegy 60 mm hosszúságban. A másik oldalon a repedés nem forrt össze, de a széleken látható a csontsejtműködést követő új réteg kialakulása (1. kép 2). A nyílás széle lekerekített, sima. A beavatkozás során a csont nagy részét eltávolították, azonban csontszilánkok kisebb részben megmaradtak, és szabálytalanul hozzácsontosodtak a kiszélesített területhez, kissé az eredeti felszín alá csúszva ( 1. kép 3). A koponyát az occipitalis terület fölötti régióban, a sutura sagittalisra merőlegesen erős ütés érte, ami szilánkos törést eredményezett. Nevezett területen a koponya beszakadt, és transzverzálisán megrepedt. A sérülés helyén a csontszilánkokat eltávolították, és ennek következtében keletkezett a trepanációs nyílás. Az egyén a beavatkozást túlélte, erre utal, hogy a csonthiány széle mindenütt kompakt csontszövettel fedett, rajta a diploe céduláinak nyílásai sehol sem látszanak. Túlélésre utal az is, hogy a keletkezett repedés egy-egy szakaszon összecsontosodott. A koponya megnyitása (illetve a sérülés helyének kitisztítása) nem volt tökéletes, a csontszilánkok befelé nyomulva kisebb területen megmaradtak, a belső felszín egyenetlenné vált (1. kép 4). Ectocraniálisan gyulladás nyomát nem lehet megfigyelni, azonban endocranialisan a sutura sagittalis mentén a nyílást követő kb. 40 mm hosszúságban észlelhető. Ennek a területnek a porotikussága, a csont kisebb duzzadtsága enyhébb lefolyású gyulladásos folyamatról tanúskodik (1. kép 4). Ettől balra, az os parietáién, a pterion régiótól a sutura coronal ist követve kb. 40 mm hosszan, majd attól posterior irányba, a fenti gyulladásos terület felé elkanyarodva egy meglehetősen mély és széles érbenyomat látható. A gyul-
