A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
KOCSIS S. Gábor – MARCSIK Antónia – TAJTI János: A Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi 66. – kora bronzkori – sír trepanált koponyájának esetleírása
ladásos terület mellett az érbenyomat egy kb. 15 mm átmérőjű kiszélesedésbe torkollik, mely aneurizma nyoma lehetett. Annak ellenére, hogy a beteg a nagy erejű traumas hatást és a seb tisztítását túlélte, mégis elképzelhetőnek tartjuk, hogy számos idegrendszeri probléma léphetett fel a gyógyulás vagy az azután következő időkben. Ezeket az alábbiakban foglalhatjuk össze. A koponyát ért mechanikus behatás következtében a hídvénák szakadása nyomán keményagyhártya alatti vérzés keletkezhet. Ezen elváltozás klinikai jele lehet fejfájás, szédülésérzés, gyengeségérzés, pupilla differencia, súlyosabb esetben zavartság, eszméletvesztés. A koponyacsont eltávolítása során elképzelhető, hogy véletlenszerűen megnyitották a kemény agy hártyát, így eltávozott a vérömleny, és ennek eredményeként a beteg életben maradt (MUMENTHALER 1997). Az agykoponyát ért nagy erejű traumás behatás során agyrázkódás vagy az agyállomány kis bevérzéseivel és eszméletvesztéssel járó agy zúzódás is bekövetkezhet. Ennek késői velejárója lehet erőteljes, hosszantartó fejfájás, emlékezetzavar, ingerlékenység, rossz közérzet (MUMENTHALER 1997). A koponyacsont nyílt sérülését követően kialakulhat vírusos vagy bakteriális agyburki vagy agyburki-, agy szöveti gyulladás. Ennek jele lehet tarkókötöttség, láz és zavartság. (Enyhébb virális gyulladást jó ellenálló képességű beteg korszerű gyógykezelés hiányában is le tud küzdeni) (ADAMS-VICTOR-ROPPER 1997). Az agykérget ért körülírt sérülés kiválthat epilepsziás rohamot. Amennyiben csak kicsiny és jól körülírt kéregrészlet sérül, akkor kialakulhatnak részleges, eszméletvesztés nélküli vagy eszméletvesztéssel járó görcsös rosszullétek. Kiterjedtebb sérülés vagy az epilepsziás folyamat progressziójaként generalizált tónusos-clónusos görcsökkel járó epilepsziás nagy rohamok is létrejöhetnek (ADAMSVICTOR-ROPPER 1997). A koponyán látható behatás leginkább a fali lebeny sérülését okozhatta. A Brodman- (Br.) mezők közül az 5, 7, 39 és a 40-es kérgi területek szenvedhettek károsodást. Ezen mezők képezik az asszociációs érzőmezőket. A Br. 5-ös és 7-es mezők sérülésekor a beteg behunyt szemmel — a kezébe adott ismert eszközöket — tapintás útján képtelen felismerni. A Br. 39-es és 40-es mezők subdomináns oldali károsodásakor a beteg elveszíti a térbeli tájékozódó képességét, nem képes felidézni környezetének megszokott tárgyait, nem emlékszik korábbi megszokott útjaira, nem tud hazatalálni. A parietális lebeny kiterjedtebb károsodása esetén a rajzolás, az írás, a számolás képessége károsodik vagy teljesen megszűnik. A beteg nem tudja az ujjait felismerni, téveszti a jobb és a bal testfelét. Subdomináns fali lebeny sérülésekor nem tudja felvenni a ruháit, a térbeli tájékozódása zavart (ADAMS-VICTOR-ROPPER 1997; LASSERSON-GABRIEL — SHARRACK 1998; NOLTE-ANGEVINE 2000). A trepanációhoz közeli Br. 19-es kérgi részlet — topológiailag a tarkólebenyhez tartozik — sérülése következtében a felismerő képesség szűnik meg, elvész a tér három dimenziós értékelése a vizuális térben való tájékozódás és emlékezés zavara mellett (ADAMS-VICTOR-ROPPER 1997; LASSERSONGABRIEL-SHARRACK 1998; NOLTE-ANGEVINE 2000). Bármennyire is felléptek (avagy felléphettek) a fentiekben leírt szimptómák, kétségtelen, hogy életben végzett és nagyrészt gyógyult, a halál előtt több hónappal, esetleg 1-2 évvel előbb végrehajtott, jól sikerült operációról és ezáltal a beavatkozást végző személy ügyességéről van szó. Túlélésre utaló trepanációs koponyák nem ismeretlenek a történeti-régészeti időkből: a bronzkorból (Szőreg 21., 67., 149. sír, Deszk 24., 58. sír — BARTUCZ 1966), az 5. századból (gepida) (Ártánd-N agy farkasdomb 43. sír, publikálatlan), a 10. századból (Szeged-Csongrádi sgt. 36. sír (publikálatlan).